A spanyol bajnokság hatodik helyén áll jelenleg az Athletic Bilbao, Baszkföld szimbóluma legalább annyira híres, mint a városbeli Guggenheim múzeum. A városról útifilmet lehetetlen úgy forgatni, hogy a San Mamés Stadion kimaradna belőle, ahogy átlépjük a városhatárt, rögtön útbaigazít egy tábla, merre kell megközelíteni.

Az elmúlt húsz évben a 2,5 milliós baszk populációból négy futballvilágbajnok lett. 1998-ban Bixente Lizarazu a franciákkal, Xabi Alonso (a Real Sociedadban nevelkedett), Fernando Llorente és Javi Martinez a 2010-es spanyol csapatba került be. Rajtuk kívül volt még egy abszolút világsztár: Gaizka Mendieta, aki a Valenciával lett sikeres, mikor elhagyta a várost, karrierje megbicsaklott.

Nyilvánvaló, ők sem születtek a futballra, de mit csinálnak a baszkok?

Korábban hagyomány volt, hogy a spanyol válogatott kapusa baszk volt, Arconada után a kilencvenes években Zubizarreta következett, most ez megszakadt, mert ugyan Gorka Iraizoz az ifjúsági világbajnok csapatban még Iker Casillas előtt volt, felnőttkorba érve a Real kapusa lett a meghatározó, Iraizoz így csak az Athletic és a baszk válogatott húzóembere.

Az Athletic nyolcszoros bajnok, utoljára 1984-ben volt első – a húszas években volt az első aranykorszak, majd a háború után egy újabb -, de a Real Madrid és a Barcelona mellett a harmadik olyan csapat, amelyik még soha nem esett ki az élvonalból.

Tökéletesen felépített klub, megvannak a példaképek, példás az utánpótlás-nevelés. Azt kérdezték a bilbaói gyerekektől, mit választanának, ha megnőnek: gazdagok legyenek, vagy futballisták. 85 százalék az utóbbit szeretné, mert ha játszik az Athleticben, akkor egyúttal gazdag is lesz, szólt egyikük magyarázata. A Bilbaóban játszani tehát a legnagyobb, misztikus cél.

A saját bázisra óriási szükség is van, hiszen nemhogy légiósa, de még nem baszk származású labdarúgója sem volt soha a csapatnak. 2006-ban felmerült a gondolat, hogy szakítanak a több mint százéves hagyománnyal, és nem baszkokkal erősítik meg a kiesés ellen harcoló csapatot. A szurkolókat is megszavaztatták, ők büszkén vállalták, a másodosztályban is lelkesen segítik a csapatot, csak ne jöjjön légiós.

Végül a 17. helyen bentmaradt az Athletic, azóta ilyen gondok nincsenek, úgy jöttek a korosztályok, hogy a csapat talán még a Bajnokok Ligáját érő negyedik helyezésért is képben lehet az utolsó fordulókig.

Kérdés, a legjobbak meddig maradhatnak a klubnál. Iker Muniain, a legújabb csodagyerek decemberben múlt 18 éves, de azt írta róla a Marca a Gijon február eleji legyőzése után, hogy azon a meccsen lett nagy játékos. Nem szokták ezt a jelzőt csak úgy adogatni, elhihetjük, hogy a bal és a jobb oldalon egyaránt bevethető, irányítani is képes középpályás minimum nagy ígéret. A meccsen gólt nem lőtt, de nem lehetett tartani.

„Két sarokra lakik tőlünk, és bármennyire is sikeres lesz, nem hiszem, hogy el fog költözni innen. Itt fog megöregedni, mint a többi nagyok, Yeste vagy Etxeberria, és nem lesz luxusautója vagy tetoválása, közöttünk fog élni, átlagosan, mint jelenleg is” – mondja a mellettem ülő kolléga, persze könnyen lehet, hogy nem lesz igaza, és leigazolja a két nagycsapat közül valamelyik, mert ha máshová menne, az igazi szentségtörés.

A baszk futballra is jellemző, hogy a gyerekeknek labdás kondíciójuk van, nem pedig az a fajta erőnlét, amilyen a hosszútávfutóknak. Ez a labdás erőnlét abszolút tartást ad nekik, és nem jelenti azt, hogy keveset futnak, de imponáló a labdabiztosságuk.

Már tízévesen tudnak területre passzolni, ami a mai futball alaptétele. Nem láttuk, hogy mindenáron emberhez adják a labdát, hanem területre, mert ha a passz pillanatában nincs is ott senki, valaki majd odafut.

Valamennyi csapatjátéknak – a futballnak különösen - alapfeltétele a sebességszerzés, ezt pedig a legkönnyebben az üres területek megjátszásával lehet. Az edzéseken gyakorolják is, hogy kell odalőni a bójákhoz a labdákat, meghatározott, előre kijelölt területre.

Itthon ilyet nem igazán látni, talán Koman Vladimir az egyetlen, akinek volt három olyan gólpassza rövid időn belül, amikor üres területre lőtte be a labdát, és oda futott be egy csatár (első olasz bajnokiján Bonazzolinak, az U20-as vb-n Némethnek, Helsinkiben Szalainak).

A bilbaói Llorente és Toquero bátran mozog üres területre, és Muniain azt hozta magával az ifiből, hogy csak úgy belövi nekik a labdát, ezt idejekorán beleverik az összes ifistába.