„Felhívjuk nézőink figyelmét, hogy a csákvári csapat 57 meccs óta veretlen. Reméljük, most is így lesz, hajrá, fiúk!” – nyitott a hangosbemondó a Tersztyánszky Ödön Sportközpontban, azaz a csákvári stadionban. A csákvár csakugyan a mai magyar futball csodája, utoljára ugyanis a 2009-10-es bajnokság 23. fordulójában szenvedett vereséget. (Ha igazán szőrszálhasogatók akarunk lenni, akkor azóta még egy vereséget szenvedett a csapat, csakhogy a csákvári statisztikusok ezt nem számítják bele. A tavalyi Magyar Kupában ugyanis az MTK kiverte ugyan a Csákvárt, csakhogy: a rendes játékidőben 0-0 volt az állás, sőt még a hosszabbításban is döntetlenre álltak – az MTK a 124. percben egyenlített –, de 11-esekkel kiestek. Márpedig a 11-esekkel elészenvedett vereség a Zámolyi medencében nem vereség. A szabályon a Pécs elleni szerdai kupameccs után csavarni kell majd egyet, de ne szaladjunk ennyire előre.)

*

A bemelegítésnél a hazai kapust csúnyán tökön találják egy lövéssel, de vállalni tudja a játékot, a bíró átlósan, őrült gyorsan, és a hazai nézők szerint buzisan sprintelget. A csákvári játékosok fenekére az van írva, hogy fakupac.hu.

*

A három nyugdíjas – a buszvezető, a bányász és a szobafestő – törzshelye a pálya leghuzatosabb, egyben legelhanyagoltabb része, egy bukszusokkal benőtt terület az északnyugati kaputól jobbra eső szögletzászlónál. Azt mondják, azért szeretnek itt, mert a lelátón hűs van, de mi úgy érzékeljük, hogy ez a Bicskei kistérség leghidegebb pontja. Egy kicsit később derül csak ki, hogy a lelátón sandán néznék azt a szokásukat, hogy minden hazai gól után felhörpintenek egy pohár bort. A csapat tavaly 135 gólt lőtt összesen, ezek kétharmadát hazai pályán, az egy meccsre eső gólcsúcs kilenc volt. El lehet képzelni a három öreget egy ilyen idény után.

*

A Csákvár a rendszerváltás környékén egy évet töltött az NB II-ben, ezt leszámítva a megyei osztályok és az NB III. között ingázott. Öt évvel ezelőtt viszont egyenesen megszűnt a futball az 5 700 lelkes faluban. Ekkor jött a helyi fa- és vendéglátóipari vállalkozó, és innen kezdve nem volt megállás: a megyei III. osztályból indulva, minden évben bajnokságot nyerve a csapat most az NB III. listavezetője.

*

Lala ünneprontó kommentje a csapat honlapján, miután tavasszal megnyerték a bajnokságot: „Épp itt az ideje, hogy elmenjetek a megye 1-es osztályból!! A ti csapatotok és a hasonlók ölik meg az amatőr focit, amiről szólnia is kellene valójába! Mindenki arról beszél, hogy rengeteg pénzt kaptok és a hibátlan zárásért még plusz további prémiumot. Erre nem büszkének kell lennetek ez szánalom semmi más, esélyegynlőtlenség, többi csapatnak semmi esélye nem volt ellenetek, mert nektek a pénz lebeg a szemetek előtt és nem a játék szeretete, mint sok megyei csapatnál, ahol max kapnak egy hátbaveregetést a játékosok! A saját szurkolótok megmondta, hogy alig van csákvári a csapatban és az is zömmel kispadon! Az ifi csapatotok meg teli van videotonos ifjoncokból, így aztán könnyen lehet csinálni! Nem irigyellek titeket, inkább lássak saját falumban olyan csapatot akiben van 6-7 hazai játékos és középmezőny. Az összes megye 1 osztályú csapat nevében örülünk, hogy ez a zsoldoscsapat nem lesz már jövőre látható. Aztán majd jön a forgatókönyv: A pénz elfogy, visszazuhantok megye 3-ba, és leszálltok a magas lóról mindannyian! Így legyen, mert hosszú távon ezt érdemlitek! Éljen az AMATŐR foci!!!!”

*

A buszvezető, a bányász és a szobafestő is hallott arról, nem kedvelik túlságosan a csapatukat a környéken. Mivel nemrég járt itt Magyar Kupa-meccsen a Fradi és a Honvéd második csapata (az egyiket 3-0-ra, a másikat 2-1-re verték a hazaiak), így adja magát a párhuzamuk: a Fradi és a Honvéd tele van külföldiekkel, itt legalább magyarok játszanak. Nagy Sándor, a csapat tulajdonosa erre annyit mond: nagy az irigység. Olyan játékosokat vásárolt össze, akik magasabb osztályban nem kellettek, itt viszont bizonyíthatnak. A keretből kilencen a tulajdonos cégében dolgoznak, és állítólag tényleg dolgoznak, nem bujtatott állásban vannak, a mai meccs igazolt hiányzásnak számít. Ami tény: a csákvári csapat játékosainak jó része megfordult a Videotonban vagy más, NB I.-es csapatban, sőt Domján Attilának, Földes Gábornak vagy Csordás Tamásnak kifejezetten erős elsőosztályú múltja van. Tősgyökeres csákvári talán egy sincs a keretben, nem mintha az Arsenal hemzsegne a londoniaktól.

*

Egy szöglet után már a 2. percben megszerzi a vezetést a hazaiaknak Rigó Gábor (a Fehérvár FC-ben és a Gázszerben is játszott, kedvence a rántott sajt). A buszsofőr, aki kétmillió kilométert vezetett balesetmentesen a Csákvár–Székesfehérvár viszonylaton azt mondja: „Hú, gyerekek, de jó érzés”. A szobafestő óvatosságra int: „Na jól van, de ez korai.” A kilencedik percben Gyánó egyenlít, a 14.-ben Tornyai góljával megint a Csákvár vezet. Ekkor jön meg Orion – sapkája a népszerű tévékészülék-gyárat reklámozza –, szatyrában egy üveg pezsgővel. Arról nevezetes, hogy a meccsek végén besétál a pályára, és az általa legjobbnak ítélt játékos kezébe nyomja a pezsgőt. A játékosokat nem névről, hanem számról ismeri: a 12-es milyen jól adott be, a 7-es mekkora gólt lőtt, és így tovább.

*

A csákvári B-közép messze földön híres sportszerű és hangos szurkolásáról. „Sporikám, valami normálisat fújjál már, te hülye fasz, te szemét!” – kiabálják a bírónak a lelátóval szemközt egy, a korlátra kifeszített csákvári zászló mögül. Az előttük föl-le szaladgáló asszisztensnőt viszont nem (nagyon) bántják. Miután lefaszozták a bírót, kedvesen mondják – hiába, vidéken még divat a szexizmus – a tőlük három méterre álló asszisztensnőnek: „És jegyezzük meg azt is, milyen szép lába van a partjelző hölgynek.” Nem ők a B-közép, a B-közép – más futballkultúráktól eltérően – itt a főlelátón ül, közvetlen az elnök mögött, és – ugyancsak más futballkultúráktól eltérően – csupa lányból áll, akik dobbal és énekszóval biztatják a csapatot. „Édesanyám, kedves anyám / Csak az a kérésem, hogy: / Kés-sárga mezt, / Kék-sárga mezt, / Csináltasson nékem, / Kék-sárga mezt, sej-haj, / Csákvár-címert rája, / Mert ez illik-illik-illik, / Ez illik,illik-illik, / A csákvári lányra”.

*

A csákvári zászló mögötti vehemensek különben nemcsak a bíróra vannak kiakadva, hanem azért is, és ebben speciel igazuk van, mert a Magyar Kupa – szemben az angol FA-kupával – kiscsapat-ellenes. Nevezetesen: irányított sorsolás van, nehogy idejekorán összekerüljenek az NB I-es csapatok, valamint a döntetlennél hosszabbítás van, nem jut tovább automatikusan az alacsonyabb osztályú csapat. Ennek, mint látjuk majd, lesz még szerepe.

*

A 31. percben Lantos, a pécsi középhátvéd lábáról kis híján saját kapujába vágódik a labda. Innentől kezdve megy a piszkálódás a nézőtérről: „Lan-toooooooooos! Kinn áll a kapusod, nem adod haza?” Hogy az NB I-es csapatok játékosainak neve ott virít a hátukon, az egy határozott hátrány, ha falusi csapat ellen kell játszaniuk. A szerbeknek például angolul kiabálják, hogy fuck you, ha az illető nem reagál, akkor ezt kapja: „Englis semmi? Így akartok menni az Unióba?” De a kötelező névkiírásból vicces félreértések is adódnak. Nemrég Csákváron járt a Pápa második csapata, amikor valamelyik pápainak odaszóltak a helyi focihuligánok: „Buzi vagy, Szabó” Mire ő felháborodottan kiszólt a magáról megfeledkezett szurkolónak: „Nem Szabó vagyok, csak nincs saját mezem.”

*

„Na, kinek jár eddig a pezsgő?” – kérdezzük a félidőben Oriont. „Az egész csapatnak, nagyon jók vagyunk.” „De ha valakit mégis meg kéne nevezni név szerint?” „A 7-estől a 30-asig mindenki”.

*

Az 58. percben potyagólt kap a Csákvár. Zseljkovics lövése megpattan Sötéten, a labda az elvetődő kapus mellett vánszorog a hálóba, óriási potyagól, 2-2. Orion, aki egy meglehetősen instabil tákolmányon, három, élére állított téglára helyezett falemezen üldögél, hanyatt esik. „Most vagy többet ittam, vagy kevesebbet” – mondja, miközben társai visszasegítik a helyére.

*

A második félidőben több gól már nincs. A bíró szórja a sárga lapokat, a játékosok néha lökdösik egymást egy-egy ítélet után, de arra azért vigyáznak, nehogy a bíró kiállítsa valamelyiküket. A Csákvár elfáradt, a Pécs darál, de gól nincs. A drukkerek is vehemensebbek, a pécsiek innentől kezdve baranyai köcsögök, a bíró pedig hülye kis buzi pesti köcsög lesz.

*

„Lan-toooooooooos! Lőj egy gólt nekünk”

*

Mészáros Ferenc, a pécsiek edzőjének (volt válogatott csatár) szerencséje, hogy a nézők bekiabálós felének fogalma sincs arról, hogy ő valójában szcientológus. Pedig ő Magyarország talán egyetlen vezető beosztásban dolgozó szcientológusa, aki ezt be is vallja, ha másért nem, ezért dicséret illeti. Az objektivszcn.blog.hu tavasszal posztot is szentelt neki Legszebb öröm a káröröm címmel. A szerző azon élcelődött, hogy Mészárosnak, saját bevallása szerint, mennyi nagyszerű képességet adott a szcientológia, majd beidézi az idén márciusi hírt, miszerint Mészáros a Pécs edzője lesz, majd egy még frissebbet: „Sorozatban harmadik vereségét szenvedte el szombat este a PMFC a labdarúgó NB II. Nyugati-csoportjában.” A Pécsnek ezzel már-már elérhetetlen messzeségbe került az NB I., igen ám, de a csapat Mészáros irányításával ezután már csak nyert, és följutott az NB I.-be, ahol újoncként a hetedik helyen áll. Most a legdurvább beszólás ez volt Mészárosnak: „Napszemüvegben nem látod a sok hülyédet.”

*

A csákváriak a fájdalmas vereséget – bár ezt bizonyítani lehetetlen – annak köszönhetik, hogy a kis híján öngólt vétő Lantost folyamatosan cukkolták. A hosszabbítás 23. percében (amikor már mindenkinek a 11-eseken járt az esze), megint Lantos volt a téma: „Lan-toooooooooos! Az üres kapuba nem próbálod meg?” Lantos, akinek ekkorra már elege volt, kinézett a drukkerre, mire a drukker közvetlenül, már-már barátian megkérdezte: „Lantos, azért ezt nem gondoltad volna?” Mire Lantos mosolyra húzta a száját, barátságos volt ő is, de nem lehetett tudni, mi van a mosoly mögött. Bajtársiasság? Megbocsátás? Elkeseredés? Négy perc múlva kiderült, és most adjuk át a szót a Fejér Megyei Hírlap tudósítójának: „Ekkor elfáradt a hazai együttes, amelynek a 117. percben lett meg az eredménye: baranyai szöglet után az emberéről leváló Lantos öt méterről fejelt a kapu közepébe, 2-3.”

*

A B-közepes lányok értékelték a helytállást, „Büszkék vagyunk”, visítják a szürkületben. Orion a hazaiak 7-esének kezébe nyomja a pezsgőt. A Lantost kipécéző drukker meg csak annyit mormog maga elé: „Rohadjon meg az egész.”