Az Európa-bajnokság utolsó előtti meccsére visszakerült a német csapatba Gomez és Podolski, illetve bekerült a jobb oldalra Kroos. Az olaszoknál a sérüléséből felépült Chiellini lett a balhátvéd és Balzaretti ment át a jobb oldalra.

A mérkőzés előtt az volt a kérdés, a németek hogy próbálják meg hatástalanítani Pirlót és a középpályán fennálló olasz létszámfölényt. A létszámfölény abból adódott, hogy az olaszoknál Pirlo, De Rossi, Marchisio és Montolivo is a pálya közepén játszik, míg a németeknél alapból csak Schweinsteiger, Khedira és esetleg Özil (ha visszalép fegyelmezetten) van ebben a zónában. Ezt a problémát Kroos kezdőcsapatba állításával próbálta meg orvosolni Löw. Kroos a jobb oldalon kezdett, de gyorsan helyet cseréltek Özillel, úgyhogy a mérkőzés nagy részében a madridi játszott a jobb szélen, és onnan indult befelé. Megvolt tehát a négy német középen szemben az olaszokkal, Chiellini azonban így teljesen üresen maradt a bal oldalon, illetve a visszalépegető Cassano is gondot okozott a németeknek.

Ezen egy picit tudtak kozmetikázni, ha Gomez visszalépett Pirlóig, mert így felszabadult egy emberük középen, de Gomeznek ez valószínűleg ez nem volt parancsba adva, mert elég kényelmesen zárt vissza. Pedig egyszerűen muszáj végig ott állni Pirlo mellett, mert ha van egy kis ideje, akkor egyből lövi a hosszú labdákat előre, a védők mögé.

A térfelük közepén jól zártak az olaszok, a jobb oldalon azonban Boateng felfutásaihoz gyakran nyílt terület, aki többször is veszélyt tudott így teremteni. Azonban ezzel is óvatosan kellett bánniuk a németeknek, mert láttuk eddig az olaszoktól, hogy a csatárok egy labdaszerzés után azonnal indulnak a szélsőhátvédek megüresedett helyére, a középhátvédeknek meg követniük kell őket, így fennáll a veszély, hogy kinyílnak középen.

A második olasz gól után viszont egyértelművé vált, hogy radikális változtatásokra van szükség a német csapatban. A szünetben Gomezt Klose, Podolskit Reus váltotta. Kroos átment a bal oldalra, Özil visszatért középre, és Reusé lett a jobb oldal.

Az olaszok mélyen hátrahúzódtak, nem sok területük maradt a németeknek. Állandósult ugyan a nyomásuk, de komoly helyzetet nem tudtak kialakítani, míg az olasz kontrákban állandó volt a gólveszély.

Löwnek még többet kellett kockáztatnia: behozta Boateng helyére Müllert. Schweinsteiger húzódott ki a jobbra. Lahm is feljebb húzódott a bal oldalon, gyakorlatilag három védő maradt. Íveléseken és átlövéseken kívül azonban többre nem futotta. Az olaszok a kinyíló német védelem ellen többször eldönthették volna a meccset, de a végén mégis Özil szépített büntetőből, de így is döntős Olaszország.

Összegzés

Érdekes, hogy a németek próbáltak alkalmazkodni az olaszokhoz és nem fordítva. Löw taktikája azonban nem jött be. Bár a pálya közepén sikerült a szükséges létszámot biztosítani, de ezáltal a bal oldalon nyíltak üres területek az olaszok előtt. Pirlo nem ficánkolt annyit, mint az angolok ellen, szorosabb őrizetet kapott, mint akkor, de be kell látni, hogy ezt az embert nem elég ímmel-ámmal követni, mert két másodperc elég neki, hogy felnézzen és indítson, ahogy azt az első gól előtt is láttuk.

Középen az olasz középpályások, főleg Montolivo, kitartóan zavarta a támadásépítéseket, egyedül Boateng oldalán tudtak előnybe kerülni a németek azzal, hogy Özil rendre beljebb csalta onnan Chiellinit.

Az olaszoknak messze ez volt a legjobb meccsük az Eb-n. Hátul egy-két egyéni bizonytalankodást leszámítva remekül zártak, elöl pedig Cassano és Balotelli tarthatatlan volt. A döntőben a spanyolokkal találkoznak, Prandelli pedig lehet, hogy újra előveszi a háromvédős rendszert?