- A focit nagyon fiatalon, szinte kisgyermekként kezdted. Meddig volt a labda rugdosása játék és hol kezdődött a profizmus?

- 4 évesen kezdtem, Dáviddal, a bátyámmal mentem az edzéseire. Ő nem akarta persze, de mentem utána. A foci nekem mindig is hobbi volt, mert nagyon szerettem, reggeltől estig a pályán voltam a fiúkkal. Mikor behívtak a nagy csapatba (FC Saarbrücken), akkor lett komoly.

- Édesapád, Marozsán János is profi játékos, válogatott volt. A hétköznapokban mennyire volt, van jelen a foci az életetekben otthon?

- Apukám és Dávid is sokat segítettek abban, ahol ma tartok. Sokat tanultam tőlük, ha nem mentem volna Dávid után az edzésekre, nem lettem volna az, aki ma vagyok. Mindketten lent voltunk reggeltől estig a kis pályákon, bárhol is laktunk és főleg fiúkkal játszottam.

- A fiúk mit szóltak ehhez?  

- Leginkább Dávidnak nem tetszett, a fiúkkal jóban voltam.

- Édesapád látta, hogy ekkora tehetség vagy?

- Nem tudom, ezt ő tudja, de ő legalább nem akart lebeszélni róla. Anyukámnak nem tetszett, féltette nagyon a lábaimat. Apu nem mondott se igent, se nemet, csak hagyott. Mondjuk az jó, hogy nem is erőltette. Elég volt neki, hogy látta, mennyire szeretek játszani.

- Aki ennyi gólt lő, meg gólkirálynő (2008-ban hat gólt lőtt a vb-n), miért középpályás, miért nem csatár?

- Azért lehetne a gólok száma több is. Pont jó ez így, mert szeretem hajtani a játékot és a labdát adogatni is. Középpályásként ezt megtehetem és még gólt is lőhetek.

- Emlékszel az első gólra?

- A nagyoknál, az 1. ligában, az első, a    TSV Crailsheim ellen volt. 14 éves voltam és attól volt nagyon szép, hogy 25 méterről rúgtam. Apukám és anyukám is ott voltak a lelátón, nagyon büszkék voltak rám. Ehhez persze kell sok szerencse is, tízből háromszor találod el úgy a labdát, hogy szép is legyen, és gól is legyen.

- A kedvenc focistád fiú vagy lány?

- Nem kérdés: Cristiano Ronaldo. Dinamikus, jó a technikája és még jól is néz ki. Most másodszor találkoztam vele a FIFA-gálán, ahova azért hívtak meg, mert Aranylabdás vagyok. A másik találkozás még 2009-ben volt, amikor ő a legjobb játékos lett. Ő persze nem tudja, ki vagyok.

- Lesel el tőle valamit? Lehet ilyet egyáltalán?

- A férfi és a női technika nagyon más. Nem lehet olyan gyorsnak lenni, mint ő. Amit a pályán csinálnak a fiúk, azt meg lehet tanulni, de Ronaldónak a lövőtechnikája is nagyon jó. Persze az is tanulható, de nehéz, mert saját technikája van mindenkinek. Szinte lehetetlen úgy eltalálni a labdát, ahogy ő.

- A profi karriered 2008-ban indult, már a német női válogatottnak is tagja vagy. Mennyire volt cél ekkorra már profi játékosnak lenni?

- Sokan mondták, hogy minden megvan bennem hozzá, de én nem hittem benne, meg   nem is igazán érdekelt, szerelemből csináltam. Akkor kezdtem benne hinni, amikor behívtak a nagyokhoz.

- Aztán szinte a legrosszabbkor, 2011-ben jött a szalagszakadás, nem játszhattál a vb-n.

- Hatalmas csalódás volt. Edzésen történt, pedig nem is volt kemény edzés, kis meccseket játszottunk, aztán hirtelen elfordult a térdem és vége volt, nem tudtam felkelni.

- Azóta mennyire kell vigyázni vele?

- A rehabilitációs terápia sokat segített. Megismertem a testemet és az izmaimat, azóta érzem, ha probléma van.

- Gondoltál arra, hogy abbahagyod, mikor megtörtént a sérülés?

- Soha. Az első gondolatom az volt, mikor mehetek újra a pályára.

- 2012-ben te lettél a vb-n az Aranylabdás, de a német csapat alulmaradt a döntőben az amerikaiakkal szemben 1-0-ra. Akkor azt mondtad, hogy az Aranylabdát elcserélnéd a győzelemre. Ezt még mindig tartod?

- 2010-ben voltunk világbajnokok, akkor megnyertük, tudom milyen érzés, és azt bármikor elcserélném az Aranylabdával, mégha ez is a legnagyobb dolog a karrieremben.

- Németországban milyen a női foci elfogadottsága, támogatottsága, nézettsége a férfi fociéhoz viszonyítva?

- A férfiakat egyértelműen többet nézik, és többet foglakoznak velük. De hozzánk is jönnek 1500-an egy-egy meccsre, sőt, a látogatottság egyre jobb lesz. A közönség is más, minket főleg a család jön nézni és a gyerekek. Szurkolótáborunk is van és meglepő módon sok benne a nő, kísérnek bennünket még idegenbe is.

- A női profi női játékos élete sem olyan, mint a férfiaké?  

- Én tanulok a foci mellett, és irodai munkát végzek, de ezzel sokan vannak így. A munka mellett van heti hét edzés. Szinte minden női focista dolgozik, és iskolába jár, szabadidőnk nem sok van. A bajnokságban most harmadikak vagyunk. A női fociban sokkal kevesebb pénz van, ezért a nőknél sokan dolgoznak, még a profiknál is, de a kisebb csapatban biztos, hogy minden nőnek dolgozni kell. Világszinten a brazil válogatottból Marta a legjobb női játékos, ő a svédeknél játszik, ő keres a világon legjobban. Németországban Bajramay Nadine a legjobb, a pénzről azonban nem beszél senki, de biztosan nem milliós nagyságrend, mint Steinschweiger vagy Lahm esetében.

- Mit mond a menedzsered és az edződ? Milyen jövő vár rád?

- Most az első és legfontosabb az Eb Svédországban, idén nyáron. Aztán 2015-ben a vb, Kanadában. A Bajnokok Ligájáról sem akarunk lemaradni, de ehhez másodikak kell, hogy legyünk a német bajnokságban. Jelenleg harmadikak vagyunk, az első Wolfsburg, aztán a Potsdam és mi, szóval ez reális cél.

- Követed a magyar női focit is?

-Nem sok meccset látok, hiszen nem élek otthon. De ha otthon vagyok anyuéknál Saarbrückenben, akkor a tévén nézem, mert apu tud fogni valamilyen sportcsatornát, ahol adják, de igazi magyar női meccset még nem láttam élőben.

- Egy másik magyar lány, Jakabfi Zsanett is a német Bundesligában játszik, őt nézed néha? Milyen kapcsolatban vagytok?

- Ismerem Zsanettet, sokat beszélgetünk és nincs semmi irigykedés. Örülök, ha találkozunk, ami általában teremfocin történik, mert ő a Wolfsburgban játszik.

- Nem szeretnél egy profibb csapathoz igazolni külföldön?

- Jól érzem magam itt, nem hiszem, hogy elmennék.

- Tudsz itt megfelelően fejlődni?

- A német válogatottban játszom, nagyon jók az edzések, és az edzők is. Nagyon jól tudok fejlődni, bár most mi együtt itt Frankfurtban nem tudunk annyira jól játszani, de legjobbak itt vannak, nálunk.

- Ma mit mond az édesapád rólad?

- Nagyon büszke rám, mindig jönnek és néznek, Dávid is. Neki 18 évesen tönkrement a térde, ezért abba kellett hagynia, így én viszem tovább a profi focit a családban.