A magyar labdarúgó-válogatott a világbajnoki selejtezők utolsó előtti fordulójában nyerni indult Hollandiába. Egervári Sándor kapitány el is mondta a meccs felvezetésekor, hogy az egy pont feltétlen bravúrnak számítana Amszterdamban, de a mi győzelmi kényszerünkben ez nem üdvözítő. Bátrabban fogunk játszani, mint jó egy hónapja Bukarestben, ígérte meg.

Az egész kommunikációjának groteszkségét az mutatta meg, amikor a legutóbbi meccset két éve, mint a legjobb teljesítményt említette meg. Jóllehet akkor is kikaptunk 5-3-ra, ráadásként nem vették komolyan a meccset a hollandok, így tudtunk három gólt lőni, de amikor kellett, akkor lőttek gólt, minimális nyomás alatt is össze-vissza szaladgált a védelem.

A játékosok szokás szerint optimista nyilatkozatokat tettek, a realitás azonban már a harmadik percben arcon csapta őket, amikor egy szöglet után Komannak a gólvonalról kellett mentenie. (A továbbpattanó gól lett, de les miatt nem adták meg.)

A 18. percben jött az első gól, jobbról íveltek be, Korcsmár közelről nézte, hogy száll át felette, és hogy kerül van Persie fejére, onnan pedig a kapuba a labda. Bogdán rajta volt, de mintha egy ütemet tévesztett volna, ezért nem tudta kiütni a bal felsőből.

A második gólnál Korcsmár oldalra rúgott ki egy labdát a kivetődő Bogdán elől, amit balról azonnal visszaíveltek, erre Strootman érkezett, és a Roma középpályása szép fejessel küldte a labdát a jobb felsőbe.

Korcsmár a harmadik gólnál bearanyozta munkásságát, amikor kihúzott egy labdát maga mögé, középre, az érkező Lens pedig könnyedén passzolta be, ennél jobban nem is készíthették volna le neki.

Két perc alatt két kapufa jött, a másodiknál különösen érdekes volt, hogy a jobbhátvéd Jaanmat simán lefutotta Dzsudzsákot, aki nem tudott vele visszajönni időben, amikor még csúszott a magyar, már a kapufán csattant a labda.

A legjobb magyar a sebességét egyszer sem tudta kihasználni, Blind könnyedén ütközte le, amikor felgyorsíthatott volna, igaz volt egy jó lövése szabadrúgásból az első féldő végén.

Újabb gólt azonban a hollandok szereztek, Robben elfutott a szélen, középre adott, van Persie pedig hat méterről a léc alá fejelte.

A második félidő magyar góllal indult, Bruma kezezése miatt a játékvezető tizenegyest ítélt, Dzsudzsák pedig ezt bepasszolta.

A gól nem bosszantotta fel a hollandokat, ezek után sem haraptak igazán, de van Persie azért kényelmesen is rúgott egyet. Szemben a kapuval, tíz méterre úgy vehette át a labdát, hogy ötméteres körzetében nem volt magyar. Mire Vanczák mellélépett, akkor már a hálóban volt a labda.

A gondolatban is rendkívül lassú a magyar válogatott ugyanolyan szánalmasan vergődött, mint Koeman utolsó meccsén, 2010 nyarán. Ha kizárólag ezt a két meccset vetjük össze, semmiféle előrelépést nem láttunk az elmúlt három vagy négy év alatt, amit rendre ki is emelt Egervári.

A hatodik gólt a csereként beállított Devecseri helyezte el tökéletesen a kapufa mellé, Bogdán megmoccanni sem tudott, olyan váratlanul érte, hogy a Haladás játékosa a kapujába fejelt az ötösről. Guzmics Bukarestben, a másik szombathelyi Amszterdamban mutatta meg, mennyire életképtelen a hazai élvonal.

A 80. percben egy másik csere, Nikolics egy perccel beállítása után majdnem gólt lőtt, centiken múlott, hogy nem találta el jobban, és nem vágta be a léc alá az ötösről.

A hetedik gól is magyar nevéhez fűződik bár erről nem tehetett az, aki a sorfalban állt (Vanczák), és Bogdán sem, mert az irányt változtató labdát nem tudta kiütni.

Robben azért úgy zárta a meccset, hogy egy szép szabadrúgás is legyen, és 23 méterről becsavarta. Majd a legmegalázóbb jelenet akkor jött, amikor felpörgette magának a kaputól negyven méterre, de levágódott, és nem ment el a kapuig.

A szerbek elleni 7-1-et is sikerült felülmúlni, 16 évet sem kellett rá várni. Sőt, az egész futballtörténelem legsúlyosabb vereségét szenvedte el Magyarország Amszterdamban.

Sok megmagyarázhatatlan teljesítményt láttunk, Koman például irtózott a labdától, mégis a pályán maradhatott, és nem először a sorozatban.

Összességében azonban semmi váratlan nem történt, csak a szokásos összeomlását produkálta a magyar csapat, mert eredetileg is rossz taktikával futott ki, és csak a szokásos nem túl megerőltető tempóját mutatta be az ünnepelni vágyó Hollandia.

Érdemes azonban visszagondolni Mezey doktor nyilatkozatára a sorozat előtt, aki szerint megfogható az ellenfél, mert csapatként még nem annyira jó és egységes, mint a magyar. Érdemes visszaidézni Egervárit, aki szerint a románok elleni négy pont nem bravúr. Ezek a nyilatkozatok sem a saját erőnk, sem az európai erőviszonyok nem ismeretéről tanúskodtak.

Egervári bejelentette lemondását, kedden, Andorra ellen már segítője, Csábi József ül a kispadon, miután Csányi Sándor MLSZ-elnök elfogadta a kapitány távozását. 2010 júliusa óta, a barátságos mérkőzéseket is beleszámítva 17 győzelmet aratott, ezek mellett nyolc döntetlent ért el, kilenc alkalommal pedig vesztesen állt fel a kispadról.