"Torres fontos játékos, de azokat fogom meghívni a válogatottba, akik kitűnnek a klubjukból, és nem fordítva" – üzent félreérthetetlenül Vicente del Bosque spanyol szövetségi kapitány Fernando Torresnek, aki mióta január végén 50 millió fontért a Chelsea-be igazolt, összesen két gólt szerzett, egyet új klubjában, egyet a válogatottban.

A spanyoloknál a pénteki, Chile elleni barátságos meccsen még kapott 25 percet, de kedden a Liechtenstein elleni Eb-selejtezőre már a padra sem nevezte Del Bosque. Vicc, hogy az amatőrök ellen ne fért volna be legalább negyedórára, de a kapitány inkább olyanoknak ad lehetőséget csereként, akik jelenlegi formájukkal érdemlik ki azt, nem múltbeli sikereikkel.

Torrest másfél éve még a világ egyik legjobb csatárának tartották, de most semmiféle sikere nincs, főleg nem egyéni. A bajok akkor kezdődtek, amikor január végén a Chelsea-hez szerződött. Addig sem futott nagy szezont, de épp kezdett belelendülni, a Liverpoolban: január 1. és 22. között négy gólt lőtt a Premier League-ben, a hónap elején 50 nap után talált be újra, úgy tűnt, a 22-ei, wolwerhamptoni duplával beindul.

Néhány nap múlva brit átigazolási rekordot jelentő 50 millió fontért aláírt a Chelsea-hez, és vége lett. Április 23-ig, a 14. Chelsea-meccséig kellett várni az első góljára, amihez az utána következő négy előző szezonbeli és a három mostani PL-meccsen sem tudott hozzátenni: 21/1-gyel áll.

A válogatottban hasonlóan siralmas. Utóbbi 17 meccsén 3 gólja van, ebből kettőt egy éve rúgott Liechtensteinnek az ottani 0-4-en, a harmadikat most júniusban barátságos meccsen az USA 4-0-s kiütésén.

Írnánk, hogy legutóbb 2009 júniusában döntött el igazi tétmeccset, a Konföderációs Kupán ötből vállalt hármat, csakhogy Új-Zélandnak. Megdöbbentő, de Torres utolsó fontos, nívós és nélkülözhetetlen gólja a spanyol válogatottban a 2008. június 29-ei Eb-finálét eldöntő találata. Vagyis Del Bosque támadhatatlan, ha nem számít rá.

De mi a gond azzal a csatárral, aki 142 meccsen 81 gólt szerzett a Liverpoolban?

Tavaly márciusban Torres súlyosan megsérült, a vb-re éppcsak felépült ágyékhúzódásából. A tornára kivitték, de azon kívül, hogy a döntő hosszabbításában rásérült, semmit nem tett hozzá a sikerhez. Az előző szezon rajtjára felépült, rendszeresen játszott a Poolban, október elején a Chelsea-t egyedül megverte két zseniális góllal. Volt még egy rásérülése, novemberben 10 nap pihenővel, de január végéig aztán folyamatosan pályára léphetett.

Remek évkezdet után érkezett a Chelsea-hez, ahol az első hetek góltalansága után megkapta azt az erőnléti edzőt, aki Andrij Sevcsenkót igyekezett Chelsea-kompatibilissé tenni 2006-ban. Az ukránnal befuccsolt, az aranylabdás csatár soha nem lett a londoniak nemhogy meghatározó, de még hasznos tagja sem.

A speciális foglalkozás sem segít eddig, pedig Torres nem néz ki rosszul – nincs lefogyva, nem tűnik lassabbnak, viszont sokkal kevesebbszer kerül helyzetbe, így nem tud a kapuba találni.

Nem segíti, hogy a Chelsea különleges klub, talán különösen nehéz is – csatárposzton az utóbbi hét évben valójában csak Didier Drogba és Nicolas Anelka tudott itt érvényesülni.

Drogba hét éve, érkezése óta meghatározó, Anelka négy éve van itt, 2008-09-ben PL- és házi gólkirály lett, azóta rendben teljesít, ám Torres érkezése visszavetette, mert a spanyol legtöbbször helyette kerül a csapatba.

Elképzelhető – bár nagyon nehezen –, hogy Torrest az 50 millió fontos ára nyomasztja. Viszont ha így van, az minden góltalan meccsel egyre nehezebb terhet jelent. Azt már biztosan érzi, hogy csak azért kezdő a Chelsea-ben, mert 50 millióba került, mindenki mást régesrég kispadra tettek voltak. Az új edző, André Villas-Boas még kezdeti – szombaton is az első perctől játszik –, de eddig háromból háromszor lecserélte, és csütörtökön már kijelentette, "amint Torres góltalansága hátráltatja a csapat teljesítményét, kimarad".

Másképp is próbálják őt segíteni. A Liverpoolnak népes spanyol játékostábora volt, amikor 2007-ben Torres odaszerződött, Rafa Benítez edző igazolta le, ami megkönnyítette a beilleszkedését. A Chelsea-nél előtte nem volt spanyol, aztán a nyáron nagyon váratlanul szerződtették a Barca B-ből a teljesen kipróbálatlan Oriol Romeut és az igazolási szezon utolsó napjaiban a Valenciából a szintén válogatott Juan Matát – állítólag mindkettőjüknek előnyt jelentett, hogy spanyolok, így Torres nem lesz egyedül.

Sérülésen, fizikai és pszichés gondokon kívül – az önbizalomvesztés egyértelmű – mást nehéz elképzelni, így külső szemlélőként továbbra is csak találgatni lehet, miért nem megy Fernando Torresnek.

Esete ugyanolyan, mint Sevcsenkóé, aki kétszezonnyi szenvedés után elhagyta a klubot. Pedig 2006-ban ő is rekordigazolás volt: 40 millió fontért vették a Milantól, majd adták vissza kölcsön, illetve két éve örökbe a Dinamo Kijevnek, ingyen.

Torres viszont négy évvel fiatalabban került a Chelsea-hez, így még sokáig egy lehetősége marad – Londonban formába jönni, teljesíteni.