Nem egyformán látták a magyar futballválogatott tagjai, miért nem sikerült megtartani a vezetést a románok elleni világbajnoki selejtezőn: a vendégcsapat az utolsó percben egyenlített 2-2-re, ezzel ugyan harmadik maradt a csoportban, de lépéselőnybe került, mert a mieink mellett a törököket is fogadja, és a két idegenbeli meccset négy ponttal hozta le.

Amíg az átlag felettit nyújtó Pintér Ádám két szabálytalan gólról beszélt, Korcsmár Zsolt sem ment el a lesről induló román akció, vagy Varga buktatása mellett, igaz a kapitány is betette a megjegyzés rovatba.

Dzsudzsák Balázs ellenben nem kertelt: "ugyanazt a hibát követjük el állandóan, az utolsó pillanatig kellett volna koncentrálni." Már a szurkolóinkkal akartunk ünnepelni, állapította meg utána.

Szerinte csak el kellett volna rúgni az utolsó pillanatokban a labdát – ő ekkor már nem volt a pályán -, és mindkét gólt figyelmetlenségekből kaptuk. Ezt erősítette meg Vanczák Vilmos is, aki jobb ellenfélre számított, de azt is megjegyezte, hogy 1-0-nál kellett volna értékesíteni a helyzeteket.

"Nem tudom, mikor vetkőzzük már ezt le" - utalt fájó kérdéssel Koman Vladimir az utolsó pillanatban bekapott gólra. "Rosszabb érzés, mintha veszítettünk volna."

Király Gábor a pozitívumokat kereste a bosszantó és idegesítő döntetlenben, de közben megbotlott a nyelve, és vereséget mondott. Mert hát ha ez a románoknak egy győzelemmel felérő döntetlen, akkor kizárásos alapon nekünk vereség.

Kiemelte viszont, hogy kétszer is vezetni tudtunk, nem utolsó sorban megtartottuk a csoport második helyét. Szerinte ez a keddi meccs előtt jó jel, amikor Törökországban játszik a csapat. Király szerint épp az utolsó pillanatokban hiányzott a közönség, akkor segíthettek volna nekik igazán a szurkolók.

Dzsudzsák is a jövőbe tekintett, úgy véli, ettől a hibától erősödünk, átfordul majd a csapat hangulata, és erőt merít a 2-2-es döntetlenből, de csalódottsága miatt erre egyelőre nem tud gondolni.

Ha majd leülepednek az élmények, és még több higgadt elemzés lesz, sokkal többet fog mutatni ez a meccs.

Azt viszont első látásra is nyilvánvaló, mindkét román gól egy középre vágott, nem is pontos labdából született. Amitől tartottunk, a védelem közepének sebezhetősége igazolódott. Nem volt ez másként a másik oldalon sem, két pontrúgásból kaptak gólt, ez már a hatodik rövid idő alatt. Újra összehoztak egy tizenegyest is, mostanában ebben is erősek.

Mindkét csapat megvalósította tehát a taktikáját, csak a magyar jócskán csalódottabb lehet, mert több helyzetből sikerült két gólt elérnie, míg a román a második félidőben leginkább akkor volt a pályán, amikor a magyar hagyta. Az egyenlítő gólon kívül kvázi kapura lövésük sem volt a szünet után.

Úgy látszott, ez a magyar válogatott semmiképp sem volt olyan erős péntek este, hogy meg tudja roppantani riválisát, ahogy tette például a törökkel. Nem volt meg a kapu előtt a gyilkos ösztön. Nem volt meg a kellő labdatartás, az átütő önbizalom 2-1-es vezetésnél, és 1-0-nál is volt egy visszaesés a kihagyott helyzetek után.

Igaz, a törökök ellen a szerencse az oldalunkon állt, míg most nem. Mert ha nincs az utolsó perces kihagyás, most ugyanazokról az erényekről beszélhetnénk, mint akkor. A kimaradt vagy sérült kulcsemberek nélkül is sikerült nyerni.

Egervári Sándornak az utolsó percek szerencsét hoztak a finnek ellen idegenben, a svédek ellen itthon, amivel a csapat várakozás felett szerepelt az előző sorozatban, mindkétszer 2-1-re nyertünk. Csak idő kérdése volt a szerencse forgandósága miatt, mikor jön egy olyan meccs, amikor nem lesz mellette.

Sok tanulsága volt a találkozónak, az utolsó perces koncentrálás, illetve, hogy ez a román csapat már korántsem félelmetes. De az is tényszerű, Pintért leszámítva azt hozták a játékosok, amit a klubjaikban. (Pintér keveset játszik Zaragozában, de jó volt.)

A török meccs előtt Szalai gólokat lőtt a Bundesligában, most nem, Hajnal Tamás több lehetőséget kapott a Stuttgartban, most kevesebbet, Komannál szintén ugyanez a helyzet. Egy fokkal jobb passzban voltak akkor a játékosok, ami leginkább a kapu előtt köszönt vissza.

Ettől még Szalai meccset befolyásoló erő lehet Isztambulban, Hajnal mozgathatja jól a társait, Dzsudzsák lendülete és pontos beadásai is megmaradhatnak, sőt. A társulat ugyanis igazolta, ha kétszer tud vezetni a románok ellen, akkor sokkal jobb, mint az elmúlt évek magyar válogatottjai.

Ha 12 ponttal indultunk volna neki a keddi, isztambuli meccsnek, akkor annyival feltétlenül előrébb vagyunk, hogy a hátralévő két idegenbeli rangadón (Isztambul, Bukarest) egy pont kell, és a második hely szinte elvehetetlen. Most a képlet annyiban módosult, hogy az egy helyett legalább kettő kellene. Nem elérhetetlen, sőt még egy vereség is beleférhet Isztambulban vagy Bukarestben, de akkor a többi meccsnek is kedvezően kell alakulnia. (A második hely nem automatikusan jelenti a pótselejtezőt, a legrosszabb második ugyanis kiesik, a többi nyolcat párokba húzzák.)

A csoport állása: 1. Hollandia 15 pont, 2. Magyarország 10, 3. Románia 10, 4. Törökország 6, 5. Észtország 3, 6. Andorra 0.