Magyarországon élő vajdasági magyar vagyok, Jugoszláviában nőttem fel. Volt egy narancssárga Zastava 101-esünk, amivel gyakran jártunk át „a magyarokhoz”, vagyis Szegedre. Csempésztünk Napoleon konyakot kis tételben: legálisan kettőt vihettünk volna, de mi elrejtettünk egy harmadikat is, és ha a magyar vámos megtalálta, apám azzal mentegetőzött, hogy néha a gyerekek is isznak egy-egy pohárkával. A Napoleont a Hajnóczy utca egyik pinceüzletében adtuk le komoly haszonnal, kijött belőle egy egész trappista, egy rúd téliszalámi és egy ebéd a Halászcsárdában.

Jól éltünk, na. A foci is jó volt.

Megszoktuk, hogy a kanizsai Potisje ingázik a szabadkai és a Tisza menti liga között. A legvérmesebb szurkolók sem szántották fel a Népkerti pályát, ha véletlenül ikszeltünk a Tavankuttal.

Az elsőosztályú meccsekig negyven kilométert kellett utazni. A szabadkai Spartacus (Spartak) stadionja annak ellenére tekintélyesnek tűnt, hogy a csapatot rejtélyes okból „kék galambok” (plavi golubovi) néven emlegették. Ritkán jutottak a középmezőnynél feljebb.

Csakúgy, mint a Potisje és a Spartak, a jugoszláv válogatott is kék mezt viselt. Fehér nadrággal és piros sportszárral. A piros-fehér-zöld után ez volt a legfontosabb színkombináció, a Hej, sloveni pedig a kettes számú himnusz.

Még a tizenhármat sem töltöttem be, amikor az olaszországi világbajnokság nyolcaddöntőjében hosszabbítás után, Stojković két góljával kivertük a spanyolokat. A negyeddöntőben Argentína volt az ellenfél, a 31. percben kiállították Sabanadzovićot, de kihúztuk a végéig. Ivković megfogta Maradona tizenegyesét, mégis ők mentek tovább 3-2-vel.

Aztán mire felocsúdtunk, szétesett minden.

Jött a háború, emiatt kizártak bennünket a '92-es Eb-ről, amit a beugró dánok végül megnyertek. Jugoszlávia több darabra szakadt, a jugoszlávokból szlovénok, horvátok, bosnyákok, macedónok, szerbek és montenegróiak lettek.

Az igazi szurkoló azonban a pokol legmélyebb bugyrában is észreveszi a lehetőséget. A nyakában érzi az 1998-as horvát vb-bronzot, az 57. percig szlovén mámorban úszik a szerbek elleni 3-0-ás vezetés, majd mennybe megy az egyenlítés után is.

Kétévente minden tornán van kinek szurkolni.

A pljeskavica Bohinjtól Kladovóig pljeskavica. Hajrá, Horvátország!