A labdarúgásban nem szeretnek a szabályokhoz nyúlni, a FIFA szabályzata sem támogatja, a tagszervezetek 75%-nak támogatása kell egy-egy szabályváltoztatáshoz. Ugyan az angol FA 1863-as alapítása és 1930-as évek vége között a játék fejlődése miatt számos változtatás történt, az ezt követő 50 évben egyetlen, a játék menetét komolyabban érintő szabályváltoztatás sem történt.

1990-ben a lesszabályon, 1992-ben a hazaadással kapcsolatban, míg 1998-ban a hátulról történő szabálytalan szerelések megítélésén változtattak. Ezzel ellentétben például az amerikai futballban minden évad lezárultával mind amatőr, mind profi szinten értékelik a szabályokat, levonják a következtetéseket és indokolt esetben változtatnak. Míg a labdarúgás kifejezetten konzervatív, addig az amerikai futball igen progresszív szabályváltoztatások tekintetében.

Sokszor hallani, hogy a futballban nem akarnak olyan technikai újításokat bevezetni, amelyek nem kivitelezhetőek a játék minden szintjén. A jégkorongban vagy a kosrálabdában ez egyáltalán nem okoz problémát. Mindenki magától értetődőként elfogadja, hogy a profi és az amatőr/utánpótlás mérkőzések technikai támogatottsága eltérő. Jelenleg sem ugyanolyan minőségű bíráskodást kapunk egy BLASZ II.-es meccsen és egy Bajnokok Ligája-döntőn, egy Real Madrid-Barcelona sem szurkolói elkötelezettségben, sem sportfogadásra feltett eurómilliókban nem hasonlítható össze két fraciaországi középiskola összecsapásával.

A másik fontos ellenérv a játék tördelésétől való félelem. A labdarúgás folytonos játék, futó órával játsszák, így a játékleállások kerülendőek. A kérdés vizsgálata érdekében tíz véletlenszerűen, különböző elsőosztályú bajnokságokból, nemzetközi kupákból és válogatott tornákról kiválaszott mérkőzés 25 gólját elemeztem a találat, és az azt követő középkezdést jelző sípszó között eltelt idő szempontjából.

Ennek alapján a legrövidebb szünet 27 másodperc, a leghosszabb 119 másodperc, míg az újrakezdésig átlagosan eltelt idő 57,8 másodperc volt. A minta természetesen bővíthető, de  minőségi külünbséget ettől ne várjunk. A fentiek alapján a rendelkezésre álló idő bőven elegedő ahhoz, hogy a megfelelő visszajátszási technikával ellátott gólbíró a gólszerzést megelőző eseményeket többször visszanézze és a vezetőbírónak a megfelelő ítélet (gól, kirúgás, egyéb) meghozatalához szükséges információt megadja.

Egy mérkőzés alapesetben két 45 perces félidőből és a köztes 15 perces szünetből áll. Könnyen belátható, hogy ez a formátum a rendszeres megszakításokkal operáló, időkérésekkel tarkított, harmadokra és negyedekre bontott hokival, kosárlabdával, vagy éppen az amerikai futballal összehasonlítva a tévés reklámbevételek szemponjából súlyos hátrányt jelent.

Egy kiemelkedő nézettségű futballmeccs nem feltétlenül jelent kiemelkedő reklámbevételt, ezzel párhuzamosan a labdarúgás mindinkább a fizetős kábelcsatornákra szorul, ahol nem a reklám a csatorna fő bevételi forrása. A labdarúgásban a folyamatosság fontos, de a szabálytalanságok, szögletek, cserék, sérülések esetén akár percekig is áll a játék, tehát mondhatjuk, hogy most sem teljesen folyamatos a játék. Ellenérvként felhozható még, hogy a fent említett három sportág népszerűsége világszerte meredeken emelkedik, azaz a szurkolók számára nagyon is élvezhetőek a megszakítások mellett is, vagy azok ellenére.

Tételezzük fel, hogy a gólbíró alkalmazása lehetővé teszi egy 10-30 másodperces reklámblokk beiktatását, közvetlenül a gól, annak ismétlése, illetve a bíró ítéletének meghozatala környékén, azaz a nézők figyelmének csúcspontjánál. Milyen hatással lehet ez a játékra, illetve a labdarúgásra, mint szórakoztató ipari produktumra? Egyrészt mérkőzéseket inkább megéri a nem fizetős csatornáknak műsorra tűzniük, amivel a szurkolók mindenképpen jól járnak.

Másrészt nőnek a klubok és bajnokságok tévés bevételei, mivel a tévétársaságok többletbevételhez juthatnak, így többet is tudnak a közvetítési jogokért fizetni. Harmadrészt, mivel értelemszerűen a csatornák azon csapatok és bajnokságok meccseit igyekeznek közvetíteni, ahol sok gól várható, a klubok anyagi szempontból is érdekeltté válnak a gólgazdag játékban. Azon lehet vitatkozni, hogy egy hatalmas taktikai csatában kialakult 0-0 az értékesebb-e szakmai szempontból, de az elvitethatatlan, hogy a szurkoló egy gólgazdag 4-3-t jobban élvez.

Összefoglalva, a gólbíró ellen egyedül a nem minden szinten alkalmazhatóság érve maradt talpon, azonban ez más sportágak tapasztalata alapján nem igazán komoly ellenérv. A játék a jelenleginél lényegesen több vagy gyakoribb megszakítását nem eredményezné a megfelelő gólbírói eljárás alkalmazása, míg mind csapat, mind tévés, és ami a legfontosabb, szurkolói szempontból is komoly hozadékai lehetnek egy ilyen szabályváltoztatásnak. És akkor az igazságosságról még szót sem ejtettünk.

A cikket Iványi Márton Dávid írta.