A Litván Labdarúgó Szövetség elnöksége szerdai ülése után jelentette be, hogy László Csabával kettő plusz két éves szerződést kötött, a fő cél pedig a 2016-os Európa-bajnokságon való részvétel. Korábban úgy tűnt, egyetlen jelölt, végül két litvánt és egy bolgárt megelőzve futott be a posztra.

„A hivatalos aláírás még hátravan, február elsejétől szól a szerződésem. Nagyon örülök, hogy rám gondoltak és bíztak bennem. Papíron február elsejétől leszek szövetségi kapitány, de már a hétvégén szeretnék Szentpétervárra repülni, hogy megnézzem az U21-es korosztályt, amelyik ott játszik egy tornán. Az elnök úrral úgy is egyeztem meg, hogy ott találkozunk, megyek is mindjárt vízumot kérni” – mondta az Indexnek a 47 éves, pillanatnyilag Skóciában tartózkodó szakember.

Lászlót tehát még nem mutatták be a litván sajtónak, szerinte ez nem is annyira fontos. „Sokkal lényegesebb, hogy megnézzem a fiatalokat, akikre majd alkalomadtán építeni lehet. Egy házépítésnél is az alapok a legfontosabbak, utána majd jöhet a tető. Az alapok pedig a fiatalok, mikrofonok előtt osztani az észt, az még várhat magára” – viccelődött.

Kifejtette, a legfontosabb, hogy dolgozhat, mert így nem felejtik el. Ha valaki sokáig van munka nélkül, arról könnyen elterjedhet, valójában nem is akar dolgozni, nincs olyan feladat, amelyik lázba hozza.

„Egy európai ország futballját irányítani hatalmas elismerés, ezt nem akarom ragozni, lázban égek. Kivált, mert itt valamennyi korosztály szakmai programját kell felépítenem, nemcsak a felnőttekért felelek, persze az ő hosszú távú eredményességük a legfontosabb. Szeretném megtartani a helyi sajátosságokat, hiszen a litván futballnak is vannak értékei, és nagy hibába esnék, ha én, a külföldi, elkezdenék gőggel és lenézéssel közelíteni feléjük. Nem szabad. Biztosan lesz egy helyi segítőm, de a szakmai stábom neveit tartalmazó listán van magyar is. Hadd ne mondjam meg ki ő, mert még tárgyalni kell, és senkit sem akarok kellemetlen helyzetbe hozni.”

László arra törekszik, hogy a korosztályos csapatoknál ugyanazt a játékfilozófiát és játékrendszert kövessék, mint a felnőttválogatott, mert épp Magyarországon tapasztalt már rossz dolgokat. Itthon volt olyan, hogy az egyik korosztályos csapat csak három védővel játszott, és ha feljebb lépett valaki, nem tudott illeszkedni a négyvédős szisztémába.

„Nagyon szép kihívás előtt állok, és látva a sorsolásunkat, nem lehetetlen jó eredményeket elérni. Papíron persze a görög, a szlovák, a bosnyák válogatott is erősebb a litvánnál, de nem reménytelen pontokat szerezni tőlük, vagy akár le is győzni őket” – magyarázta. Lettország és Liechtenstein van még a csoportban, az országnak februárra még nincs lekötött meccse, így nem tudni, mikor mutatkozhat be László.

Úgy véli, a kommunikáció nagyon fontos lesz, mert nem ismeri a nyelvet, és ha olyanokkal beszél angolul vagy németül, akiknek szintén nem az az anyanyelvük, akkor félreérthető lehet egy-egy kifejezés.

„Az a lényeg, hogy tudják, mit akarok, értsenek meg maximálisan. Ha csak én tudom, mit akarok, de nem tudom ezt kellőképpen éreztetni, akkor bukásra vagyok ítélve. Kellett egy rövidebb idő az életemben, amíg erre rájöttem, de legalább rájöttem.”

Lászlót januárban megkereste az Arisz Szaloniki, de már lényegében meghallgatni sem tudta a görögök ajánlatát. Ha elfogadta volna, az a különleges helyzet állhatott volna elő, hogy a paokos Bölöni Lászlóval egy városban dolgozhat.

„Beszéltem vele, mondta, hogy nem könnyű a görög futballban érvényesülni, tele van finanszírozási problémával. Beszéltünk arról is, hogy nincs más magyar edző, aki elkerült valamerre a világban, így rajtunk is múlhat, a munkánkon, lehet-e még valaki, aki esetleg külföldön megmutathatja a tudását.”

A felvetésre, hogy őket külföldön nem tartják magyarnak, ami ez esetben inkább szerencsésebb, így válaszolt: „nekem német útlevelem van, de mindenhol tudták rólam, hogy magyar vagyok, bármerre is kerültem. Skóciában ugyanúgy, mint Belgiumban vagy Ugandában. Én csak Budapesten voltam román edző” – összegzett.

Azzal ugyanakkor egyetértett, hogy Bölönivel együtt azért kelendőek, mert másként gondolkodnak, mintha a magyar futballkultúrában nőttek volna fel. Illetve van tapasztalatuk, hogyan kell klubot és válogatott irányítani.