Amióta húsz éve kellemetlen júniusi vereségeink voltak Izlandtól, a mindenkori magyar futballkapitány úgy kalkulál, jobb kihagyni ezt a meccsidőpontot, mert a lélekben már szabadságon lévő játékosokat igen nehéz motiválni, bármilyen selejtezőről is legyen szó.

Egervári sem akart semmiképp júniusi tétmeccset játszani, helyette inkább egy kellemes felhozó meccsre vállalkozott. Kuvait a 111. a világranglistán - Tanzánia és Tadzsikisztán közé ékelődött -, és mivel Libanontól kikapott a selejtezőcsoportban, nem juthattak tovább.

Magyarország a 33. helyen áll pillanatnyilag a rangsorban, ennek megfelelően hatalmas favorit volt. A kapitány kicsit kísérletezni akart, igaz rá is volt kényszerítve alapfelállásának megváltoztatására, mert Varga mellől kidőlt Pintér Ádám, így két védekező középpályással nem kezdhettünk.

A 4-1-4-1-es hadrendnek furcsasága volt viszont, hogy Dzsudzsák került a jobb oldalra, ahogy klubcsapatában is. Gyurcsó Ádámot a bal oldalon vetette be a kapitány, értelemszerűen nekik kellett labdákkal segíteniük Böde Dánielt.

Kantának, Komannak kellett volna szerveznie a játékot, de előbbi szinte semmi vizet nem zavart, míg Koman is némileg idegenül mozgott a posztján, bár a 44. percben, a legnagyobb magyar helyzetnél ő adott kiváló labdát Gyurcsónak, aki ballal lőtt, de a kapus kiütötte a labdát. Ha ez a helyzet az eredeti felállás szerint Dzsudzsákra jön ki, még veszélyesebb lehetett volna.

Gyurcsónak volt még egy távoli lövése 28 méterről, rajta látszott az aktivitás és Vanczákon. A védő háromszor fejelhetett, egyre inkább szembetűnő, ha pontrúgásunk van, a Sion játékosa megtalálható, és rendre veszélyes is. A három fejesből csak egy nem talált kaput.

Rejtély, hogy ezzel a felállással mit akartunk kezdeni, hogy esetleg Bukarestben szeretnénk-e bevetni, vagy a szerényebb képességű észtekkel szemben lehet hasznos és hatásos. Mindenesetre egy szögletünk után tíz másodperccel végigfutottak a pályán a kuvaitiak, a szép kontrát lövéssel fejezték be, de Bogdán könnyedén védett.

Bár ahogy a helyzetek felsorolásából kitűnik, a több támadó nem hozott agresszívebb letámadást, átütő labdabirtoklást - Kanta helyenként idegen testként mozgott -, és igazából az esetlegesség volt érezhető a támadásokon. Dzsudzsák akart és hajtott, ezúttal is bizonyította, hogy bármikor képes odarúgni a labdát a társhoz, de mivel kevés mozgás volt, kényszerpályán mozgott.

A második félidőre bejött Priskin és Németh is – két csatárral támadtunk innentől -, a poznani Lovrencsics pedig a jobb szélen foglalta el a helyét, ami egyúttal azt is jelentette, Dzsudzsák visszatért eredeti posztjára.

Priskinnek rögtön volt is egy nagy helyzete az 55. percben, egyértelműen támadóbb szellemben játszottunk.

Két perc múlva meglett a vezetés, Dzsudzsák hajszálpontosan ívelt középre, Vanczák pedig hat méterről ezúttal már tökéletesen fejelt. A románoknak is gólt fejelt, Isztambulban pedig az első félidőben az egyetlen helyzetünk előtte adódott.

Kádár távolról lőtt, Priskin másodszor is fejelhetett közelről, szemben a kapuval, de ezúttal sem találta el.

A 70. percben a másik oldalról is jól működött a Dzsudzsák-Vanczák kapcsolat, a védő most csúsztatott, Németh elé került a labda, a kuvaiti kapus, El-Rasidi (Nottongham Forest) viszont ritkán látható bátor repüléssel ütötte el előle a labdát.

A 75. percben Bogdánnak is védenie kellett, a rövid sarokra tartott egy szép csel után a labda. Két perc múlva sokkal jobb kuvaiti lövést láttunk, Szoliman kísérlete centikkel kerülte el a kaput.

A hajrában Dzsudzsák nagy erejű lövése a kapufán csattant, Lovrencsics szép emelgetés után eresztett meg óriási erejű lövést, ezt a kapus csak kiütni tudta a rövid felső elől. Priskin jobbal ugyanőt találta el, ballal pedig a kapufát, így a második gól nem született meg. Németh ugyan a kapuba csavart az utolsó előtti percben, de akkor meg a partjelző - jogosan - beintette a lest. Zárásul Lovrencsics még egyszer meghúzta a szélen, majd a magyar védők közelről és tétlenül végignézték, hogy az utolsó lövés az ellenfélé.

Megfelelő koncentrációval nagyob arányú lehetett volna a győzelem, főleg, ha 45, hanem 90 percet akarunk futballozni.