Szerda este fél kilenckor Csehország ellen játszik felkészülési mérkőzést a magyar válogatott. A csehek elleni legutóbbi meccsünket megnyertük, de ez viszonylag ritkán sikerült eddig. Két játékos, a paksi Fiola és a győri Varga debütálhat szerdán a magyar válogatottban. Félő, egyikőjüknek sem adatik olyan karrier, mint Schlosser Imrének, aki az eddigi legjobb magyar-cseh meccsen, az 1906-os 4-4-en viselte először a válogatott mezét. És mi lett azokkal a magyar játékosokkal, akiket tizenegy éve vert meg minden idők egyik legjobb cseh válogatottja?
Hagyjuk most a csehszlovákok elleni meccseket, többnyire úgyis csak a fájdalom maradt, lásd az 1969-es 1-4-et Marseille-ben. (Különben is, ott leginkább a szlovákok intéztek el minket, a gólszerzők közül csak František volt cseh, Kvašňák Pozsonyban, Adamec Verbón, Jokl Simonyban – szlovákul Partizánske – született.)
Az eddigi nyolc magyar–cseh meccs mindegyike barátságos volt. A Monarchia idejében nem is nagyon voltak másmilyen mérkőzéseink – leszámítva az 1912-es olimpiát –, csak nemzetek, illetve szövetségek közötti nem hivatalos mérkőzések. A Cseh Köztársaság 1993. január elsejei függetlenné válása után egyik selejtezőben sem sorsoltak minket össze; velünk meg máshol ugye nemigen lehetett találkozni.
Az eddigi két legújabbkori meccsünk közül a tavalyit elintézhetjük annyival: a prágai győzelmünkkel annyira fejbe kólintottuk a cseheket, hogy a néhány nappal később kezdődő Európa-bajnokságon – negatív gólkülönbséggel ugyan, ami talán még soha nem volt – továbbjutottak csoportjukból.
A magyar válogatott tavalyi prágai kezdőcsapatából nincs a keretben Koltai Tamás és Szakály Péter, a cserék közül pedig Halmosi Péter, Gyurcsó Ádám, Németh Krisztián és Debreceni András nem tudja növelni válogatottságainak számát. A dotoho beharangozója a szerdai meccsről itt>>>
Prága, 16 ezer néző
Gólszerzők: Kadlec (24., 11-esből), illetve Dzsudzsák (6.), Gyurcsó (88.)
Magyarország: Bogdán Ádám - Vanczák Vilmos (Halmosi Péter, 83.), Korcsmár Zsolt, Juhász Roland (Mészáros Norbert, 39.), Laczkó Zsolt - Koltai Tamás, (Gyurcsó Ádám, 64.) Varga József, Pintér Ádám, Dzsudzsák Balázs (Debreceni András, 92.) - Szakály Péter (Szabics Imre, 89.) - Szalai Ádám (Németh Krisztián, 90.).
Fiatal magyar játékosok is bizonyíthatnak a csehek ellen – írta felcímében a Nemzeti Sport tizenegy évvel korábban, a 2002. február 12.-i ciprusi magyar-cseh barátságos meccs napján.
A 2002-es vébéről mindkét csapat lemaradt, de mi jóval szégyenletesebben. A csehek csak pótselejtezőn buktak el Belgium ellen, mi viszont a csoportunkban csak Litvániát előztük meg, és Olaszország, Románia és Grúzia mögött a negyedik helyen végeztünk.
Megint új csapatot építettünk, Gellei Imre szövetségi kapitány a ciprusi tornán újoncokat avatott, ott volt a keretben a fiatal Halmosi, Bárányos, Gera, Gyepes, Korolovszky.
Gellei a meccs előtt még azt mondta, hogy legyőzhetjük a Nedveddel, Rosickýval, Čech-vel felálló vendégeket, mi mást is mondhatott volna?
Aztán jött a meccs, és a másnapi Nemzeti Sport-címlap: Cipruson sem történt csoda a csapatunkkal.
Lárnaka, 200 néző
Gólszerzők: Koloušek (5.), Koller (65.)
Magyarország: Király Gábor - Bodnár László, Kuttor Attila, Juhár Tamás, Mátyus János - Kabát Péter (Bárányos Zsolt, 60.), Pető Tamás (Halmosi Péter), Lisztes Krisztián, Füzi Ákos dr. (Gyepes Gábor 72.) - Tököli Attila (Kenesei Krisztián), Ferenczi István.
A meccs után egyedül Lisztes Krisztiánt lehetett dicsérni, a Nemzeti Sporttól ő, valamint Király és Bodnár kapott 6-os osztályzatot a tízes skálán. Füzi és Mátyus volt a leggyengébb, mindketten 4-est kaptak. A cseh válogatottból az akkor a Liverpoolban játszó Šmicer és a dortmundi Koller emelkedett ki, mindketten 7-est kaptak. Koller 2011-ben Cannes-ban fejezte be pályafutását, Šmicer pedig Michal Bílek szövetségi kapitány segítőjeként a kispadon ül szerdán a Puskás Ferenc stadionban.
És mi lett az akkor pályára lépő magyarokkal? Egyedül Király van ott a jelenlegi válogatott keretben is, az 1860 Münchenben véd hétről hétre. Az NB I.-ben játszik Kabát (Újpest), Tököli (Paks), Halmosi (Haladás), Kenesei (Pápa), Bárányos az NB III.-as Budaörsöt erősíti.
Tavasszal még a szlovák negyedik ligában nyomta Ferenczi, Lisztes pedig az NB III.-as Soroksárban, de ma már valószínűleg újpesti kávéházába feccöli az energiáit. Gyepes tavasszal még az angol negyedik vonalba visszacsúszott Portsmouthban volt, jelenleg nincs csapata, ahogy az éjszakában ma már inkább DJ Hooperként ismert Bodnárnak sincs.
Edzőként dolgozik Kuttor (Haladás utánpótlás), Mátyus (REAC, NB III.), Pető (az NB III-as Balatonfüred utánpótlásedzője).
Juhár szakkommentátorkodik, Füzi pedig a kormányváltás óta a Nemzeti Erőforrás Minisztériumban dolgozik, ahol a sport- szakállamtitkárság versenysport- és utánpótlás-osztályának vezetője.
Gellei a meccs után azt mondta, hogy a gólok gyorsan jöttek, a helyzeteink nem mentek be, viszont ilyen erősségű csapatokkal kell játszanunk a fejlődés érdekében.
Nos, fejlődés nemigen volt, a 2004-es Eb selejtezőjében megint csak a negyedik helyen végzett válogatottunk Svédország, Lettország, és Lengyelország mögött, San Marino előtt.
Az volt egyébként Karel Brückner cseh szövetségi kapitány első meccse. A 2004-es Eb-re csoportelsőként juttatta ki a cseheket, ahol közönségkedvencek lettek, és egészen az elődöntőig meneteltek, megverve Lettországot, Hollandiát, Németországot, Dániát, és akkor jöttek a későbbi győztes görögök.
A gólkirály az a Milan Baroš lett, akiről Brückner a magyarok elleni meccs után azt mondta: „Nem tetszett a teljesítménye, ezért cseréltem le." Dicsérte viszont a fiatal gólszerző Koloušeket, aki még négyszer volt válogatott, a magyar meccs után fél évvel viszont örökre kikerült a válogatottból.
A Monarchia idején bezzeg jóval sűrűbben mérkőztünk a csehek, pontosabban Cseh- és Morvaország válogatottja ellen: 1903 és 1908 között hatszor játszottunk, kétszer-kétszer nyertünk, vesztettünk és döntetleneztünk. Az összes őskori meccs közül az 1906. október 7-i prágai emelkedik ki:
Prága, Slavia pálya, 6 000 néző
Gólszerzők: Starý-Jenny (22.), Horváth (33.), Károly (59.), Molnár Imre (61.), Košek (65.), Starý-Jenny (83.), Horváth (86.), Košek (88.).
Magyarország: Domonkos László – Manglitz Ferenc, Molnár Ferenc – Schaschek Ödön, Szednicsek János, Bíró Gyula – Sebestyén Béla, Károly Jenő, Horváth József, Molnár Imre, Schlosser Imre.
A prágai meccsig egyszer kikaptunk, egyszer döntetlent játszottunk a csehekkel, ekkor viszont a legerősebb összeállításban kezdtek, két legnagyobb sztárjuk, Baumruck és Košek is játszott. Nálunk viszont kapitányváltás volt, univerzális olimpiai bajnokunk, Hajós Alfréd ült a kispadon. (Ezen kívül még egy meccs jutott neki, megvertük az osztrákokat, majd lemondott.)
Az előjelek nem a legjobbak voltak: a válogatott egyetlen edzéssel a háta mögött, ahol mindössze négyen jelentek meg, lépett pályára, és hét újoncot avatott. Köztük volt a mindössze 17 éves zöldfülű Schlosser Imre, aki majd 1928-ig tartó pályafutása alatt 68 válogatott meccsen 58 gólt szerez.
A lelátón hatezren szorongtak, ennyi ember előtt magyar válogatott addig még nem játszott. De nemcsak ettől esett le az álluk a focistáinknak: a cseh szövetség Halftime címmel műsorfüzettel készült a meccsre, a mieink addig ilyet sem láttak. Ebben benne volt a játékosok fényképe, valamint egy cikk arról, hogy ilyen erős, ilyen jól összerakott cseh válogatottat még nem hordott hátán a föld, így nem kérdés a győzelem.
Ehhez képest a magyarok játszották a focit, a széleken Sebestyén és Schlosser robogott, egymásnak ívelgették a labdákat, őrületbe kergetve ezzel szegény cseheket. Vezettünk már 3-1-re is, végül 4-4 lett a vége, és az addig állítólag döbbenten, csendben figyelő közönség vastapssal búcsúztatta a lefelé ballagó magyar csapatot. Amikor Károlyt, a csapat legrutinosabb tagját megkérdezték, ki volt a legjobb, ő azt mondta: nem az számít, hogy ki volt a legjobb, hanem az, hogy ki lesz: Schlosser Imre.
És ha már megnéztük, mi lett a 2002-es, csehek ellen pályára lépő válogatott játékosaival, nézzük meg azt is, mi lett a nagy öregekkel.
Domonkos László – a Fradi játékosa 1912-ig volt a válogatott kapusa, tagja volt az 1912-es olimpián ötödik helyen végző csapatbak. Az első világháborúban megsérült a lába, rokkant lett. 1956-ban halt meg.
Manglitz Ferenc – a régi idők focijának igazi, robosztus hátvédje, bombaerős felszabadító lövésekkel küldte előre társait, ugyanakkor sokat hibázott, hiába, akkoriban nem labdazsonglőrök játszottak hátul. A Fradival 11 bajnoki címet nyert. Többszörös országos bajnok gyalogló. 1940-ben halt meg.
Molnár Ferenc – egyszer szerepelt még a válogatottban, focista pályafutását 1913-ban fejezte be.
Schaschek Ödön – 1907-ben, mindössze 22 évesen fejezte be a futballt, a válogatottban a csehek elleni volt az egyetlen fellépése. Az első világháború kitörésének évében, 29 évesen halt meg.
Szednicsek János – a válogatott első Törekvés-játékosa, a klub 1949-ben szűnt meg. Apró termetű, bátor futballista, egyetlen válogatott gólját a cseheknek lőtte, összesen csak kétszer volt válogatott.
Bíró Gyula – a válogatottban 36-szor játszott, tagja volt az 1912-es olimpiai csapatnak. 1920-ban elhagyta Magyarországot, és Németországban, Lengyelországban, Romániában, Spanyolországban edzősködött. Az üldöztetések elől Mexikóba menekült, ott halt meg 1961-ben.
Sebestyén Béla – szintén tagja volt az olimpiai csapatnak, 1959-ben halt meg Budapesten.
Károly Jenő – a Tanár Úr becenévre hallgató balfedezet kétszeres magyar gólkirály volt. Játékos-pályafutása befejezése után Olaszországban lett edző. 1926-ban bajnoki döntőt játszott a Juventusszal, amikor meccs közben szívroham érte, és meghalt. A Juventus, immár nélküle, végül megnyerte az újrajátszott meccset.
Horváth József – minden idők legfiatalabb, magyar válogatottban bemutatkozó játékosa, mindössze 16 volt, amikor Prágában pályára lépett. Hat válogatott meccsén öt gólt lőtt, mind az ötöt a cseheknek. Derékbántalmai miatt hamar, 24 évesen visszavonult.
Molnár Imre – a Prágában szintén pályára lépő Molnár Ferenc testvére, beceneve Buli volt. Három válogatott meccsén három gólt lőtt.
Schlosser Imre – a Fradival és az MTK-val 13 magyar bajnoki címet szerzett, hétszer volt bajnoki gólkirály. Mind a kettő csúcs a mai napig. Edzősködött, nem túl nagy sikerrel, Svédországban, Lengyelországban, Ausztriában. 1955-ben ő végezte el a Népstadionban a századik osztrák-magyar meccs kezdőrúgását. Négy évvel később, 69 évesen halt meg Budapesten.
(Felhasznált irodalom: Nemzeti Sport. Rejtő László, Lukács László, Szepesi György: Felejthetetlen 90 percek., Budapest 1977. Nagy Béla: Fradisták – Portréalbum 1., Budapest, 1979. Antal Zoltán – Hoffer József: Alberttől Zsákig, Budapest, 1968.)