Azt már az elején fontos leszögezni, hogy Szulejman Kerimov nem az a feladós fajta. A Forbes magazin becslése szerint a 2008-as gazdasági válság kirobbanása után nagyjából 14,4 milliárd dollárt vesztett, de innen is talpra állt, és 2011-ban már újra 7,8 milliárdos vagyonnal bírt, pénzét jelenleg 7,1 milliárdra becsülik, amivel a világ 162. leggazdagabb embere.

Kerimov, hasonlóan a legtöbb orosz oligarchához, a Szovjetunió széthullása után tett szert hatalmas vagyonára. Közgazdászként kezdte az Eltav mikroelektronikai termékeket gyártó vállalatnál, ahol igazgatói asszisztens lett, majd a Fedprombankban képviselte a vállalatot. 1996-ban egy másik dagesztáni vállalkozóval, Magomedtagirov Abdulbaszirovval meg is vették a Fedprombankot, amellyel egy légitársaságot is felvásárolt.

Később olajcéget is vett magának, majd bekerült az orosz parlament alsóházába. Ki is használta mentelmi jogát, amikor többször is visszaéléssel vádolták. Részesedést szerzett a Gazpromban és a Szberbankban is, majd belépett Vlagyimir Putyin pártjába, amelynek tagjaként Dagesztánt képviselte a duma felsőházában. Tagja az Orosz Birkózószövetség elnökségének, 1997-2007 között pedig az orosz parlament testnevelési, ifjúsági és sportbizottságának volt az alelnöke.

Olaj- és aranyérdekeltségei mellett vezető szerepet tölt be a világ kálium-feldolgozásában, az egyik legnagyobb ilyen tevékenységgel foglalkozó cég, az Uralkali az ő tulajdonában van, de több más iparágban is jelen van. A Chelsea tulajdonosával, Roman Abramoviccsal is üzletelt már, vele közösen vásárolta fel Anrej Andrejev cégeit, amelyet később nem másnak, mint az Arsenal többségi tulajdonosának, Aliser Uszmanovnak adott el.

Az Anzsi Mahacskala csapatát 2011-ben vásárolta meg, dagesztániként a térség fejlődését is próbálta szolgálni ezzel a lépéssel, amely egybevágott az orosz állam törekvéseivel, hogy felzárkóztassák az elmaradott régiót. Megpróbálták rábírni a helyi oligarchákat, hogy pénzüket Dagesztánban költsék el, Kerimov pedig kész is volt erre, de aztán nem várt akadályokba ütközött.

Amikor 2011 januárjában megvásárolta a klubot, mely egy évvel korábban jutott vissza az orosz első osztályba, tervként azt jelölte meg, hogy három éven belül a BL-be viszi a csapatot. Most azonban úgy tűnik, hogy már a harmadik szezon vége előtt feladja ezt a grandiózus projektet, de legalábbis teljesen új alapokra fekteti azt.

A 2011-12-es szezonnak már egy alaposan megerősített kerettel vágott neki az Anzsi, melynek tagja volt Jucilei, Mbark Busszufa, Jurij Zsirkov és Dzsudzsák Balázs is, de az igazán nagy fogás Samuel Eto'o volt, akiből a világ legdrágábban fizetett focistáját varázsolták évi 20 millió eurós fizetésével.

Melléjük érkezett még Lacina Traoré, Christopher Samba, Willian, Lassana Diarra, Igor Gyenyiszov és Alekszandr Kokorin, az eredmények azonban nem jöttek: 2012-ben az ötödik, tavaly a harmadik helyen végeztek, az Európa Ligából pedig már a legjobb 16 között búcsúztak, ez pedig mindenképpen csalódás volt egy olyan csapattól, amelyre több mint 200 millió eurót áldoztak.

De nem csak a játékosoknál, hanem a kispadon is nagy volt a mozgás. Kerimov érkezése óta már hat edzőjük volt, az utóbbi három héten ráadásul a harmadik menedzsert nevezték ki a klub élére, ami jól mutatja, hogy valami nagyon nincs rendben az Anzsinál.

Mahacskala nem egy Párizs

A legnagyobb gond, amivel Kerimovnak szembe kellett néznie, maga a szülőföldje volt. Hiába gondolta, hogy a jövő futballjának egyik központját hozza létre Mahacskalában, a degesztáni székhely túl veszélyesnek bizonyult a projekthez.

Maga a csapat is Moszkva külvárosában edzett, csak a mérkőzésekre utazott Mahacskalába, ráadásul az Európa Ligában nem is játszhatták otthon a meccseiket, a Lokomotiv Moszkva stadionjában léphettek csak pályára az UEFA döntése alapján, mely kockázatosnak találta a dagesztáni helyszínt. Hiába újították fel az Anzsi-Arénát, továbbra is alternatív helyszínen kell majd játszaniuk a hazai mérkőzéseket az EL-ben.

Akár Moszkvát, akár Mahacskalát nézzük, mindkettő meglehetősen távol van Európa szívétől. Eto'o volt az egyetlen igazi világsztár, akit meg tudtak venni, de ő is, akárcsak legtöbb társa, a hatalmas fizetés miatt ment az Anzsihoz, Messik, C.Ronaldók és Cavanik nem érkeztek, hiszen sem a futball, sem a mindennapi élet szempontjából nem vehették fel a versenyt Angliával, Franciaországgal, Spanyolországgal.

A vég kezdete?

Az esetlegesen összerakott keret vezetését Gadzsi Gadzsijev kezdte meg, majd már 2011 szeptemberében Andrej Gordejev vette át egy rövid időre a munkát. Őt Jurij Krasznozsan váltotta, majd fél évvel Gadzsijev elküldése után jött a negyedik jelölt, Guus Hiddink.

A holland másfél évig maradt a csapatnál, első szezonjában az Anzsi történetének legjobb eredményét érte el a harmadik hellyel, két forduló és egy szerzett pont után azonban távozott posztjáról. Hiddink vélhetően már sejthetett valamit a háttérben folyó változásokból, ezért is ment el önként, de túl sokáig utódja sem maradt: Rene Meulensteen mindössze 16 napot és két meccset kapott a bizonyításra, ám egy döntetlen és egy vereség után őt is elküldték.

Ez az edzőkeringő azonban a játékosok érdekét sem szolgálta. Gadzsijevet és Krasznozsant állítólag azért küldték el, mert a nagy fogás, Samuel Eto'o nem tudott velük együtt dolgozni. Hiddinkkel aztán jött némi nyugalom és biztonság, de a gyenge startot neki sem tűrték el. Nem tűnik túlzottan okos lépésnek az sem, hogy azt a Gyenyiszovot megvették a nyáron, aki pont azért lett mellőzött a Zenitnél, mert konfliktusba került a két drága igazolással, Hulkkal és Axel Witsellel a magas fizetésük miatt. Erre berakták abba a csapatba, ahol Samuel Eto'o mindenkinél többet keres a világon, de itt sem maradt sokáig, alig másfél hónap után továbbadták a Dinamo Moszkvának.

Meulensteen villámgyors menesztése után visszatért az a Gadzsijev, akit a kameruni miatt zavartak el. Van tehát konfliktus elég a kereten belül, ezt pedig teljes újjáépítéssel próbálják megoldani.

Nem dobják be a törölközőt

A nagy találgatások az Anzsi jövője kapcsán egy bejelentéssel kezdődtek – augusztus 7-én a klub elnöke, Konsztantyin Remcsukov twitterén közölte a hírt, miszerint a csapat megválik a Guus Hiddink helyére kinevezett Rene Meulensteentől, a költségvetést pedig 180 millió dollárról 50-70 millióra csökkentik. Ez egyben azt is jelentette, hogy a legjobban fizetett játékosoktól is megválnak majd. A klub hivatalos közleményében azzal indokolta a lépést, hogy meg kell felelniük az UEFA „pénzügyi fair play” (FFP) szabályzatának. Az FFP azt szabályozza, hogy egy csapat ne tudjon több pénzt költeni, mint amennyit keres, vagyis a milliárdos tulajdonosok ne tudják vég nélkül önteni a pénzt klubjukba.

Ez a csökkentés azonban nem egyenlő azzal, hogy feladnák, hiszen az 50-70 milliós költségvetés még mindig a második legnagyobb az orosz bajnokságban a CSZKA Moszkváé mögött.

Sokkal érdekesebb azonban, hogy mi lehet a dolog hátterében. Az Anzsi által kiadott hivatalos közlemény egyértelműen a pénzügyi fair playt jelöli meg okként, a nyugati és az orosz sajtó azonban más okokat sejt.

Megjelentek olyan hírek, hogy Kerimov egészsége sokat romlott az Anzsi gyengélkedése miatt, ezért döntött úgy a milliárdos, hogy kicsit visszavesz a költekezésből, ezt azonban gyorsan cáfolták. Mások úgy vélik, hogy az Uralkali egyik bedőlt üzlete okozhatta a gyors váltást, a cég ugyanis felmondott egy megállapodást egy belorusz vállalattal, mely után több, mint 6 milliárd eurót esett a cég értéke, Kerimov pedig 375 milliót bukott a dolgon.

A milliárdos tulajdonos lépése mindenesetre váratlan volt, már csak azért is, mert idén nyáron is 50 millió euró fölött költött játékosokra a klub, már pedig, ha régóta tervezte volna, hogy átdolgozza a jövőbeli stratégiát, nem adott volna ennyit játékosokra.

A szezon eleji kiárusítás gyorsan megindult az Anzsinál. Mbark Busszufa a Lokomotiv, Kokorin, Gyenyiszov és Zsirkov triója pedig Dzsudzsák csapatához, a Dinamo Moszkvához került – a magyar válogatott szélső egyébként szintén az Anzsiból igazolt a Dinamóhoz. Négyükért 60 milliót kaptak, Kokorinért és Gyenyiszovért például pontosan annyit, amennyit alig egy hónapja fizettek értük. Lassana Diarrát a Lokomotiv Moszkva vitte 12 millióért, vele együtt már 72 millió euró folyt be az elmúlt héten a játékosokért.

Eto'o, Samba és Traore egyelőre még ott vannak a keretben, de a nyugat-európai klubok sorban állnak értük, így könnyen csapatot válthatnak ők is szeptember előtt.

Kerimov megszorításai azonban még nem a véget jelentik az Anzsinál, pusztán csak egy szemléletváltást. Miután két év alatt rájött, hogy milliárdokból való csapatépítés nem jött be, a helyi tehetségek felé fordítja figyelmét. Futballakadémiákat csinál Dagesztánban, hogy az ott kinevelt játékosokkal érjen el sikereket, ez azonban mindenképpen lassabb folyamat lesz, mint amibe 2011-ben kezdett. Ez a terv része volt az eredeti projektnek is, azonban párhuzamosan folyt volna a sztárcsapat építésével.

Akik már belebuktak

Nem Kerimov és az Anzsi példája az első, hogy a milliárdokból épített keret nem bizonyult sikeresnek. A spanyol Málaga csapata idén is amiatt nem indulhat az Európa Ligában (noha helyezése miatt jogosult lenne, de büntették), mert a katari Abdullah al-Tani nem tudta kifizetni a nagy pénzért megvett játékosok fizetését.

Rövid időre a Manchester City is bajban volt, amikor Thakszin Csinavat 830 millió fontos vagyonát befagyasztották Thaiföldön. Az Abu-Dhabi United Group azonban gyorsan megmentette az angol klubot a pusztulástól 2008-ban, azóta pedig rengeteg pénzt öltek a klubba.

Nem jött be az arab-vonal a Portsmouthnak sem, amely 2009-ben több tulajdonosváltáson is átment. Előbb Szulejman al-Fahim vette meg a klubot, majd negyven nappal később Ali al-Faraj, elődjének ugyanis nem volt elég pénze az üzemeltetésre. Al-Faraj érkezése után el kellett adniuk a legnagyobb sztárokat (Peter Crouch, Niko Kranjčar, Glen Johnson), de ezzel sem menekültek meg, ugyanis az új tulajdonos sem fizetett ki senkit 2009 decemberéig. A klubtól levontak 9 pontot, majd Balram Chainrai igyekezett rendbe tenni őket, de a 135 millió fontos adóssággal sokat ő sem tudott kezdeni, a Portsmouth pedig kiesett az első osztályból. 2010 nyarán Vlagyimir Antonov vette meg őket, de vele is bebuktak, az oroszt ugyanis hamar letartoztatták, amiért minden pénzt kivont litván bankjaiból. A Portsmouth azóta már a harmadosztályig esett vissza, és továbbra is anyagi gondokkal küzd.

Van azonban magyar példa is, igaz, nem arabokkal. Az 1990-es években Stadler József, a juhászból lett vállalkozó Kecskeméten, majd Kiskőrösön is próbálkozott a futballal, végül azonban Akasztón váltotta valóra álmát. 1995-ben az ország egyik legmodernebb, 21 000 férőhelyes stadionját építtette meg az alföldi faluban, itt játszhatott a Stadler FC, a csoda azonban nem tartott sokáig. Nem sokkal később Stadler ellen vizsgálatot indított az Apeh, később pedig el is ítélték adócsalás miatt. A Stadler FC 1997-ben még éppen csak, de bent maradt az első osztályban, egy évvel később azonban már kiesett, és meg is szűnt.