Volt világválogatott, edzősködött az ötödosztályban, 61-szer szerepelt a válogatottban, ahol 13 gólt lőtt, háromszor magyar bajnok, kétszer volt gólkirály, nyert német és görög kupát, rekordösszegért igazolt Görögországba, de játékos-, és edzőkarrierje sikerei mellett más miatt is emlékezetes.

Détári 17 évesen, 1980-ban kezdte meg felnőtt pályafutását a Budapesti Honvédban, ahol 134 mérkőzésen 72 gólig jutott. A fiatal középpályás igazi karmester volt, remekül látott a pályán és nagyszerű, pontos passzokkal hozta helyzetbe játékostársait, kiválóan cselezett, rúgótechnikája pedig talán mindnél jobb volt. Noha kedvenc csapata az FTC volt, itt is beolvadt a klub életébe, az akkori elnök, Komora Imre lányával házasodott össze.

Látványos játékával hamar közönségkedvenc lett, életveszélyes szabadrúgásai miatt gyorsan híres lett. A Honvédnál és a válogatottban eltöltött évek alatt valóságos legenda lett belőle, a korabeli Népsport-cikkekben Platinihez, vagy éppen a Honvéd korábbi ikonikus 10-eséhez, Puskáshoz hasonlították. Sorsára ez azonban nem éppen jó irányba hatott.

A Honvéd és Détári 1984-86 között volt a csúcson, ekkor sorban három bajnoki címet szereztek, 1985-ben kupagyőzelmet is, Döme pedig 1985-87 között háromszor gólkirály lett. 1986-ban úgy, hogy 10 góllal többet lőtt, mint a második legeredményesebb Hannich Péter–Melis Béla-kettős (mindketten a Rába ETO játékosai). Igaz, az 1983/84-es bajnoki címet bundabotrány árnyékolta be, ami miatt pontokat levontak a Honvédtól, de így még éppen bajnok lehetett.

Egy évvel később nagy hajrá kellett a címvédéshez, az őszi szünetben még a Videoton volt az élen, tavasszal azonban Détári nagyon rákapcsolt, 18 góljából 15-öt ekkor lőtt. A Magyar Kupa döntőjében is kettőt vállalt az ötből, melyet a Tatabányai Bányásznak lőttek.

A válogatottban 21 évesen debütált Svájc ellen, részt vett a mexikói világbajnokságon is, ahol Kanada ellen gólt is szerzett, de az 1986-os vb-selejtezőben is kulcsszerephez jutott.

Hollandia és Ausztria ellen is eredményes volt idegenben.

Elindult a világhír felé

Nem csoda, hogy ezután rekordösszegért vitte Németországba a Frankfurt. Három magyar bajnoki arany, egy kupa- és egy szuperkupa-győzelem, valamint két gólkirály cím után 1987-ben az Eintracht 3,6 millió nyugatnémet márkáért vette kölcsönbe, hogy remek irányító tudásával megállítsa a csapat hanyatlását.

A németek figyelmét 40-50 méteres precíz passzaival, cseleivel, labdabiztosságával és gyorsaságával keltette fel. Németországban egy szezon alatt kisebbfajta hős lett Détáriból, hiszen a Bochum elleni kupadöntőn ő lőtte a győzelmet érő gólt. Ráadásul nem is akármilyet – 18 méterről parádés szabadrúgásból volt eredményes, amely a Frankfurt negyedik, mai napig utolsó kupagyőzelmét jelentette.

De nem csak a befejezés, a kezdés is emlékezetesre sikerült, hiszen az edzőtáborban nem más, mint Karl-Heinz „Charly” Körbel, a csapat legendás védője választotta szobatársául, pedig a keretben olyan nevek voltak még, mint a világbajnok Andy Möller, a vb-ezüstöt nyerő Uli Stein és a lengyelekkel világbajnoki bronzig jutó Wlodzimierz Smolarek.

Körbel később forrófejű, de zseniális focistaként emlékezett vissza szobatársára: „Igazi, jó értelemben vett futballőrült volt, aki nagy szenvedéllyel játszott. Vérbeli irányító volt, megvolt benne minden adottság, hogy egymaga el tudjon dönteni mérkőzéseket. És ez gyakran így is volt. De nagyon magabiztos is volt, a kupadöntő előtt például megmondta, hogy ő fogja eldönteni a mérkőzést, és így is tett.”

A legendás német védő szerint azonban két arca volt Dömének, kifelé nagyon indulatos volt, belül azonban érzékeny, és ez a pályán is meglátszott rajta: vagy zseniálisan, vagy katasztrofálisan játszott, nem volt átmenet. Körbel szerint túlzottan „Puskás akart lenni, de annyira nem volt jó, ez a nyomás pedig összeroppantotta.”

A Frankfurtban igen gyakran nemzeti színű cipőben lépett pályára (egyike volt az első olyan labdarúgóknak, aki a feketétől eltérő színű cipőben játszottak), de bármilyen stoplist is húzott a lábára, az eredmények nem maradtak el. Détári egy év alatt 11 gólig jutott a német csapatban, ezzel egészen idén januárig ő volt a Bundesliga legeredményesebb magyar játékosa (Vasile Miriuta is 11 gólig jutott a Cottbusban a 2000-2001-es idényben, Szalai jelenleg 13-nál jár).

A kupagyőzelem mellett a Frankfurt a 9. helyen zárta a Bundesligát, pedig egy évvel előtte és utána is csak alig kerülték el a kiesést.

Hanyatló folytatás, fényes emlékek

A remek idény után több kérő is bejelentkezett Détáriért a német klubnál, mely komolyabb adósságot (4 millió márka) halmozott fel. Az érdeklődők között volt a Juventus (velük előszerződése is volt), mely 12 millió márkát adott volna a magyar középpályásért, ám ő végül az Olimpiakosznál kötött ki, hiszen az általuk kínált 18 millió mindenkinek jobb üzlet volt – 11,1 millió ment a Frankfurtnak, 6,9 pedig a Honvédnak és az Országos Testnevelési és Sporthivatalnak.

Ez a transzfer azt jelentette, hogy Diego Maradona és Ruud Gullit mögött a világ harmadik legdrágább labdarúgója lett Détári, akit 1988-ban (a magyar játékosok közül csak Dzsudzsák Balázsért fizettek ki eddig több pénzt összesítve) az Olimpiakosznál kis istenként fogadtak, és így tartják számon a mai napig, a stadionban például névre szóló széke van.

Sőt, 2010-ben a görögöknél légióskodó Németh Krisztián azt írta a pepsifoci.hu-n vezetett blogján, hogy a mai napig senki sem felejtette el Dömét: „Minden szembejövő ember első szava az volt felém, hogy „Lajosz”. Nagyon kemény, hogy Détári Lajosra mindenki emlékszik, és boldogan mesélik, hogy mekkora szenzáció volt a leigazolása, és milyen gólokat rúgott. Komoly büszkeség, és nagyon jó érzés, hogy egy magyar futballista ilyen érzelmeket kelt évek múltán is a szurkolókban.”

Görögországban is begyűjtött egy kupagyőzelmet, majd 1990-ben 8 millió márkáért a Bolognába igazolt, ahol a legjobb eredményük egy UEFA-kupa negyeddöntő volt. A Bolognán kívül megfordult az Anconában és a Genoában is, mindhárom csapattal kiesett az olasz első osztályból.

Az olasz foci fizikálisan túl megterhelő volt, igaz, a helyi sajtó szerint Bolognába némi túlsúllyal érkezett, az öltözőben és a pályán pedig túlzottan arrogáns volt, nehezen jött ki a többiekkel. Ráadásul a csapatban volt már rajta kívül három másik légiós, a mérkőzésekre pedig csak három külföldit lehetett nevezni, nagy volt tehát a harc a pályára kerülésért.

Az 1990-es szezont gyengén kezdte a Bologna, három meccsből egyet sem nyertek, mindössze egy gólt szereztek, igaz, azt Détári. Majd jött egy térdsérülés, ami miatt nagyon sokat kellett kihagynia, többek között a Sporting elleni UEFA-kupa-párharcot is, amikor 3-1-es összesítéssel kiestek. Mindössze 15 meccset játszott, melyeken öt gólt rúgott, de így is ő szerezte a második legtöbb találatot a csapatban a svájci Kubilay Türkyilmaz mögött.

A szurkolók azonban nagyon élvezték a játékát, már amikor pályára került. A Serie B-be kieső keretben már jobban ment neki a játék, 9 gólja nagyban hozzájárult, hogy nem zuhant még tovább a Bologna. Azonban a története során először a Serie A-ba jutó Ancona hívására nem bírt nemet mondani, még akkor sem, ha a keret nem volt valami erős. Ennek megfelelően gyengén zártak, az utolsó előtti helyen, mínusz 34-es gólkülönbséggel. Volt azonban egy nagy meccse, a második helyen végző Internazionalénak kettőt is rúgott, óriási meglepetésre 3-0-ra nyertek, az olasz sajtó pedig ismét Détári nevétől volt hangos, ha csak egy rövid időre is.

A déli kitérő közben egy rövid időre hazatért a Ferencvárosba – Döme mindig is Fradi-szurkolónak vallotta magát, annak idején a Honvéd képviselői állítólag pár órával előzték meg az igazolással a Ferencváros embereit, így Détári nem kedvenc együttesénél kötött ki. Amikor az ősz közepén a Genoába igazolt, a csapat 11 meccséből csak kettőt tudott megnyerni, ráadásul Détári ötödik légiósnak érkezett. Így alig játszott, nyolc meccsen csak egyszer volt eredményes, azt a gólt is egy hazai, 4-1-re elvesztett meccsen rúgta a Foggia ellen.

A harmadik olasz csapat után Svájc és a Nauchatel Xamax következett, velük bronzéremig és az Év játékosa címig jutott, majd jött a levezetés: sorban a St. Pölten, a BVSC, a Dunakeszi, az SC Ostbahn XI Wien, végül a szlovák negyedosztályú Felsőpatony, innen vonult vissza 2001-ben. Szlovákiában látványos búcsúmérkőzéssel készültek, azonban Magyarországon komoly felháborodás fogadta a hírt, hogy Détári nem itthon búcsúzna a pályától, így a találkozó végül elmaradt.

Détárit a World Soccer beválogatta az 50 legjobb támadó középpályás közé, egyetlen magyarként a 46. helyen szerepel a listán, megelőzve például az 57-szeres angol válogatott Paul Gascoigne-t. A Bild 2008-ban készített összeállítást a Bundesliga 20 legjobb igazolásáról, melyben a hetedik helyre rangsorolták azt a transzfert, amikor a Frankfurt megszerezte Détárit a Honvédtól; a listán például olyan nevek vannak a magyar középpályás mögött, mint Matthias Sammer, Stéphane Chapuisat, Ulf Kirsten és Dimitar Berbatov.

12 év alatt 19 kispad

Már visszavonulása előtt belekóstolt az edzősködésbe, Vízer Marius hívására 2000-ben a Nagyvárad kispadjára ült le egy rövid időre, majd egy évvel később a Csepelt irányította. Megfordult korábbi sikereinek helyszínén, a Kispest-Honvédnál, ahol a várakozásokat felülmúló 7. hely ellenére az új tulajdonos elküldte a szezon végén.

Hat hónapig Vietnamban is edzősködött, ahova négy magyar játékost is magával vitt, sőt, a szövetségi kapitányi posztot is felajánlották neki, ő azonban mégis hazatért, méghozzá a Haladáshoz, melyet be is juttatott az NB I.-be – ez volt talán edzői pályájának legnagyobb sikere. Innen a Tatabányához az a Török József hívta, aki egykor Csepelre is. Nem sokon múlott az NB I.-be jutás, Détári azonban az élvonalba vágyott, a frissen oda kerülő DVTK 1910-et választotta, ahol azonban licencproblémák miatt nem maradt sokáig, a Miskolcra költőző Balaton FC ajánlatát, hogy Kiprich Józseffel együtt irányítsa a csapatot, nem fogadta el.

Az idény közepén a Nyíregyháza Spartacusnál váltotta a Herédi Attila–Várhidi Péter-párost, a kiesést azonban nem tudta elkerülni. A magyar élvonal után a görög másodosztályban folytatta a Panszerraikosznál, itt azonban mindössze egy mérkőzés után felfüggesztették. Nyert edzőként bajnokságot az ötödosztályú budapesti Unione FC-vel, egy rövid ideig dolgozott segítőként Bozsik József mellett a válogatottnál, majd egy újabb ötödosztályú kitérő után (Felsőpakony) Sopronban kötött ki Vízer Marius hívására. Innen is tulajdonosváltás miatt távozott, bár sem az indulás, sem a búcsú nem volt fényes: első mérkőzésén kiállították a bíró sértegetése miatt, szerződésének felfüggesztése után pedig még a stadionból is kizárták.

2008-ban ismét Görögországban ülhetett kispadra, bár később az FC Porosnál elvállalt munkát egy rövidebb nyaralásként említette. Még ebben az évben a Siófokhoz igazolt, ahol féltávnál az utánpótláscsapathoz helyezték át. Innen ismét Vecsés, majd a szlovák Tornalja, majd megint Vecsés volt az újabb állomás, bár véleménye szerint a szlovák csapathoz csupán reklámcélból hívták.

2011-ben a Ferencvárosi Torna Club szakmai vezetője lett – pro-licenc hiányában Nagy Tamás volt a kinevezett vezetőedző, de ténylegesen Détári dirigált. Ugyan az első szezonja végén hosszabbítottak vele, a második idényben mindössze négy meccset maradt a kispadon, mielőtt menesztették.

Alkohol, bunda, footgolf

Kántor Attila, akit Détári váltott a Vecsés edzői posztján, masszív alkoholistának nevezete utódját, egyben gyerekkori barátját, akiről egy Vác–Vecsés-mérkőzés után, valamint a magyar strandfociválogatott dubaji szereplése után is alkohollal való közeli kapcsolatáról cikkeztek itthon. Földvári Tibor, a Vecsés, valamint Kubatov Gábor, a Ferencváros elnöke is cáfolta, hogy Döme iszik, ugyanakkor mégis belekerült az FTC-s szerződésébe egy pont, melyben vállalta, hogy nem fogyaszt alkoholt.

A jelenleg is zajló magyar bundabotrányban is előkerült a neve, de az egyik főgyanúsított, Horváth Gábor letagadta, hogy rá vallott volna. Détári karrierje során többször is összetűzésbe került a játékvezetőkkel, Sopronban már az első mérkőzésén kiállították és eltiltották további háromra, Vecsésen is kapott eltiltást, míg a Ferencvárosnál írásbeli megrovást kapott, de nyilatkozataiban is többször kitért a bírók ténykedésére.

Mióta elküldték a Fraditól, hírbe hozták ugyan a Nyíregyházával, de a labdarúgás mellett új sportot is talált magának – a Hollandiából importált footgolf egyik arca lett, a munka nélkül töltött hónapok alatt pedig edzői-, és nyelvtudását fejleszti.