A magyar labdarúgó-válogatott a pénteki 0-4-es hazai vereség után öt helyen változott a hollandok elleni amszterdami visszavágóra. A budapesti első gólnál hibázó Király Gábor helyett Fülöp Márton került a kapuba, Lázár Pál a jobb szélre, onnan Vanczák középre. Pintér Ádám és Vadócz volt a két szűrő középpályás, Priskin Tamás pedig az előretolt csatár, mögötte Rudolf Gergely játszott. Gera Zoltán kihúzódott a jobb szélre, és valójában egy 4-4-1-1-es felállással vágtunk neki a meccsnek.

Egervári azt remélte ettől, hogy stabilabb lesz a csapat, a középpályások jobban be tudnak segíteni a védekezésbe. Nyilvánvaló volt a szándék, hogy elkerüljünk egy újabb, a budapestihez hasonlóan kínos vereséget.

A hollandok ezúttal is jól kezdtek, egy szöglet után a 13. percben az ötös sarkán teljesen egyedül maradt van Persie, átvette a labdát, igazított is egyet, és a rövid sarokba lőtt. Pár perc múlva Kuyt kilépett ziccerben, elpasszolta a labdát Fülöp, de a kapu mellett is.

A 20. percben egyenlített a válogatott, Dzsudzsákot felrúgták, Gera gyorsan elvégezte a szabadot, nem kérte a kilenc métert és a sípszót, a passzal Dzsudzsák elhúzott a bal oldalon, és laposan a sarokba lőtt. Moen norvég játékvezető azonban érthetetlenül visszafújta a szabadrúgást, és érvénytelenítette a találatot.

Ez a hibás bírói ítélet mintha feltüzelte volna a csapatot, a játékosok elhitték, hogy a vb-ezüstérmesnek is lehet gólt lőni. Rudolfnak volt még két lövése, a másodiknál Gerával ketten passzolták ki a védelmet. Gera a félidő második felében érzett rá arra, hogy a jobb oldalon szabadon mozoghat, szervezheti a játékot, és zavartalanul gyorsíthat rá a védőkre.

A hollandokat az indokoltnál lényegesen jobban megnyugtatta a gól, illetve vélhetően kicsit le is becsülték a mieinket, akik sokkal lendületesebben, okosabban játszottak, igaz, Laczkót egyszer csúnyán becsapta Afellay, Vanczák is lemaradt van Persie-ről, Priskin pedig sokszor használta feleslegesen a könyökét.

A második félidőben megtörtént az, ami a vb-ezüstérmes hollandokkal egyszer sem a vb-n, két gólt kaptak, ráadásként öt perc alatt. Rudolf egy szöglet után lopta a távolságot – nem vették komolyan a veszélyt -, egyre jobb szögbe került, és kétszer is megpattanó labdáját Vorm nem háríthatta.

Ennél sokkal szebb és jobban komponált volt a második magyar gól. Dzsudzsák a bal oldalról jobbal adott hajszálpontosan középre, Gera ballal, kapásból, 14 méterről lőtt a kapuba. Vorm erre sem tudott mozdulni, csodás lövés volt.

A két gól természetesen lendületet adott, Priskin centikkel maradt le Gera jobb oldali passzáról, Rudolfnak is volt még egy lövése.

A hollandok sokáig csak keresték, aztán megtalálták a ritmust, igaz, kellett ehhez egy szerencsétlen Vadócz-érintés. A középpályás Sneijder nem túl jó átadásába lépett úgy bele, hogy a sarkával tökéletes gólpasszt adott a hollandnak, aki be is csavarta a hosszúba. Elkerülhető gól volt.

A holland védelem az egyenlítés után sem pörgött fel, Priskin kilépett közülük, de rajta látszott, hogy nincs önbizalma, mert a kapujából rosszul kimozduló Vormot nem merte átemelni. Ehelyett visszagurította a labdát, de abból már nem lett helyzet.

Van Nistelrooyon ellenben lehetett látni a meccshiánya ellenére is az átütő önbizalmat, a tizenhatos vonaláról azonnal lőtt, ahogy Kuyt visszaadása után elé került a labda. Juhászon megpattant a lövés, Fülöp esélytelenül vetődött (2-3). A hollandok gyors fordítása sem vetette vissza a magyar csapatot, Dzsudzsák ismét tökéletes labdával játszotta meg Gerát, aki ahogy beért a tizenhatoson belülre, kilőtte a hosszú sarkot (3-3).

Újra egyenlítettünk, a hollandok 2008 nyara óta egyszer sem kaptak három gólt, 37 meccset hoztak le úgy, hogy maximum kettőt lehetett nekik rúgni.

Dirk Kuyt viszont a hajrára aktivizálta magát igazán, előbb a hosszúba lőtt egy beadás után – Laczkó most is tíz méterre állt tőle - (4-3), majd 22 méterről csodásan nyeste a léc alá a labdát, Fülöp hiába hátrált, a holland olyan pazarul lőtte meg, hogy nem tudta kiütni (5-3).

A kétgólos hátrányból már nem tudtunk visszajönni, a meccs végére kiütközött, hogy ilyen tempóban nem szokott a magyar válogatott futballozni. Most már csak az a kérdés, ha ilyen bátorsággal és pontossággal vagyunk képesek játszani, akkor a Puskás Stadionban miért nem sikerült megtenni. Nyilván a mostani felállás jobban feküdt a csapatnak, de látni lehetett: semmi nem nyomasztotta Geráékat.