A magyar futball örök problémája, hogy tehetséges játékosai túl korán külföldre kerülnek, ott azonban általában nem játszanak, vagy - ha Angliáról beszélünk - többnyire a tartalékcsapatig jutnak. A probléma viszont sokkal összetettebb annál, hogy 18 vagy 19 évesen nem szabad belevágni egy angliai szerződésbe.
Amikor a Liverpool hívta az agárdi ifjakat (Németh Krisztián, Gulácsi Péter vagy Simon András) vagy a Newcastle Kádár Tamást, az ajánlat nyilván részegítő volt. Egy itthonról elképzelhetetlen futballkultúrába kerülnek, tényleg semmi gondjuk a futballon kívül, és még sokat is kereshetnek. Napról-napra világsztárok közelében lehetnek, hétről-hétre világsztárok meccseit nézhetik, leírhatatlan hangulatban. Hatalmasat emelkedhet az önbecsülésük a silány hazai stadionok, a visszahúzó színvonaltalanság után.
Ha valaki a Liverpool, a Newcastle vagy esetleg a West Ham ajánlatát (Kurucz Péter kapus Londonban kötött ki) visszautasítja, mit gondolhatnak róla a fogadó klubnál? Milyen ambíciói vannak? Akar egyáltalán futballista lenni?
„Huszonegy leszek márciusban, januárban lesz négy éve, hogy a Newcastle-nél vagyok, van viszonyítási alapom. Nem mondhatok mást: egy ilyen ajánlat visszautasíthatatlan. Két évet mindenképp rá kell szánni egy fiatalnak egy ilyen lehetőségre az életéből. A fejlődés is garantált, a más ritmus miatt. Állítom, az angol tartalékbajnokság erősebb a magyarnál. A tempó jobb, a küzdelem hevesebb, a párharcok sokkal keményebbek. A pályák állapotáról nem is beszélek. Nekünk volt itt olyan meccsünk, amelyikre 3500-an is kimentek. És természetesen az első csapat vezetői is. A nyáron egyébként lejár a szerződésem. Szívesen kipróbálnám magam máshol is, bár ismétlem: rendszeresen játszom az idényben, nincs meccshiányom” – mondta Kádár Tamás, aki 16 és fél évesen Zalaegerszegen már bemutatkozott a hazai élvonalban, és 2008 januárjában szegődött a patinás klubhoz.
Az angol tartalékbajnokságba küldik azokat a játékosokat a csapatok, akik egy-egy meccsen nem férnek a kezdőbe. Így fordulhatott elő például, hogy az evertonos Velliosz az egyik héten a tarcsiban, a másikon a Premier League-ben döntött el meccset.
„Newcastle számomra azért volt rendkívül fontos, mert megtanultam, milyen keményen is lehet edzeni. Erre otthon valószínűleg esélyem sem lett volna. Először a Regginához mentem, utána a Boltonnál voltam egy hétig, a Newcastle meg azonnal leigazolt. A másodosztályban játszottam is, utána jöttek a sérülések, az első osztályban is ültem azonban a padon. Tizenhárom meccsem van, a duplája, triplája is lehetett volna, ha egészséges vagyok.”
Kádár a hétvégén annak ellenére sem volt a keretben, hogy a két középső védő kidőlt. De még így is vezethet felfelé az útja, mert folyamatosan a felnőttekkel edz, Alain Pardew pedig megdicsérte a legutóbbi tartalékbajnoki után.
„Hálás vagyok a klubnak, és azt ugye mondanom se kell, amikor az első meccsre kijöttem, és tapasztaltam a hangulatot, szinte remegett a térdem. Az érzés mindmáig hátborzongató, tele van pátosszal, valahogy mindig elérzékenyülök. Ilyen élményeket máshol nem kaphattam volna. Nem hiszem, hogy azért volt a sok sérülésem, mert túl sok izmot pakoltam volna rám – a lábtörésemhez nyilván nem járulhatott hozzá -, bár én is hallottam, hogy ezt mondják. Az izomzatom kötöttebb, mint másoké, rátaláltam viszont a jógára, lazább lettem és kiegyensúlyozottabb. Szóval, azért nagyon sokat hozzátesz egy játékoshoz Anglia, még ha nem is mindig lehettem a felnőtt csapatnál. A tanulóéveket jó itt tölteni. Hogy van-e még itt feljebb? Hamarosan kiderül.”