A magyar csapat a 87. válogatottságát ünneplő Király Gáborral a kapuban kezdte a meccset, Egervári kapitány azzal indokolta, hogy nem Bogdán véd, hogy Királynak össze kell szoknia a válogatott jelenlegi védelmével.

Az első percekben gyakorlatilag semmi érdekes nem történt a pályán, nem alakult ki folyamatos játék, lanyha volt az iram, egyik kapu sem került veszélybe. A 12. percben Dzsudzsák futott el a bal szélen, két jó csel után szögletet tudott kiharcolni, amiből nem lett helyzet. Koman és Dzsudzsák volt a legaktívabb, Szalait egyáltalán nem sikerült játékba hozni.

A norvégoktól a 20. percig csak Henriksen lövése érdemelt szót, fölé ment. Egy percre rá jött az első igazi helyzet, a norvégok gyorsan átjátszották a magyar védelmet, de az először válogatott, 19 éves Nielsen 11 méteres lövését Király bravúrral védte. A 26. percben megint Királynak kellett védenie egy távoli lövést, a norvégok ekkorra egyértelmű fölénybe kerültek, irányították a meccset, Egervári indulatos lett a kispadon.

A 38. percben megérdemelten vezettek a norvégok, egy balról begyötört beadást az először válogatott Nielsen passzolt a kapuba, Vanczák lemaradt róla, félidőben így lett 0-1.

A 47. percben Királynak szerencséje volt, a kapu elé ívelt szabadrúgás után az ötösön pattogott a labda, éppen fel tudta szedni. A norvégok fölénye egyre nagyobb lett, a magyar válogatottnak komoly gondot okozott a labdakihozatal, beszorultunk a saját térfelünkre. Az 52. percben megint Király védett, a kapus volt a magyar csapat egyetlen értékelhető embere, a szurkolók ekkor már néha fütyültek.

Egervári is megelégelte a minősíthetetlen csapatjátékot, az 58. percben Dzsudzsák, Koman és Pintér helyére Szabics, Elek és Koltai állt be (mindkét csapat hatot cserélhetett). A csapatnak nem volt irányítója, a játékban semmilyen elképzelés nem volt látható. Nagy különbség volt a két csapat között, de szerencsére a norvégok sem szakadtak meg, így is gond nélkül uralták az egész pályát.

Szabics beállása azonnali változást hozott, agilisan játszott, sokat mutatta magát, ezzel kicsit megváltozott a játék képe. Egervári lehozta az elöl magára hagyott, eredménytelenül birkózó Szalait is, Németh Krisztián állt be helyette.

A cserejátékosok akartak focizni, átvettük a játék irányítását, komoly helyzet nem alakult ki, de a norvégok beszorultak a térfelükre. A 79. percben viszont eldőlt a meccs, Abdellaoue a nevetségesen helyezkedő három magyar védő között kapura fordult, és a jobb alsó sarokba lőtt, Király még ebbe is beleért.

A 87. percben jöhetett volna a harmadik, de Király az ismét fejetlenül rohangáló magyar védők között közelről leadott lövésre rá tudott ülni, maradt a 0-2.

Érthetetlen, mi haszna volt ennek a mérkőzésnek, a csapat évek óta nem játszott ennyire kedvetlenül, ötlettelenül, lassan. Kínos, de tény: a magyar válogatott a meccs 93 perce alatt nem találta el ellenfele kapuját.

Egervári Sándor: „Sajnáljuk, hogy így fejeztük be az évet. Jó csapat győzött le minket, megérdemelten. Bután játszottunk, a földön kellett volna járatni a labdát. Remélem, tavaszra jobb, okosabb játékkal állunk ki a románok elleni vb-selejtezőre. A közönség ma is köszönetet érdemel."

A magyar válogatottnak idén ez volt az utolsó mérkőzése, tétmeccsen legközelebb március 22-én, a románok elleni világbajnoki selejtezőn lép pályára Budapesten.