Pedig olyan szépen kezdődött minden. Mindkét edző gálacsapatot küldött pályára, Guardiola konkrétan ugyanazt a tizenegyet, amely májusban a BL-döntőn kezdett a Wembleyben. Ennek megfelelően hiába kezdte ugyanolyan tempóban a meccset a Madrid, mint vasárnap a Bernabeuban, ezt a Barcelonát Xavival, Piquével és Busquetsszel nem lehetett csak úgy lerohanni. Ennek megfelelően kiegyenlített volt a játék képe az első negyedóra végéig, amikor Messi egy zseniális labdával kiugratta Iniestát, aki laza mozdulattal pöckölte el Casillas mellett a labdát a hálóba.

A Real Madridot nem zavarta össze a bekapott gól, Cristiano Ronaldo vezetésével leszegett fejjel mentek előre, és harcos kitartásuk négy perc alatt meg is hozta az eredményét. Egy szöglet után a Barcelona hátvédei nem tudtak felszabadítani, egy oldalról belőtt labdába pedig éppen a portugál piszkált bele annyira, hogy azzal Valdés már nem tudott mit kezdeni.

Bár nem voltak olyan tragikusak, mint a szuperkupa első meccsén, ennél a gólnál és a mérkőzés folyamán még többször lehetett érezni, hogy a Barcelona védői – az ismét tanári Abidal kivételével – még bőven formán kívül vannak, sokszor helyezkednek rosszul, választanak rossz egyéni megoldásokat, és nagyon nehezen hozzák ki a labdát. Néhány perccel később ismét lőni engedték Cristiano Ronaldót, aki olyan erővel bombázta a labdát kapura, hogy az Valdés kapus kezeit elsodorva vágódott ki a Barcelona kapujának felső lécéről.

A formán kívüliség a Barcelona középpályáján és támadóin már kevésbé érződött. Szemben a szuperkupa első meccsével, most Messi és Xavi vezetésével több olyan akciót is bemutattak, ami emlékeztetett a tavaszi csapatra. Meglepő módon azonban Piqué volt az, aki az első félidő utolsó percében egy sarkazással helyzetbe hozta Messit, aki a gyengébbik, jobb lábával perdítette el a labdát az elvetődő Casillas felett. Így a szünetben ugyanúgy 2-1 volt az állás a katalánok javára, mint három nappal korábban a Bernabeuban. Azonban míg akkor ezt csak a szerencséjüknek köszönhették, most alaposan megdolgoztak érte.

Az iram a második 45 percben sem csökkent, ám ahogy a játékosok így a szezon elején egyre jobban elfáradtak, egyre keményebb lett a foci. Khedira és Xavi után Mascherano, Cristiano Ronaldo, Sergio Ramos, Coentrao és Pepe is sárgát kaptak. Az utóbbi szokásához híven ezen a meccsen is végig a piros szélén táncolt, Piquét például a Real Madrid tizenhatosán belül könyökölte fejen büntetlenül.

Mourinho egyre támadóbb cserékkel próbálta kiharcolni legalább az egyenlítést és a hosszabbítást, egymás után érkezett Marcelo, Higuaín és Kaká is. Több helyzete is volt így a Madridnak, mint a hazai csapatnak, ám gólt csak nem sikerült szerezni. Végül a 82. percben, ismét egy szöglet után, amit a Barcelona hátvédei képtelenek voltak kivédekezni, a labda az első meccsnél valamivel gyengébben játszó Benzema elé került, aki a kapuba bombázott.

Már mindenki a hosszabbításra készült, amikor egy perccel a rendes játékidő vége előtt ismét felbukkant Messi, és eldöntötte a meccset. Az argentin nyári szabadságáról visszatérve, gyakorlatilag edzés nélkül, három nap alatt lőtt három gólt és adott két gólpasszt a Madrid ellen, és ismét megmutatta, hogy a világ focipályáin a közelébe sem ér senki. Ezúttal a két nappal Barcelonába érkezése után már néhány perc játéklehetőséget kapó Cesc Fábregastól indult az akció, az argentin pedig Adriano beadását vágta kapásból, védhetetlenül a hálóba.

Végig izgalmas, számtalan gyönyörű jelenetet hozó meccsként érhetett volna véget a találkozó, azonban a játékvezető által engedélyezett négy perc hosszabbítás vége előtt néhány másodperccel elszabadult a pokol. A fejét vesztő Marcelo páros lábbal szállt bele Cescbe, amiért azonnal piros lapot kapott. A jelenet éppen a két kispad előtt történt, és pillanatok alatt az összes játékos, edző és segítő beszállt a kakaskodásba. A játékvezető a már korábban lecserélt Özilt és Villát is kiállította, a legcsúnyább jelenetet azonban ő nem, csak a kamerák vették észre.

Az általános lökdösődést kihasználva Mourinho ugyanis a Barcelona másodedzője, Tito Vilanova mögé lopózott, és jól láthatón beledöfte a mutatóujját Guardiola segítőjének szemébe. A portugál ezután mosolyogva elsomfordált, a meccs utáni sajtótájékoztatón pedig úgy tett, mintha semmi nem történt volna. Kérdés, hogy a spanyol labdarúgó szövetség is így gondolja majd, vagy Mourinho komoly büntetést kap már a szezon legelején.

Mint ahogy kérdés az is, hogy mik ennek a meccsnek a tanulságai, már ha egyáltalán lehetnek tanulságai egy bevallottan nem teljesen komolyan vett szuperkupának. Tényleg nem bírja már Mourinho és a Madrid idegileg, hogy sokadszor képtelenek legyőzni a Barcelonát, még akkor sem, ha a katalánok érezhetően formán kívül vannak? Mi lesz itt, ha a Barcelona csúcsformába lendül? Mourinho vajon elhiszi, amit ezen a két meccsen láttunk, és ezentúl nyílt sisakkal is mer játszani Guardiola csapata ellen, vagy amint ismét nagy a tét, megint visszaáll óvatosba?

A két csapat elvileg decemberben találkozik legközelebb, addig várnunk kell a válaszokra. Elvileg, mert a spanyol bajnokság a játékosok sztrájkja miatt valószínűleg nem fog elkezdődni most hétvégén, és hogy mikor igen, azt senki sem tudja. Jó lenne, ha addig lenyugodnának a kedélyek, és a két kiváló csapat játékáról szólna minden, de Mourinhót ismerve, és látva, hogy a portugál egyre messzebb megy el a nagy múltú klub számára is kínos úton, erre sajnos kevés az esély.