A 36-szoros válogatott, 32 éves Szabics Imre a napokban befejezte a profi labdarúgást. A Ferencváros, a VfB Stuttgart, a Köln, a Mainz, az Augsburg egykori, a Sturm Graz jelenlegi csatára az mlsz.hu-nak mesélt a döntésről.

Azt már tudta, hogy a szezon végén befejezi, de a Graz vezetőivel megbeszélte, hogy a klubnál marad. „A vártnál gyengébben kezdtük a szezont, a vezetőség úgy döntött, előrehozza a jövő nyárra tervezett drasztikus fiatalítást, így nekem már nem jutott volna szerep az idény végéig. Döntenem kellett, hogy fél évet a kispadon ücsörgök, vagy elmegyek egy másik csapathoz, esetleg a klubbal közösen valamilyen más megoldást találunk. Utóbbi verzió valósult meg, a klub felajánlott vezetői állást, én pedig elfogadtam, ezért pár hónappal előrehoztam a visszavonulást."

„Nem egyik napról a másikra hoztam meg a döntést, előtte informálódtam a lehetőségeimről. Feltettem magamnak a kérdést, hogy akarom-e még a folytatást, de minden a befejezés mellett szólt. Azon a szinten, amit magamnak mérceként felállítottam, már nem tudtam volna hosszú távon szerepelni, és az igazság az, hogy a Sturmnál töltött időszak után másik csapatban sem tudtam elképzelni magam."

„32 évesen eljött az ideje annak, hogy a civil pályafutásomat kezdjem el építeni. Játékosként már nem volt perspektíva a labdarúgásban. Nagyon hosszú volt a profiként eltöltött tizenöt év, most pár hónapig gondolni sem akarok a focizásra. Azt el tudom képzelni, hogy néha hobbiból lemegyek játszani a barátokkal, de azt semmiképpen sem, hogy, mondjuk, a rendszerben tolódást gyakoroljam bármilyen csapat tagjaként edzéseken. Lehet, hogy később megváltozik a véleményem, de most úgy látom, tizenöt év profiskodás, bármilyen szép időszak is van a hátam mögött, éppen elég volt.

A válogatottság sem tudta rábírni, hogy folytassa. „Nagyon sokat jelentett, de a mérleg nyelvét nem tudta a folytatás felé billenteni. Nagyon jó lehetőséget kaptam a Sturmtól, nem volt értelme ezt veszni hagyni azért, hogy valamilyen szinten még focizhassak egy ideig. Két-három év múlva aligha ajánlottak volna fel hasonlót, úgy éreztem, meg kell ragadnom ezt az esélyt, túl sokat kockáztattam volna, ha visszautasítanom. A döntésemet már a szeptemberi vb-selejtezők előtt meghoztam, de nem akartam azzal zavarni a felkészülést a románok elleni fontos mérkőzés előtt, hogy előhozakodjak ezzel. A válogatott továbbra is rengeteget jelent számomra, nagyon jó a kapcsolatom a stábbal és a játékosokkal. Ha segítségre lesz szükség, rám mindig lehet számítani a csapatnál. Ha kell, vizet hordok a többieknek a válogatott edzésein, vagy felpumpálom nekik a labdákat. A válogatottért bármit szívesen megtennék."

A jövőjét Grazban látja. „A klubvezetés egy profin működő játékosmegfigyelő részleg megszervezését és vezetését bízta rám. A Sturmnál jelenleg nincs ilyen, pedig szükség és igény lenne rá, ezért most nekilátunk létrehozni. Összetett és felelősségteljes feladatról van szó. Az új divízió egyik feladata, hogy játékosokat találjuk a csapat számára, méghozzá a legjobb labdarúgókat, akik Ausztriában szerepelnek. Rövid és hosszú távra egyaránt tervezni kell. Ez kőkemény üzlet, komoly összegeket lehet megspórolni egy jól működő megfigyelő részleggel, de nagy a felelősség is, mert nem engedhetjük meg magunknak, hogy hibázzunk, egy-egy döntésen nagyon sok pénz múlhat."

Jól érzi magát Ausztriában, de nem fog örökre ott maradni. „Bízom benne, hogy egyszer otthon kamatoztathatom a tudásomat. Úgy gondolom, jó úton jár a magyar labdarúgás, láthatóak a fejlődés jelei, de szerintem akkor lehet majd igazán rendbe tenni, amikor azok a játékosok, akik tíz-tizenöt évet töltöttek külföldön, hazajönnek, és felelős pozícióba kerülnek a kluboknál, a magyar labdarúgás vezetésében. Mi az igazi profi világban éltünk és élünk, lesz mit átadnunk a megszerzett tudásból az otthoniaknak. Hamarosan megszerzem az A licences edzői képesítést, de az is lehet, hogy annyira megtetszik a klubvezetésben vállalt munka, hogy folytatni akarom, és ezt választom az edzősködés helyett.

„Elégedett vagyok a sorsommal, a pályafutásomat kereknek érzem. Biztosan lehetett volna szebb is, de sokkal rosszabb is. Megadatott az, hogy megtapasztaljam, milyen évekig a legmagasabb szinten játszani, a Bajnokok Ligájában szerepelni. Az is megvolt, hogy mekkora pofon az, amikor egy ilyen sikeres időszak után egy Augsburg kispadján ülök, és nem tudok előrébb lépni. Utólag hálás vagyok azért, hogy a foci negatív oldalát is átélhettem, ez felbecsülhetetlen tapasztalatot jelentett."

„Meggyőződésem, hogy a világsztárok zöméből azért nem lesz nagy edző, mert nem tudják, milyen a labdarúgás árnyoldala, amikor valaki heteken keresztül csak a lelátóról nézheti a csapatát. Ez nagyon rossz érzés, de rengeteget lehet belőle tanulni. Voltak nagyon szép pillanataim is, szakmailag ilyen volt a stuttgarti időszak, a BL-szereplés, de a szívemhez a Sturmhoz való visszatérés áll közelebb, amikor az első évben sikerült bajnokságot nyernünk. A válogatotthoz is fűződnek szép emlékek, például a bemutatkozó meccsem, amelyen két gólt is lőttem, vagy amikor öt év kihagyás után Egervári Sándor ismét meghívott, és nem sokkal később gólt szereztem a svédek elleni győztes meccsen."