"Azt hazudtam, influenzám van, de az edző táviratot küldött anyámhoz, hogy másnap kezdek a Rangers ellen. Mesterhármast rúgtam, és megváltozott az életem" - emlékezett vissza néhány éve az 1963 decemberi Rangers-St. Johnstone meccsre Sir Alex Ferguson, ami beindította napjainkig tartó futballkarrierjét.

Közel állt hozzá, hogy semmire se vigye a futballban, a Rangers-meccs előtt ugyanis elege lett: hónapokat hagyott ki arc- és orrcsonttörés miatt, majd visszatérése utáni első három meccsén legalább hat góllal veszített a csapata.

"Már elintéztem a papírokat, hogy Kanadába mehessek dolgozni hajógyári munkásként, igen jó pénzt fizettek volna" - mesélte Ferguson, aki biztosan el is utazik, ha a St. Johnstone-nak sikerül csatárt igazolnia, és nincs annyi sérült, hogy érte kelljen táviratozni.

Ferguson 1957-ben, 16 évesen mutatkozott be Queens Parkban, innét került a St. Johnstone-hoz, ahonnét a mesterhármas utáni nyáron, 1964-ben vitte el a Dunfermline, és tette profi futballistává.

Rangers-drukker volt, és miután három szezon alatt 66 gólt szerzett a Dunfermline-ban, szerződtették is a glasgow-iak 65 ezer fontért, skót rekordot jelentő transzferdíjért.

A Rangers-kaland jól indult, 57 meccs, 44 gól két év alatt, de 69-ben őt okolták egy elveszített kupadöntő miatt, és eligazolt. Falkirkbe került, majd az Ayrs Unitednél fejezte be súlyos térdsérülés miatt, 33 évesen.

"Könyöklős és erőszakos csatár volt, gyakran akadt ki a bíróra" - írta le egyik társa, és ezt Ferguson sem tagadta, amikor a 2008-as 0-2-es Roma-Manchester United BL-meccs után akkori futballistáját, Cristiano Ronaldót magához hasonlította.

A portugál szenzációs gólt fejelt a meccsen, aprították rendesen, ezért végig hisztizett az ellenféllel meg a bíróval. "Cristiano magamra emlékeztet" - ismerte el, nem csak temperamentuma miatt, hanem mert 344 meccs után 186 góllal fejezte be játékoskarrierjét a skót. Alex Ferguson klasszis csatár volt, 65-66-ban volt a legjobb, 51 meccs, 45 gól, 31 találattal skót gólkirály a Dunfermline-nal.

Falkirk-ben már próbálkozott játékosedzőként, átmenetileg kapta meg a csapatot, és amikor át kellett adnia az új edzőnek, távozott is. Első menedzseri megbízatását 1974 nyarán az East Sterlingshire-nél kapta, a csapatból Bobby McCulley így emlékszik rá: "Senkitől sem féltem soha, de Ferguson az első pillanattól kezdve egy ijesztő állat volt". Hamar híre ment különös szigorának, de munkabírásának és rátermettségének is, így a jóval nagyobb St. Mirren mindössze néhány hónap múlva elcsábította.

Gyerekekkel jutott fel az első osztályba, a második vonalat megnyerő csapatának átlagéletkora 19 év volt, csapatkapitánya 20 évesen a tapasztaltabbak közé tartozott.

Négy évet dolgozott itt, és mint kiderült, ez lett az egyetlen klub, ami kirúgta Alex Fergusont. Nem az eredmények miatt, hanem mert Willie Todd elnök szerint az engedélye nélkül tárgyalt és kötelezte el magát az Aberdeenhez.

Ez a klub már nagynak számított Skóciában, igaz a bajnokságot csak egyszer sikerült megnyernie, 1955-ben, és az állandóan uralkodó Celtic és Rangers ellen esélye sem volt. De nem Ferguson alatt, aki két év múlva, 1980-ban megszakította a két nagy 15 éve tartó egyeduralmát, és 25 év után újra bajnokká tette az Aberdeent.

Legnagyobb, sőt, talán élete legnagyobb sikerét is itt érte el, amikor 1983-ban megnyerte a Kupagyőztesek Európa Kupáját, a KEK-et. Az elődöntőben a Bayern Münchent ütötték ki, a döntőben 2-1-re verték a Real Madridot, ami máig is a Madrid történetének egyetlen elveszített európai kupadöntője.

"Most már elértem valamit az életben" - értékelte Ferguson a történelmi sikert, ami valójában nagyobb tett, mint a Manchester Unitednél bármelyik sikere. Madridban azt sem tudhatták, mi az az Aberdeen, amíg nem találkoztak.

Aberdeenben összesen háromszor lett bajnok, négyszer kupagyőztes, egyszer Ligakupa-győztes és a KEK évében az Európai Szuperkupát is megnyerte.

Ekkorra szigora már-már világhírű lett, klasszikus, bár kevéssé ismert történet, hoyg az Aberdeen egyik legjobb csatárával, Frank McDougall-lal egyszer ölre is ment. A csatár az egyik fontos meccs előtt sérülésből visszatérve azt mondta, már jó a lába, majd percek után cserét kért. Ferguson néhány órával később rajtakapta, amit a többiekkel sörözik - akkoriban persze ez megszokott volt -, és felment benne a pumpa.

"Na mi van, McDougall, még mindig sérült vagy? Lassabb vagy, mint egy csiga, majd jól megdolgozlak edzésen - emlékezett önéletrajzában a futballista, aki az italtól annyira bátornak érezte magát, hogy felállt, és lekevert egyet Fergusonnak. - Elesett, de úgy pattant föl, mintha trambulinra zuhant volna, és azt kiabálta, hogy takarodjak vissza Glasgow-ba, nekem itt végem, ki leszek baszva."

Másnap az edzésen kibékültek, mert Ferguson igen hirtelen ember, de a jó futballistáknak mindig megbocsátott, és McDougall akkoriban a legjobbja volt.

A sikerek hatására előbb a Tottenham, majd az Arsenal jelentkezett be Fergusonért, de 1986 elején mindkettőt visszautasította, bár Aberdeenben már közölte, jó ajánlat esetén feláll.

Végül november elején érkezett a Manchester United, Ferguson igent mondott, a többit meg már ismerjük.

25 évvel később a manchesteri kaland még mindig tart, jelenleg a Premier League második helyén, gólkülönbséggel a nagy ellenfél Manchester City mögött.

Ferguson szombaton tölti a 70-et, amikor csapata a Blackburnt fogadja, így mi mást is kérhetett volna a születésnapjára, mint bajnoki első helyet az újévre.