Bivalyerős, jól tartja meg a labdát, kiválóan cselez és lő, a necces helyzetekben pedig nem remeg meg a lába. Az olasz Mario Balotellit már régóta az egyik legnagyobb tehetségként tartják számon. Mi akkor a baj az Eb eddig minden szempontból legnagyobb sztárjával? Lehet, hogy semmi, de ez majd a torna után derül ki.
Azt nyugodtan kijelenthetjük, hogy Balotelli nem különösebben eszes fickó, ráadásul agresszivitása Pepéével vetekszik, viszont tehetsége az van. Nem sértjük meg vele, ha azt mondjuk, ösztönlény, csapattársai sem vélekednek máshogy. Viszont bármennyire is nehéz eset, úgy tűnik, még lehet belőle valami. Mourinhónak beletört a bicskája az Internél, de Mancini és Prandelli eddig állja a sarat.
Balotelli 1990. augusztus 12-én a szicíliai Palermóban született Mario Barwuah néven, szülei ghánai származásúak. Csecsemőként életveszélyes bélproblémák miatt többször is műtötték. Hároméves korában a komoly egészségügyi problémái és a család anyagi problémái miatt örökbe adták Francesco és Silvia Balotellinek. Olasz állampolgár csak 18 évesen lehetett, két évvel korábban állítólag ezért nem igazolta le őt a Barcelona, ahol próbajátékon vett részt. Karrierjét az alsóbbligás Lumezzanóban kezdte, 2007-ben onnan került az - akkor csúcson pörgő - Interbe, ahol három bajnoki címet, Olasz Kupát, Szuperkupát és BL-t is nyert, de utóbbin egy másodpercet sem játszott. 2010. augusztusában igazolta le a nagy tervek előtt álló Manchester City, ahol első szezonjában rögtön FA-kupát, idén pedig bajnokságot nyert.
A felnőtt válogatottban két éve, pontosan akkor mutatkozott be, amikor Cesare Prandelli szövetségi kapitány is. Tizenhárom meccsen játszott, négy gólt lőtt, ebből hármat a mostani Eb-n.
Tavaly októberben idegenben ütötték ki 6-1-re a városi rivális Manchester Unitedet, Balotelli két gólt szerzett. "Why always me?" vagyis "Miért mindig én?" feliratú pólóval üzent az őt folyamatosan bűnbakként beállítóknak. A mezlevételért természetesen sárgát kapott, és ha egy példával akarnánk elintézni a benne rejlő kettősséget, ennél jobbat nem is találhatnánk. (Ugyanezt csinálta egyébként a csütörtöki elődöntőben is a második gólja után, Prandelli később le is cserélte, feltehetően azért, nehogy kiállíttassa magát a döntőre).
Elkiabálni természetesen még nem kell, de egyre inkább úgy tűnik, Balotelli, a faragatlan, öntörvényű, de kétségtelenül zseniális futballista sikeressége azon múlik, hogyan bánik vele aktuális edzője. Mourinho nem jött ki vele az Internél, két ennyire nehéz esetet valószínűleg nem bír el egy csapat, főleg, ha egyikük a tréner. Mourinho a keretből is kirakta, a Barcelona elleni BL-elődöntő után a másik gazemberrel, Marco Materazzival verekedett össze.
Ugynazon a meccsen összeveszett a közönséggel is, hiába az Inter Barcelona elleni 3-1-e, konkrétan megsértődött, mert csak az utolsó negyedórára állították be, sétálgatott a pályán, a közönség kemény magja a meccs után meg akarta verni, a biztonsági őrök mentették meg. De olyan is volt, hogy Milan-mezben pózolt.
Roberto Mancininek is meggyűlt vele a baja a Citynél, de eddig úgy látszik, jobban kijönnek, mint korábban Mourinhóval. „Mancini jobb edző nála" - jelentette ki a csatár, amit persze pillanatnyi hangulatára is rá lehet fogni, de sokkal valószínűbb, hogy egyszerű apakomplexusról lehet szó: az árva gyerek olyan embert keres, akire felnézhet és akiben vakon megbízhat. Nem állítjuk, hogy ez a kapcsolat eddig bármelyik oldaról is maradéktalanul sikeres lenne, volt pont elég botránya a Citynél, de ami tény: Balotelli már most, 22 évesen is a világ egyik legjobb csatára. Nem tűnt el, pedig eltűnhetett volna és ez nem csak az ő, hanem edzője érdeme is. Ugyanez a helyzet a válogatottnál is, Prandelli a kezdetektől számított rá, jól kijött vele. Elmondható, hogy a csiszolatlan gyémánt a lehetőségekhez képest a lehető legjobb két helyen van, és ez látszik a teljesítményén is.
Az Eb-n minden Balotelliről szól, ezt már nem veheti el tőle senki. Egyszerűen nem tud olyat tenni, amivel ne lenne a középpontban. A torna előtti banános, gyilkolászós nyilatkozatával és az első pár meccsen mutatott gyengébb játékával megadta az alaphangot ahhoz, hogy a végén röhejes figurája legyen az egésznek. Aztán viszont beindult, hiába mondja a nagyrabecsült Csank János mester, hogy ilyet régen az NB II.-ben is lőttek. Az angolok elleni negyeddöntőn sok helyzetet kihagyott, de a tizenegyespárbajban saját kapusának vágta be szemrebbenés nélkül a tökéletes tizenegyest (vajon tényleg megmutatta, hova fogja lőni?)
Az, hogy az eddig totálisan komolyan vehetetlen, ghánaiként Olaszországot a döntőbe lövő, 22 éves balhés gyerek mire viszi, az Eb után fog eldőlni. A válogatott viccelődéseiből és a többiek hozzá fűződő családias viszonyából úgy ítéljük meg, ő egyfajta közös gyerek, mindenki öccse, akinek a szívükön viselik a sorsát. Kérdés, meddig tud élni ezzel a bizalommal, és ha nem vetkőzi le magáról a hisztit, meddig fognak kitartani mellette. Ha minden stimmelni fog, egykoron még a legnagyobbak között fogjuk emlegetni. Ha elszúrja, mehet a levesbe.