Nem túl gyakori, hogy a döntőbe jutott két csapat közt óriási különbség alakuljon ki. Az olasz-spanyol Eb-döntőt látva összegyűjtöttünk párat, amely szintén megalázó különbséggel végződött lényegében izgalommenetessé téve az utolsó perceket.
BL-döntőben volt már példa az olasz-spanyol-Eb-döntőhöz hasonló nagyságrendű különbségre 1994-ben. A Barcelona volt a szenvedő alany, ami azért is váratlan, mert a 4-0-ra győztes olasz Milan védelméből alapemberek hiányoztak. Massaro viszont mindig jókor volt jó helyen az első félidőben, Szavicsevics pedig élete egyik legszebb gólját emelte Zubizarreta hálójába. A Milannak öt évvel korábban a Steaua Bukarest sem jelentett gondot, szintén 4-0-lal lett vége a meccsnek.
1960-ban a Real Madrid a Frankfurtot 7-3-ra verte Puskás Ferenc álomjátékával. Tíz év múlva minden idők legjobb brazil csapata 4-1-re ütötte ki az olaszokat vb-döntőben.
Az Európai Szuperkupa 1997-es döntőjében a Juventus a PSG-t gyalulta meg nagyon. Két meccsen 9-2-es összesítéssel nyertek az olaszok. Az első találkozó volt különösen demoralizáló, Párizsban nyert a Juventus Zidane vezérletével 6-1-re. 1977-ben pedig a Liverpool tömte ki egy hatossal a Hamburgot.
Más sportágakban is előfordult már, hogy szakadéknyi különbség volt két fél, csapat közt.
Kezdjük a számunkra legemlékezetesebb döntővel: a magyar férfi vízilabda-válogatott úgy nyert olimpiát 2000-ben, hogy igazából csak az első negyedben kellett izgulnunk, utána oktattak Kásás Tamásék. Az oroszok hosszabbítás után kerültek a döntőbe, sok energiájukat felemésztette, hogy egyáltalán eljutottak oda, a mieink szintén egy drámai meccs után érkezve valósággal átgázoltak rajtuk. (13-6)
A legutóbbi olimpia női kézilabda döntője sem hozott izgalmakat. Hátborzongató volt a dinamikabeli különbség, az orosz egy fáradt és enervált csapat volt, a norvégok pedig fickándoztak, jóllehet nekik sokkal keményebb elődöntőjük volt Dél-Korea ellen, míg az oroszok Görbiczéket verték, akik szintén elkészültek a hajrára az erejükkel.
Az oroszok 3-13-mal indítottak a norvégokkal szemben, és bármennyire is felgyorsult a játék, nem volt meg a szikrája sem az esetleges gyors felzárkózásnak, az északiak végig uralták a játékot, csak az volt a kérdés, mekkora különbséggel nyernek.
Az idei hoki világbajnokságon ugyanakkor az oroszok ziláltak szét mindenkit, a szlovákok ellen két harmad után 4-1-revezettek, akkora volt a különbség, hogy csak a gólarány volt kérdéses. (6-2) Az elődöntőben is 6-2-re nyertek – a házigazda finnek csak keresték a korongot -, az orosz fölény a régi idők korszakos csapataira emlékeztetett. (1972-ben 33-13-as gólkülönbséggel nyerték a címről határozó hatos tornát.)
Teniszben sem ritka, hogy az egyik játékos már azzal hatalmas bravúrt ért el, hogy egyáltalán a döntőig elverekszi magát.
Natalija Zvereva is annyira örült, hogy a Roland Garroson finálés lett 1988-ban, hogy Steffi Graf ellen elfelejtett gémet nyerni. 6:0, 6:0-lal, 32 perc után mehetett haza. Ahogy a videóból is látszik, a fej fölötti ütésekből sem sikerült pontot elérni, olyan hitehagyottan játszott. Ez volt minden idők legrövidebb Grand Slam-döntője.
Az amerikai férfi kosarasok is nyomasztóan nagy fölényben játszották meccseiket a barcelonai olimpián, ahol résuzt vehettek az NBA-s profik is. 32 ponttal azt a Horvátországot verték (117-85), amelyben Toni Kukocs volt a vezér, de egyedül képtelen volt Magic Johnsont vagy Michael Jordant feltartóztatni.
A két Klicsko az ökölvívásban uralja a nehézsúlyt, őket is rendre a sportág meggyilkolásával vádolják, hasonlóan a spanyolokhoz, bár ők tehetnek legkevésbé arról, hogy olyan ellenfelek hívják ki őket, akik ütni sem mernek. Így lényegében mindig csak idő kérdése, mennyire lesz mozgalmas a meccs, általában azért nem végeznek gyorsan, mert a stadionnyi népet ki kell szolgálni.