„Megyünk a Wembleybe!" - állt a felirat a zászlókon, amiket a Bradford City futballistái kedd este a Villa Park vendégöltözőjében lobogtattak, miközben pezsgőt locsoltak edzőjük, Phil Parkinson fejére: a negyedosztályú csapat kiverte a Premier League-ben szereplő Aston Villát, és bejutott a Ligakupa-döntőbe.

Az FA Kupa 140 éves és a Ligakupa ötvenéves története alatt nem játszott ilyen alacsony osztályú egyesület döntőt a világ leghíresebb stadionjában, így a siker különösen történelmi. A Bradford City útja ráadásul két másik első osztályún át vezetett a hihetetlen dicsőségig, korábban kiverték a Wigant és az Arsenalt is.

A menetelés féléve, még augusztus közepén kezdődött Notthinghamben, a harmadosztályú Notts County vendégeként, amikor a kétszer 15 perces hosszabbítás ötödik percében Jim Hanson megszerezte szezonbeli első Ligakupa-góljukat, és 0-1-gyel továbblőtte őket.

Két hét múlva már egy jóval nagyobb és híresebb klubhoz, a most másodosztályú Warfordhoz mentek, és nyertek, de hogy! Gianfranco Zola csapata vezetett a 71. perctől, a 84.-ben Reid egyenlített, majd a 94.-ben Thompson megszerezte a győztes, újra továbbjutást érő gólt.

Szeptember végén a harmadik kör gyerekjátéknak tűnt, a szintén negyedosztályú (League Two) Burton Albion ment a Bradford Valley Parade nevű 25 ezres stadionjába. Csakhogy a vendég a 30. percben már 2-0-ra elhúzott.

Wells aztán a 83.-ban szépített, majd a 90.-ben kiharcolta a hosszabbítást is. Innét már sima volt, a 115.-ben Darby továbblőtte a Cityt.

Negyedik forduló, október vége, amikor tényleg úgy tűnt, véget ér a kaland, ugyanis a PL-es Wiganhez kellett utaznia a Bradfordnak. 120 percen át tartották a 0-0-t, aztán tizenegyesekkel 4-2-re győztek úgy, hogy mind a négy próbálkozójuk, Doyle, G. Jones, Darby és Connell is berúgta. Itt villogott először Matt Duke kapus, a Wigan két tizenegyest is rontott.

A negyeddöntő aztán mindenképp végállomásnak látszott, otthon szerepelhettek, csakhogy az Arsenal érkezett. Vezettek a 18. perctől majdnem a lefújásig Thompson góljával, ám Vermaelen a 88.-ban egyenlített. Kihúzták a tizenegyesekig, és a szétlövést 3-2-re megnyerték. Doyle, G. Jones és Connell belőtte, Darby és R. Jones kihagyta, csakhogy a londoniaktól Cazorla, Samak és utolsóként Vermaelen is hibázott, kapufára rúgta: a Bradford City bejutott a Ligakupa - már kétmeccses - elődöntőjébe.

Két hete a City otthon kezdett az első osztályú Aston Villa ellen, és egész simán, 3-1-re győzött. Két gólt is szöglet után fejeltek, Wells előtte lábbal talált be.

A Villa így is esélyes maradt a döntőre, és a keddi visszavágón már a 24. percben előnybe került. Teljesen benyomta a Bradfordot, az első félidőben át sem jöttek a félpályán Parkinson emberei. A menetelés első gólját még augusztusban megszerző Hanson aztán az 55.-ben - ismét szöglet utáni fejessel - kiegyenlített, így a Villának újra két gól kellett már a hosszabbításhoz is.

Nem úgy tűnt, hogy eléri, Hanson hagyott ki óriási ziccert fejjel, majd egy balbekkből induló barcelonás akció végén a lécet találták telibe. A 89.-ben mégis átcsúszott egy labda a védelmen, Weimann 2-1-re alakította az eredmény, és a Villának maradt öt perce elérni a ráadást. Nem sikerült, a City simán kibekkelte a maradék időt, és 4-3-as összesítéssel bejutott a Ligakupa-döntőbe.

A Sky Sports Hansont kérdezte a lefújás után, járt-e már a Wembley-ben. Soha - válaszolta a volt bolti árurendező, aki a Bradford egyetlen olyan játékosa, akiért pénzt adott a klub, 7500 fontért igazolták az Északi Konferenciában induló Guiseley-től.

„Azt mondtuk a srácoknak a meccs előtt, hogy történelmet írhatnak, ha odafigyelnek. A második félidőben megtették, nagyon jól játszottunk. Ezeket a fiúkat évekig emlegetni fogják a Bradford Citynél. A klubházban van egy 1911 nevű terem a csapat azévi FA Kupa-győzelme után, pár év, és erről a menetelésről is el fognak nevezni egyet. A pénzből, ami a Wembley-döntőből bejön, jó darabig megél az egyesület. Nagyszerű ez a városnak is, az utóbbi tíz évben nem volt valami szívderítő Bradford City-szurkolónak lenni, remélem, most adhattunk nekik valamit, amire holnap munkába menet gondolhatnak, és büszkék lehetnek" - dicsért mindenkit Phil Parkinson, aki természetesen élete sikerének tartja a Wembley-meccset.

A Bradford egyetlen kupáját 102 éve nyerte, a Premier League-ből 11 éve esett ki, azóta kétszer is csődbe ment. Parkinson szerint a teljesítmény elindíthat egy korszakot, pláne, ha a lezárás is tökéletes lesz. Egy meccsen bármi lehetséges, bár az ellenfél első osztályú, de nem biztos, hogy topklub: a Swansea szerdán 2-0-ról indul otthon a Chelsea ellen a február 24-i döntőért. Matt Duke kapus a kérdésre, hogy megnyerik-e, nem is teljesen komolytalanul felelte: „Miért ne?"