A magyar labdarúgás-edzőképzés vezetője, dr. Mezey György a múlt heti hivatalos diplomaosztáson is hű maradt önmagához: provokált. Azt mondta, nem Magyarországon, hanem külföldön keresne állást. (A magyar futballközegből induló magyar edző jelenleg nincs Európában.) Egy hete arról beszélt, hogy a magyar edzők semmivel sem rosszabbak, mint az idehozott külföldiek.

Magyarországon pillanatnyilag öt külföldi edző van, három budapesti csapat nem bízott a magyarokban, ezért érkezett a holland Ricardo Moniz a Ferencvároshoz, a belga Jos Daerden az Újpesthez, az olasz Marco Rossi pedig a Honvédhoz. Valamennyien idén jöttek, a portugál Paulo Sousa egy évet már lehúzott a Videotonnál, és egy év alatt elérte a külföldiek legnagyobb sikerét, miközben felépített egy működő klubmodellt, és három kiemelt csapatot kiütve jutott be az Európa Liga főtáblájára.

A vajdasági Tomiszlav Szivics idény közben lett újra Magyarországon edző, ő Kecskeméten már volt korábban, kupát nyert, az EL-ből viszont rögtön az első fordulóban kiesett. Most Pakson próbálkozhat, légiós nélküli, színmagyar csapattal.

Tizenhat csapatból tehát ötnél van külföldi, ami arányaiban megegyező a török ligával – a nevek persze mások, mert a BL-döntős Héctor Cúper és a német Skibbe próbál sikeres lenni -, és kicsivel elmarad az angoltól, valamint a spanyoltól.

A Premier League-nél persze azonnal meg kell állni, mert a nyolc külföldiből egy ír van, Hughton (Norwich) ki is lóg kicsit a névsorból, mert ő a nem nagy név. Mancini, Wenger, Villas Boas abszolút sztáredző, di Matteo pedig a Chelsea BL-sikerével emelkedett ebbe a magaslatba.

A 13 britből azonban mindössze hat angol van, négy skót is dolgozik a ligában, a manchesteri Sir Alex Ferguson mellett Moyes (Everton), Clarke (WBA) valamint Lambert (Aston Villa). O’Neill északír, Hughes és Pulis walesi.

Spanyolország az elmúlt három nagy futballtornát (két Eb, egy vb) megnyerte, mégsem hiszik tévedhetetlennek magukat az ottani edzők, klubtulajdonosok, mert nyolc külföldi edző is van, akiknek tudását beépíthetik, felhasználhatják, többnyire spanyol nyelvterületről (Argentína és Chile), de a szerb Djukic például az újonc Valladolid szakvezetője, ötödikek jelenleg.

Oroszországban sem örülne túlzottan az ottani Mezey, mert a tizenhat csapatból hétnek külföldi edzője van, a sztáredzők (Spalletti, Hiddink, Emery) mellett pillanatnyilag névtelenebbek is megkapták az irányítást.

Olaszországban a két római csapat gondolta úgy, hogy külföldivel vág neki a szezonnak, egyiknél sem volt ritkaság korábban külföldit bevonni. Az AS Romát megkapó Zdenek Zeman régóta Olaszországban van, már a kilencvenes évek elején voltak sikerei a Foggiával. A Lazio a bosnyák Petkovicban bízott, aki Svájcból érkezett.

A Bundesligában szintén két külföldi jutott kispadhoz, a holland Huub Stevens már másodszor vezeti a Schalkét, a svájci Favre a Mönchengladbach előtt a Herthánál volt. Évek óta ismertek a közegben.

Franciaországban egy külföldi dolgozik: Carlo Ancelotti. Az arab pénzen összevásárolt PSG nem elégszik meg a francia arannyal, BL-re pályázik, és mivel az olasz már nyert korábban a sorozatban, kézenfekvő megoldásnak látszott. Most látszik igazán, mekkora siker, hogy Bölöni László ebben a közegben is megállta a helyét, a Rennes-nel történelmi sikereket ért el, igaz, a Monacóval, valamint a Lens-szal már nem jött össze neki. (Katarban dolgozik most.)

Hollandiában a volt angol kapitány Steve McClaren visszatérhetett sikerei színhelyére, a Twentéhez, a többi tizenöt csapatnál holland van.

A futballhatalmak közül mégsem ott, hanem Portugáliában bíznak leginkább a hazai szakmában, mert ott egyetlen külföldi edző sincs, jóllehet a krém külföldön kapott állást. Elég csak Mourinhót vagy Villas Boast említeni, de Görögországban Santos kapitány már Eb-sikerei előtt elérte, hogy két patinás klub (Olympiakosz, Panathinaikosz) is portugált választott.

A portugálok nem véletlenül keresettek, hiszen nincs más olyan nemzet, amely az elmúlt öt Európa-bajnokságon továbbjutott a csoportjából. Döntőt is játszott egyszer, kétszer volt elődöntős. Emellett nyilván jobban is lehet keresni külföldön, mint a válság sújtotta országon belül.

A holland edzők is kapósak, Belgiumban az öt külföldiből négy holland – a belga futball az átmeneti visszaesés után fejlődik, öt világsztárjuk lehet hamarosan –, de Szlovákiáig is eljutottak, nemcsak Budapestig, mint Moniz. A trendekhez tehát tökéletesen illeszkedett Magyarország, hiszen a holland vonal már korábban megjelent Henk ten Catével vagy Koemannal, Sousával pedig egy másik nagy exportáló nemzet is betört.

Valaha Szerbia is élen jár az edzőexportban, de már kissé visszaestek, ahogy valamelyest a futballjuk is, nagy sztárjaik inkább már védők, nem csatárok, vagy középpályások.

Romániában is volt külföldi edzőáradat, mostanra egy maradt. Ukrajnában ellenben a felfutás közepén tartunk, a Sevillával UEFA-kupa-győztes Juande Ramos például a Dnyiprónál kötött ki.