A 36 éves holland középpályás kétszer volt az év holland futballistája, 2000 és 2011 között nyolc bajnoki címet nyert négy országban, nyert Bajnokok Ligáját, a válogatottal pedig 2010-ben világbajnoki ezüstig jutott - vagyis igen sikeres pályafutást zár le.

Van Bommel szülővárosában, a helyi RKVV Maasbracht amatőr csapatában kezdte karrierjét, de már 1992-ben, 15 évesen leigazolta a Fortuna Sittard. Az első évben ugyan kiestek a holland első osztályból, de 1995-ben kiharcolták a visszajutást, 1999-ben, a csapatnál töltött utolsó évében pedig ezüstöt nyertek a holland kupában.

A Sittardban együtt játszott két másik, későbbi holland válogatottal, Wilfred Boumával és Kevin Hoflanddal is, akik szintén a PSV Eindhoven csapatához igazoltak a Fortunától. Van Bommel 1999-ben került a PSV-hez, ahol a svájci Johann Vogellel remek párost alkottak a középpálya közepén. Az élcsapathoz igazolásnak meg is lett az eredménye, 2000 októberében bemutatkozott a válogatottban, a klubjával pedig nagyon sikeres sorozat következett. Hat év alatt négy bajnoki címet nyertek, – a másik két évben másodikok lettek az Ajax mögött – háromszor elhódították a holland szuperkupának megfelelő Johan Cruijff-kupát, 2005-ben megnyerték a Holland Kupát, a Bajnokok Ligájában pedig az elődöntőig mentek ugyanebben az évben. És még ott is majdnem nyertek, egy időn túli Ambrosini-Milan-gól állította csak meg őket. Nagy csapat volt Guus Hiddinkkel a kispadon.

2001-ben és 2005-ben is van Bommelt választották az év játékosának hazájában, ekkor úgy tűnt, hogy a harcos, rengeteg labdát szerző, és távolról nagyon veszélyes középpályás ahhoz a Borussia Dortmundhoz igazol, melynek apósa, Bert van Marwijk volt az edzője, ám a szezon végén Spanyolországba, a bajnok Barcelonához szerződött.

A katalán együttesnél egy évet töltött, ám az rendkívül sikeres volt, kezdésnek megnyerték a Spanyol Szuperkupát, majd megvédték címüket a bajnokságban, és elvitték a Bajnokok Ligája serlegét is, igaz, neki nem ment kifejezetten jól a játék - ugyanis 2005 novemberében egy életre megbicsaklott a karrierje: a holland válogatott edzőtáborában csapattársa, Boateng véletlenül eltörte a bokáját, és bár van Bommel látszólag tökéletesen felépült, többé nem lett ugyanaz.

Nem is véletlen, hogy a Barca azonnal megszabadult tőle, a duplázás után van Bommel 2006-ban, 29 évesen már Németországban folytatta, a Bayern München 6 millió eurót fizetett érte, hogy pótolja a Chelsea-hez igazoló Michael Ballackot. Van Bommelnek is jól jött a váltás. Egyéni szinten az első szezonja sikerült a legjobban, a bajnokságban hat gólt szerzett, kulcsjátékosa lett a bajor csapatnak, a szurkolók meg is választották az év játékosának.

Hogy mennyire beilleszkedett a keretbe, jól mutatja, hogy a legendás kapus, Oliver Kahn 2008-as visszavonulása után ő kapta a Bayern csapatkapitányi karszalagját – ezzel ő lett a müncheni csapat első nem német csapatkapitánya.

A Németországban eltöltött idő alatt két-két bajnokságot és Német Kupát nyert, illetve egyszer megnyerte a csapattal a Ligakupát és a Szuperkupát is.

2011 januárjában szabadon igazolt az olasz AC Milanhoz, mellyel májusban a csapat 18. bajnoki címét ünnepelhette, de az indulás nem volt jó, az első Serie A meccsén kiállították.

Amikor a BL-ben eltiltották az Arsenal elleni negyeddöntőről 25. sárga lapja után, így nyilatkozott: „Én csak örülök, hogy nem az enyém a legrosszabb mutató a sorozatban, Paul Scholes-nak 35 sárgája van. Tényleg nem gondolom, hogy sok lapot gyűjtöttem, 12-13 éve játszom már a Bajnokok Ligájában.”

Ám durvaságának jelei már a Bayernben megmutatkoztak, négy szezon alatt 38 sárgát kapott a Bundesligában, pedig ott még lassabb volt a tempó, mint a spanyol bajnokságban, bár volt némi humora is e téren, 2012-ben ugyanis sárga lapokat küldött karácsonyra barátainak üdvözlőlap helyett. Leghíresebb piroslapja az, amikor az első sárgát ütésért kapta, a másodikat meg azért, mert a bíró háta mögött bemutatott neki, ám az hirtelen visszafordult, és észrevette. (Az alábbi videóban látható.)

2011 nyarán további egy évet hosszabbított a milánói csapattal, de újabb cím már nem született, egy évre rá pedig hazatért a PSV-hez, ahol 2013. májusában bejelentette, hogy végleg visszavonul. Utolsó mérkőzését, az FC Twente ellen 3-1-re elvesztett meccset nem játszhatta végig vasárnap, a 71. percben kapta meg második sárga lapját, miután megtaposta Dusan Tadic bokáját - majd földre dobta a csapatkapitányi karszalagot, és levonult.

Pályafutása során legalább annyi sajgó bokát hagyott maga után, mint ahány címet nyert, belépőit elnézve csoda, hogy mindössze egyszer kapott csak egyből pirosat, még 2007-ben, a Real elleni BL-párharcban.

Vb-ezüstig jutott a válogatottal

Bár 2000-től kezdve stabil tagja volt a holland válogatottnak, 2006-ig nem játszott nagy tornán nemzetközi színekben, ugyanis 2002-ben nem jutottak ki a vb-re, 2004-ben pedig sérülés miatt ki kellett hagynia az Eb-t. A 2006-os világbajnokság előtt Marco van Basten szövetségi kapitány többször is kihagyta a keretből a selejtezők folyamán, ám a vb-n már ismét játszhatott.

A legjobb 16 között, a portugálok elleni mérkőzésen már a második percben sárgát kapott a kemény szereléseiről híres középpályás, ez pedig megalapozta a további hangulatot: Portugália 1-0-ra nyert, végül 16 sárga lapot és 4 pirosat osztott ki Valentin Ivanov játékvezető. A torna után van Bommel és Ruud van Nistelrooy kijelentették, hogy amíg van Basten a szövetségi kapitány, nem hajlandóak a válogatottban játszani.

2008-ban van Basten helyére van Bommel apósa, Bert van Marwijk érkezett a kispadra, így a középpályás visszakerült a keretbe, sőt, a visszavonuló Giovanni van Bronckhorsttól a csapatkapitányi szalagot is megörökölte, annak ellenére, hogy két évig nem játszott.

2010-ben, Dél-Afrikában vb-döntőig mentek a hollandok, igaz, ekkor forrt össze neve végleg a kemény belépőkkel.

Már az elődöntőben, Uruguay ellen pirosat kaphatott volna ezért, a döntőben pedig akár háromszor is kiállíthatták volna az ilyen megmozdulások miatt. A csalódást jelentő 2012-es Európa-bajnokság után – amikor három vereséggel búcsúztak a hollandok, 79 válogatottsággal és 10 góllal visszavonult a válogatott kerettől.

A 350. holland bajnoki mérkőzése után jelentette be, visszavonul, hogy utat adjon a fiatalabb játékosoknak, és pihenhessen. Van Bommel már 2012-ben azt tervezte, amikor elhagyta a Milant, hogy a befejezés után edzősködni fog, elképzelhető, hogy a PSV egyik utánpótláscsapatánál helyezkedhet majd el.