Hiába tanulhattuk meg az elmúlt világversenyeken, hogy a spanyolok csak annyira erőltetik meg magukat, amennyi a minimális győzelemhez kell, az év közben a klubjukban nyújtott teljesítményük miatt mégis arra készültünk, hogy ez a válogatott minden meccsén kivégzi aktuális ellenfelét. Hát nem. Sőt, alaposan módosítanunk kell álláspontunkat.

Már az olaszok ellen látszott, hogy a spanyolok annak is örülnek, hogy egyenlíteni tudtak, nem nagyon törték magukat, hogy meg is nyerjék a meccset. Szerencséjükre erre nem is nagyon volt szükségük, egy feltartott kézzel a pályára érkező ír, és egy szerencsétlen horvát csapat következett, akiket minimális erőbedobással le is győztek.

Már a csoportkörökben kiderült, Torres is képes gólt lőni, és az is, hogy ha passzolgatással a spanyolok eljutnak a gólvonalig, akad köztük olyan, akinek beugrik, hogy a labdát be is lehet lőni a kapuba. A horvátok ellen ez a játékos Navas volt.

A franciák elleni negyeddöntőn azonban újabb dolgok is kiderültek erről a csapatról. Vegyük sorjában végig ezeket.

1., Ahogy Sixx kolléga velősen megfogalmazta, a spanyolok az új németek. A futballt 22-en játsszák, és a végén Xaviék nyernek. Hol van már a szépen játszó spanyol válogatott? Ez gépies erőfoci, ami a 90-es éves német csapatára emlékeztet.

2. A csapat lúzerének egyértelműen Arbeloát tarthatja a csapat. A jobbszélső a meccs kb. felében tök egyedül álldogált a francia térfelen, miközben mindenki a bal oldalon játszott, és amikor úgy nézett ki, hogy egy laza passz után akár a francia kapuig gyalogolhatna, nos, akkor sem adták oda neki a labdát.

3. A legfeltűnőbb, hogy ha Busquets nem színészkedik, hanem focizik, akkor sem maradnak színész nélkül a spanyolok. Ezúttal Jordi Albáé volt a főszerep. Többször esett látványosan úgy, hogy nem is nagyon értek hozzá. A lényeg egy szabadrúgás kiharcolása volt, amit a játékvezető minden alkalommal meg is evett. Igazságtalanok lennénk Jordi Albával, ha ehhez nem tennénk rögtön hozzá a következő pontot.

4. Jordi Albáról eddig is tudtuk, hogy remek játékos, aki a nagy valenciai négyesfogattból (Villa, Da Silva, Mata után) még ott maradt, tökéletesen uralja a területét. Alba a franciák ellen is remek teljesítményt nyújtott. Posztján, a franciák jobb oldalán, egyetlen támadást sem sikerült befejezni.

5. Nem egyszeri eset volt a csatár nélküli felállás, és ha a spanyolok így folytatják, könnyen elterjedhet a világban a csatár nélküli taktika.

6. Llorentének esélye sincs bekerülni a válogatottba, hiába volt egész évben bombaformában, Torres áll be akkor is, ha Del Bosque mégis csak csatárt küld a pályára.

7. Őszintén bevalljuk, emlékeinkben kutatva egy olyan esetre emlékszünk, hogy Xabi Alonsó fejjel gólt szerzett, azt is a kapu torkából. Már a Liverpoolba is megbízhatósága és bődületes lövései miatt került, és nem a fejjátéka volt a döntő, angliai pályafutásából aztán már tényleg csak olyanra emlékszünk, hogy a saját térfeléről rúgdosta a gólokat az aktuális ellenfélnek. A Madrdiban aztán már onnan se, igaz, idén volt egy szép lapos lövése 20-ról.

8. A Real Madrid játékosai már a 7. gólnál járnak az Eb-n, miközben a barcások 1-et hoztak eddig össze.