A Barcelonát múlt szerdán a Chelsea a BL-ben, szombaton a Real Madrid a bajnokságban győzte le, kedden a Chelsea-vel játszott vereséget jelentő ikszet, a klub elbukta az évadot. A nagy kudarc több kis tényezőből áll össze, amelyek egyesülése okozta a csapat vesztét, nem is annyira a bajnokságban, mint a Bajnokok Ligájában, aminek megnyerése hónapok óta a Barca első számú célja volt.

1. David Villa kiesése

December elején a klubvébén ártatlan lépés közben törte el a lábát a csatár, és dőlt ki a szezon végéig. Akkor nem tűnt pótolhatatlannak a veszteség, mert Villa nem játszott csúcsformában, alig lőtt gólt. Helyére a múlt nyárig szenzációs, ám Alexis Sanchez érkezése miatt a jobb oldalról kiszoruló Pedrót szemelte ki Guardiola.

Pedro viszont befuccsolt, kvázi használhatatlannak bizonyult, ezért Guardiola az ifihez nyúlt, és felhozott egy teljesen ismeretlen húszévest, Cristian Tellót, aki berobbant a csapatba. Mindig csereként játszott, első meccsén félpályás szólógólt rúgott, úgy tűnt, a helyzet megoldódik.

A szurkolók nagy része azt kérdezgette, de miért nem kezd soha Tello? Aztán a Bilbao ellen kezdett, és annak ellenére, hogy megcsinált egy büntetőt, amivel a Barca 2-0-ra nyert, a srác észrevehetetlen volt. Kisebb csapatok ellen a bajnokságban betalált, de aztán jött szombaton a Real Madrid, amikor Tello újra a kezdőben találta magát. Ordító ziccert rontott, kettőt, és bár a második hibája végül góllal végződött - Alexis bevágta a sokszor kivédett labdát -, Tello finoman szólva sem látszott meggyőzőnek.

Guardiola még próbálgatta a másik fiatalt, Isaac Cuencát a bal oldalon, de ő végképp semmit nem mutatott, és a Barcának csak akkor volt nagy meccsen jó bal oldala, ha Iniesta ment oda ki - de őt meg ugye középről kellett kivonni, ami a középpályát vetette vissza. Lényeg, hogy az edző nem tudta pótolni a bal oldali támadót, ami kulcsposzt a Barcában.

2. Maxwell eladása, Abidal elvesztése

A Barca ősszel többször játszott három védővel, hazai pályán egészen pazarul, az újévig gólt sem kapott hazai pályán. Mégis meglepő volt, hogy a szükség esetén mindig teljesítő Maxwellt januárban aprópénzért elengedték a PSG-be.

Maradt persze két balhátvéd a keretben, Abidal és Adriano, csakhogy a franciánál tavalyi májrákja után pár hete májátültetést kellett végrehajtani. Áprilisban már egyáltalán nem léphetett pályára, hol Puyol, hol Adriano ugrott be a helyére.

Adriano Piqué sérülése miatt - vagy nem játszatása miatt - kezdett múlt szerdán Londonban, ő maradt le Drogbáról a Chelsea egyetlen góljánál, majd kezdett szombaton a Real ellen is, és őt fejelte le Pepe a Madrid első találatakor.

Guardiola nem tudta Abidalt pótolni: ha Puyolt vitte ki oda, a védelem közepe vált sebezhetőbbé, ha Adrianót, akkor a bal oldal, miközben Maxwell fix kezdő lett Párizsban.

3. A Piqué-kérdés

A 2-es ponthoz szorosan kapcsolódik, hogy mi van Piquével? Néhány hete egy bajnokin megsérült a Barca legfontosabb védője, de már másfél hete úgy tűnt, bevethető. Ennek ellenére nem játszott sem a Chelsea ellen, Londonban, sem a szombati Clasicón - két vereség.

Arról pletykáltak, Guardiola haragszik rá, ám ezt mindenki cáfolta, és Piqué kezdett is kedden a Chelsea-meccsen. Ekkor viszont Valdez egy kijövetelnél nem szólt neki, hogy ne ugorjon, mert övé a labda, és úgy letarolta középhátvédjét, hogy negyedóra után le kellett cserélni.

Nélküle a Barca-védelem nem ugyanaz, Puyol fogta is a fejét, amikor látta letántorogni társát, majd kaptak is nélküle két gólt, az egy hét három kulcsmeccsén összesen ötöt.

Guardiola Piquét sem tudta pótolni.

4. Fabregas, majd Xavi eltűnése

Fabregas álomszerűen folytatta nyolc évre félbeszakított Barcelona-karrierjét, alaptag lett, februárig közel húsz gólt lőtt és rengeteg gólpasszt adott. Azóta viszont nem talált a hálóba, de ami még rosszabb, hogy szinte teljesen eltűnt. Egyre pocsékabbul játszott, a rá is épülő precíz középpályás passzjáték akadozni kezdett. Thiago próbálta átvenni a helyét, de kiderült - legalábbis még -, nem az a szint.

Xavi visszaesése az utóbbi négy hétben kezdődött, és jutott a három kulcsmeccs idejére a maximumára: a Barca agya valójában egyetlen tőle megszokott passzt nem adott, a Real ellen kihagyott egy ajtó-ablak ziccert, majd a Chelsea-visszavágón már szinte kerékkötő volt. Iszonyú lassan forgatta a csapatot, utolsó passzt meg nem is láttunk tőle, specialitását, mélységit meg egyáltalán.

Guardiola nem tudta pótolni sem Fabregast, sem Xavit, azért, mert ez lehetetlen.

5. Messi egyedül nem bírhatta

Csakhogy a két szuperközéppályás kiesése úgy két hónapig alig tűnt fel, ugyanis Messi játszott helyettük is. Az argentin eszement mennyiségű gólt rúgott februártól április végéig (63-nál jár), és még azon az egy-két meccsén, amikor épp nem talált be, és szürkének tűnt, azért akkor is leosztott egy-két asszisztot, vagy legalább gólpassz értékű átadást.

A kulcshétre viszont Messi elfogyott. Londonban a Chelsea ellen még csak kapura lövése nem volt, de ettől függetlenül jól mozgatott és mozgott a középpálya helyett. Szombaton már alig volt megmozdulása, de Xavinak még letolt egy olyan asszisztot, amit művészet volt kihagyni. Kedden – magához képest – teljesen kipukkadt. Iniestának még adott egy ötméteres gólpasszt, de élet-halál helyzetben, 2-1-nél lécre rúgta a büntetőt. (33-ból a 8.-at hagyta ki a Barcában.) Volt még egy kapufája, és más semmi majdnem egy teljes második félidő alatt.

6. Helyzetkihasználás

A Barca Londonban nem játszott igazán jól, de így is négyszer állt szemben csak a kapussal vagy már vele sem – két kapufáig jutott. Szombaton a Real ellen ott volt Xavi és Tello már említett ziccere, ami az is maradt. Kedden Messi 20 perc alatt kettőt lőhetett volna, a szünet után Cuenca rontott olyat, amit a Barcában még egy olyan fiatalnak sem lenne szabad, mint ő.

Eközben a Chelsea a két meccsen három helyzetéből három, a Real a Clasicón három helyzetéből két gólt lőtt. A Barca a Chelsea ellen csapnivaló helyzetkihasználásával egyértelműen magát verte ki, de a Realnak is jócskán besegített a 2-1-es győzelembe.

7. Valdez

Tény, hogy Victor Valdez kapus sokszor mentette meg a Barcát kiszolgáltatott helyzetben, de a három kulcsmeccsből kettőn ő is befuccsolt, és ezt ebben az állapotában már nem bírta el a csapat.

A Clasicón egyértelműen övé volt az első gól, amikor feleslegesen mozdult ki az ívelésre, a Chelsea-visszavágón pedig figyelmetlenségével kiütötte a védelem legfontosabb tagját, Piquét. (Milyen jól jött volna a második félidőben előre centernek.)

8. Guardiola

Az edző neve a fenti pontokban többször előjött, ami törvényszerű, mert a klubfutballban csak egyetlen edzőnek van akkora hatalma egyesületénél, mint neki – Alex Fergusonnak a Manchester Unitednél. Ennél a két intézménynél a menedzser a legfontosabb ember, ami a legjobb formula a sikerhez – Ferguson 25 éve bizonyítja –, ám kétségtelen, hogy visszaüthet, ha az illető mellényúl.

Guardiolának az utóbbi négy évben két mellényúlása volt a Barcában: megvett 25 millió euróért a Sahtarból egy Csigrinszkij nevű középhátvédet, és szerződtette Zlatan Ibrahimovicot úgy 50 millióért. Mindkét húzás a 2009-10-es szezon elején történt, a Barca három címéből csak a bajnokságot tudta megvédeni, a két játékos 2010 júniusában lelépett.

Az egyesületnél nem volt senki, aki szólt, szólhatott volna Guardiolának január végén, hogy a bal szélre talán igazolhatnánk valakit, meg hogy ne engedjük el Maxwellt, mert Abidallal is lehet még bármi. Vagy kedden, hogy Messi 32 büntetőjéből hetet kihagyott.

Kis dolgoknak tűnnek, de amint fent látjuk, masszív részét képezik az egésznek, ami miatt a Barcelona 2011-12-ben nem nyer fontos trófeát.

Minden pontnál komolyabb negatív hatás viszont a csapat teljesítményére, hogy Guardiola még mindig nem hosszabbította meg júniusban lejáró szerződését. Nem akarja hosszú távra elkötelezni magát, ezért tavaly, azelőtt és két éve is csak egy-egy újabb évre írt alá, ám legkésőbb februárban már ott volt a neve a papírokon.

Újra Fergusonnal összevetve: amikor az öreg 2001 őszén kitalálta, hogy visszavonul, a szezonban a MU semmit nem nyert. Utólag a játékosok elmondták, bizonytalanság uralkodott el rajtuk, nem tudták, mi lesz, ha távozik az akkor 15 éve hatalmon lévő edző. Guardiola ugyan csak szűk négy éve vezetőedző a Barcánál, de hatása akkora, mint Fergusoné 25 év után.

Mi lesz most?

Pontosabban a kérdést úgy kell feltenni, marad-e Guardiola, aki kedd este a kiesés után azt mondta, a napokban leül az elnökkel, és megtárgyalják, mi a legjobb a klubnak.

Ha nem marad, lehetetlen megjósolni, mi történik, de az biztosnak látszik, hogy Pep Guardiola pótolhatatlan ember a Barcelonánál.

Ha viszont marad, a válság rövid úton megszüntethető, feltéve, hogy tanul az idei szezon hibáiból: a Barcelona ugyanis a futball legfontosabb elemében, a játékban nem bukott meg. Nem futballozta le a Chelsea, és nem futballozta le a Real Madrid sem, még a legutóbbi vesztes összecsapáson sem. A Barcelona önmagát győzte le azzal, hogy saját lehetőségeit nem használta ki, így lehetőséget adott az ellenfeleinek a győzelemre, akik éltek is vele.

A gépezetbe porszemek kerültek, ez tény, de könnyen beindítható. Fergusonnak a MU-nál sokszor sikerült, kiderül, Guardiola meg akarja-e csinálni, és meg tudja-e valósítani a legnehezebb feladatot: újraindítani egy futballklubot a kudarcok után.

Ha folytatja, máris remek lehetőség az újrakezdésre a május 25-i, Bilbao elleni kupadöntő, ha meg nem, utolsó meccse bekeretez egy tényleg sosem látott edzői karriert, amit mindössze három éve épp a Bilbao kupadöntőbeli legyőzése indított el.