A görög euró a kudarcok és öncsalások láncolatának történetéről szól. Már a 2000-es bevezetésére úgy vált alkalmassá az ország, hogy - mint az 2004-ben kiderült - meghamisították a költségvetési adatokat.Éveken át a valóságosnál alacsonyabb éves költségvetési hiányt mutattak be Brüsszelben, hogy úgy tűnjön, teljesítették az euró bevezetésének feltéteteleit.

A valóságosra visszamenőleg átírt adatok nyomán - valamint a 2004-es olimpiához szükséges állami nagyberuházások miatt - hatalmasra duzzadt a görög államadósság. Ennek GDP-arányos szintje 2003-ban még 97 százalék volt (az eurózónában 69 százalék), öt évvel később már 113
százalék (az euróövezeti 70 százalékos átlaggal szemben). A 2008-as pénzügyi válság 2009-re maga alá temette az országot: az éves hiány 13 százalék fölé nőtt, ráadásul kiderült, hogy hiába buktak le néhány évvel korábban, folytatták a statisztikák meghamisítását, 2004 után is a valósnál kedvezőbb költségvetési adatokat hoztak nyilvánosságra.

2010-re az államadósság 145 százalékra kúszott, és miután a befektetők bizalma megingott, hogy vissza tudják-e kapni a pénzüket - ma már tudjuk, jogosan aggódtak. Piaci alapon már csak fenntarthatatlanul drágán kapott kölcsönöket az ország, ezért 2010-ben és 2011-ben is
nemzetközi mentőcsomaggal tudták megmenti a csődtől. A nyugat-európai országokban, főleg a mentőcsomagba legtöbb pénzt, nagyjából minden hetedik eurót beletoló Németországban általános görögellenes hangulat alakult ki, mondván: a német adófizetők pénzén élnek a "lusta
helóták".

Voltak német politikusok, akik a görögöknek a szigeteik eladását javasolták, mások azt mondták, csak görög állami vagyon fejében szabadna újabb segítséget nyújtani az országnak. A görögökben viszont a megszorítások és az így csökkenő életszínvonal miatt alakult ki németellenes kép, mondván: Berlinből nem támogatást kapnak, hanem a németek megveszik, gyarmatosítanák az országot.

Ma este ez a meccs nem dől el, de a történelmi helyzet pikánssá teszi a negyedöntők 2. napját.