„A hagyaték nagyobb, Spanyolországból származó része már egy éve megérkezett Felcsútra, a Puskás-örökség nyáron lett teljes a magyarországi gyűjteménnyel. Puskás Ferencné a Logodi utcában is számos értékes ereklyét őrzött, amelyeket szintén az akadémiának adományozott" - tudtuk meg a Szöllősi Györgytől, a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia kommunikációs igazgatójától.

A Puskás-ereklyéket korábban is bemutatták volna, de Puskás lányának, Anikónak a betegsége miatt csak a nyár végére tudták leltárba venni, és elszállítani a teljes anyagot. A bejelentést Puskás Ferenc halálának ötödik évfordulójához közel, november nyolcadikára halasztották. „Puskás Anikó halála miatt  így sem lett túl szerencsés az időpont, de tovább halogatni és titkolni a dolgot végképp nem akartuk" - közölte Szöllősi.

A Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) a kezdetektől tudott a Puskás-hagyaték hazahozatalának tervéről, segítették is az ügyet. Úgy érezték, hogy hiába is próbálnák, ők nem tudnák az örökséget megszerezni. A hagyaték átadása bizalmi kérdés volt, és Puskás családja az akadémia kommunikációs igazgatójával, Szöllősi Györggyel régóta jó viszonyt ápol.

Az MLSZ távolabbi tervei között szerepel egy futballmúzeum létrehozása, egyelőre a fellelhető anyagok számbavételénél és a kármentésnél járnak. Szóban már megállapodást kötöttek, a fellelt Puskás-relikviákat eljuttatják Felcsútra, cserébe ők is kapnak anyagot majd más futballistákról.

A Sportmúzeum még Puskás életében, körülbelül tíz évvel ezelőtt tárgyalásokat kezdett a családdal a hagyaték itthoni bemutatásáról. Akkor még a család részéről sem volt egyértelmű a szándék, hogy haza akarják hozni a relikviákat. Szabó Lajos, a Sportmúzeum vezetője elmondta, később annyit kértek a hagyatékért, ami messze túl volt a múzeum lehetőségein. A keddi bejelentés Szabót is meglepte, őket nem vonták be a folyamatba, nem keresték velük az együttműködést.

A Sportmúzemban most is van Aranycsapattal kapcsolatos részleg, de Puskástól csupán egy futballcipőt őriznek.

"Egyelőre nem tudni pontosan, ki a hagyaték gazdája, azt sem tudom, milyen módon fogják kezelni, szeretnénk, ha akár időszakos kiállításként is, de eljutna a Sportmúzemba. Budapesten mégis csak többen tudnák megnézni" - mondta Szabó.

Talán a teljes hagyaték nem is marad hosszú távon Felcsúton, az anyag kezelője sem tiltakozna, ha méltó helyre kerülne a Puskás-örökség.

„Afelől senkinek nincs kétsége, hogy az e tárgyakból összeállítható állandó kiállítás helye a Puskás-stadionban vagy egy méltó fővárosi futball-, netán sportmúzeumban lenne, egyelőre azonban sem ilyen múzeum nincs, sem a volt Népstadion állapota nem alkalmas a gyűjtemény legértékesebb darabjainak befogadására" - írta a Szöllősi  a FourFourTwo-n.

George Hemingwayt, a Honvéd tulajdonosát is megkerestük az ügyben. Ő csak üdvözölni tudja, hogy a nemzet nagykövetetének hagyatéka végre Magyarországra került. „Orbán Viktor miniszterelnök úr, aki egyben a felcsúti Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémia alapítója is, óriási tisztelője Puskásnak, a sportolónak, és Puskásnak, az embernek. Ezért is viseli az általa alapított akadémia a legnagyobb magyar labdarúgó nevét. Gondolom, hogy a név, a hagyaték megszerzése, annak feldolgozása és gondozása, kiállítása, komoly összegbe került, és fog majd kerülni."

Hemingway azt is hozzátette, Puskás elsősorban a Honvéd játékosa volt, de ugyanakkor a magyar nemzet egyik ikonja is. Azt nem tudja, milyenek a szurkolói reakciók - az erre vonatkozó felháborodott poszt a Csak a Kispest blogon több, mint négyszáz lájkot kapott eddig, de van külön Facebook csoport is, ez azért sejtet valamit -, de megérti, ha a honvédosok szeretnék magukénak tudni Puskás emlékét. „Ez természetes, ugyanakkor látni kell, hogy a Puskás család akaratának kell érvényesülnie a Puskás-örökség kapcsán. Ezt az akaratot mindannyiunknak tiszteletben kell tartanunk. Azt gondolom, ha a hagyaték olyan módon kerül feldolgozásra, ahogy azt Orbán Viktor Miniszterelnök Úr a sajtótájékoztatón előadta, akkor a szurkolók is meg fognak nyugodni."

A klubtulajdonos szerint ők is szerették volna maguknak a hagyatékot, de erről a világon semmit sem tudtak és pénzük sem lett volna rá. „Gondolkozzunk el, mit tehettünk volna pénz és hely nélkül, az özvegy akaratával ellentétesen? Lenne értelme annak, hogy pénz és lehetőség nélkül egy pincében tároljuk ezeket a fantasztikus ereklyéket, amikor máshol időt és pénzt nem kímélve feldolgozzák ezeket az emléktárgyakat, és a nemzet leendő stadionjában mindenki számára elérhetővé teszik?"