Puhl Sándort 1994-97 között négyszer választották a világ legjobb játékvezetőjének, 1994-ben világbajnoki döntőt kapott (Olaszország-Brazília). Kassai Viktor a nyomába eredhet, két éve az olimpiai döntőt vezette, a 2010-es világbajnokságon három jól vezetett meccs után (Brazília-KNDK, Uruguay-Mexikó, USA-Ghána) az egyik elődöntőt kapta.

„Nehéz megtippelni, milyen meccs vár Kassaira a megismételt Eb-döntőn. A feszültség hatalmas lesz, itt már nincs több esély a javításra. Az elmúlt három meccs másról szólt, mint a mostani, mert azok nem egetverően rosszindulatú meccsek voltak. Az elődöntő feszültebb lesz, mint az elmúlt három meccs, előfordulhat, hogy az ítéleteket nagyon nehezen emésztik meg mindkét oldalon. Viktor eddig tökéletes felfogásban vezetett, jókor, kellő időben fegyelmezett, hagyta a meccseket folyni, de - az érdemeit egyáltalán nem kicsinyítve - egyik sem volt igazán nehéz. Feltétlen érdeme viszont, hogy nem is tette önmagának nehézzé, mert azért erre is láttunk jó néhány példát.”

Puhl hozzátette, egy amerikai játékos mindig a sportszerűségre törekszik, nem fetreng, arra nevelték, hogy sportban győzze le ellenfelét; az észak-koreaiakat úgy, hogy ne reklamáljanak, Kassai tehát szerencsés volt eddigi csapataival.

„A németek is fegyelmezettek, a spanyolok sem azok már, akik korábban voltak, már nem színészkednek annyit, kulturáltak. Viktor biztosan lelkiismeretesen felkészül erre a meccsre, enélkül ma már nem lehet kifogástalanul működni. Amióta megtudta, hogy övé a meccs, más sem jár a fejében, információkat gyűjt. Talán elhiszik nekem, hogy minden meccsnek megvannak a kulcsai, és nagyon nem mindegy, hogy egy formán kívüli játékoshoz miként közelít a játékvezető."

"Akinek nem megy, az ingerlékenyebb, könnyebben csinál butaságot. Ezeket az apróságokat egy felkészült játékvezető pillanat alatt megérzi, leveszi. Viktornál a prevención lesz a hangsúly. Sokkal mélyebb a játékvezető felkészülése, a játékosok megismerése, mint azt egy kívülálló bármikor is gondolná. Eddig kiváló érzékkel megtalálta az arany középutat, ezúttal is erre kell törekednie. Beszélni azonban sokkal könnyebb a meccs előtt, így most nekem is, mint a pillanat törtrészében meghozni a megfelelő döntést.”

Puhl úgy hallotta, Kassaival elégedettek külföldön, jó véleménnyel vannak róla, „ezért is léphetett be a következő táncba”. „Egy világbajnokságra nem lehet úgy kimenni, hogy majd én vezetem a döntőt, ez hülyeség. Úgy azonban ki lehet menni, hogy az embernek vannak álmai. Erre is csak azt lehet mondani, szép dolog. Inkább a céloknak kell mozgatni a játékvezetőt, mert az apró célokból jöhet az álom. Ha egy kisebb meccsen minden tőlem telhetőt megtettem, akkor a következő alkalommal is játszhatok tovább, bent maradtam a körben” – elevenítette fel a világbajnokság hangulatát.

Szerinte nem lehet összehasonlítani, hogy ez a játékvezetői hármas - Kassai segítői Erős és Vámos asszisztensek - jobb-e, mint esetleg az övék volt.

„Eltelt 16 év, négy világbajnokság, az idők változnak, a futball is, hadd éljek ezzel a közhellyel. A legfontosabb, hogy nagyon büszke vagyok rájuk, óriási megtiszteltetést kaptak. 24 éves volt, amikor felfedeztem, és elindítottam a hazai élvonalban. Kaptam érte sokat, nem érdekelt, és most már talán azok is másként gondolják, akik akkor szidtak. Viktor élt az eséllyel, jól építette fel magát.”

Puhl sajnálta az olasz Rosettit, mert asszisztense lehetetlen helyzetbe hozta. „A vb bíráskodásáról általánosságban elmondható, hogy jó, de egy napra két hatalmas hiba is jutott. A megye II.-ben is látnia kellett volna a partjelzőnek, hogy az argentin Tevez nem is egy, hanem két szabály ellen is vét, hiszen közte és az alapvonal között senki sincs, nem csak a kapus hiányzik, de még egy mezőnyjátékos is. Larriondát jó bírónak tartom, de sem őt, sem az asszisztenst nem lehet felmenteni Lampard góljánál, mert azt látnia kellett, a természetellenes ívét, hogy jelentősen befelé pattan az a labda a kapufáról. Ha öt perc alatt egyenlít Anglia, nem biztos, hogy az a végeredmény, ami lett.”

Puhl nem szeretne gólbírót, sokkal egyszerűbb módja is lenne a tévedések kiszűrésének. Ötletét el fogja juttatni a FIFA-hoz is, amelyik a cardiffi kongresszusán július végén a játékvezetés megreformálásáról is tárgyalni fog.

„Nem kell ide gólbíró, a megoldóképlet egyszerű. Valamennyi FIFA-rendezvényen ellenőri minőségben ül egy korábbi FIFA-játékvezető. Először az ellenőrnek kell megmutatni a vitatott helyzetet, ő visszanézi. Ha kell, akkor többszöri lassításban is, és rögtön rászól a játékvezető fülére, ha nyilvánvalóan rossz döntést hozott. Mindkét durva hibánál ez most is járható út lehetett volna. Meg sem kell állítani a játékot. A gól alatti ünneplésnél ugyanígy vissza lehetett volna vonatni Henry kezezése után a franciák gólját. Ilyen egyszerű, gondolkodom is rajta, hogy levédetem. Egyszerűsége mellett olcsó és gyors megoldás, mert csak egy plusz headset kell hozzá.”

Puhl szerint tehát az ellenőr lenne egy személyben a kinevezett videóbíró, a csapatok nem kérhetnének visszajátszást, ezzel a meccs nem húzódna, nem kellene megállni minden egyes vitatott helyzetnél.

„Ezzel a módszerrel sem garantált az igazságtalanság elkerülése. De vegyük csak a tenisz példáját. Ha háromszor kikérem a Sólyomszemet, és elfogynak a lehetőségeim, az ellenfelem pedig hatalmas outot üt, amit bent lát a vonalbíró, akkor mi van? Hát az, hogy negyedik lehetőség nincs, a bíró rosszul látta, kint volt a labda, mégsem kérhetek jogorvoslatot. A futballban is kódolva van az igazságtalanság. Ez ellen nehéz bármit is tenni, de legalább törekedni kell arra, hogy ne legyen túlsúlyban.”