Egervári Sándor kinevezésekor rámutattunk, hogy klubcsapatainál nemzetközi meccseken nem végzett jó munkát. A magyar bajnokságban elért eredményeket akkor sem voltunk hajlandóak komoly produktumnak venni, ezért néztünk a kupapárhacokat.

12 év alatt ugyanis háromszor nyert – Herczeg András ezt egy szezonban teljesítette, Pintér is elért ilyen magaslatba -, pedig volt ideje megismerni a csapatokat, kihozni belőlük a maximumot. (Verebesnek van még ilyen rossz mérlege.)

Ehelyett rendkívül kínos vereségei voltak, az osztrák másodosztályú Josko Ried oda-vissza verte az Illés és társaival felálló MTK-t, a Celtic négyet lőtt itthon, de a Dunaferr-rel is kapott négyet egy ciprusitól.

Vélhetően sokáig ezek a ciki vereségek intették óvatosságra az MLSZ vezetőit, és zárkóztak a kinevezésétől, jóllehet az edzőbizottság vezetője is volt itthon. Képzőművészeti tevékenysége, péniszt rajzolva köszönt el Győrből, közrejátszhatott abban, hogy óvatosak voltak vele.

Az U20-asokkal elért 2009-es vb-bronza azonban hirtelen legitimálta.

A kinevezése előtt Csányi egy régi sztorit mesélt el róla, egy barátságos meccsen (OTP-Dunaferr) nézte ki magának.

A magát futballokosnak nevező Orbán Viktor higgadt, nyugodt és tekintélyes embernek nevezte 2010-ben, kevéssel a Huszti-levél nyilvánosságra kerülése előtt. Egy pillanatra sem ingott meg, majd a két 90. perces góllal kivívott Eb-selejtezős szerencsés győzelme (svéd és finn 2-1) az átlag fölé emelte - ő mindkettőt tudatosnak igyekezett beállítani -, és megkaphatta az esélyt, hogy két selejtezősorozaton keresztül vezethesse a csapatot, ami korábban senkinek sem sikerült.

A folyamatos fejlődés és a szerethetőség mellett - Orbán is viszolygott a szótól, mert szerinte ez a minimum - azt ígérte Csányi Sándor MLSZ-elnöknek, hogy ott leszünk a világbajnokságon, mert megfelelő átlagéletkorú csapat jött össze a keze alatt, az U20-asokra szeretne majd építeni.

Egervárit a szerencséje már a románok elleni hazai meccsen elhagyta, mert ha a zárt kapus három pont megvan, minden egészen másként alakul, de 2-2 lett a 92. percben kapott góllal. Isztambulban egyszer még a szerencse visszamosolygott rá (1-1), Kuvait ellen sem remekeltünk, utána a sérülések (Gera, Juhász, Rudolf, Pintér) a legrosszabbkor jöttek, ezekre pánikszerűen és rosszul reagált, aminek törvényszerűen egy ekkora vereség lett a következménye.

A szerencsét azért is emeljük ki ennyiszer, mert a rendkívül alapos statisztikák azt mutatták, tudatos szakmai nem folyhatott, hiszen a játéknak nem volt olyan eleme, amiben a török vagy a román válogatott fölé nőttünk, és a sokáig őrzött második hely nem tükrözte a valós tudást. Különösen zavarba ejtő volt, hogy a másik két csapat az utolsó negyedórában képes volt dominálni, míg a magyar labdatartása akkor esett vissza.

Nagyjából az is biztosra vehető, a hazai szakmát is lerombolta ezzel a 8-1-cel a volt kapitány, és nem magyar szakember érkezik. Akit viszont időszerű lesz gyorsan megtalálni, mert a valós esély a 2016-os, 24 csapatos Európa-bajnoki részvétel lesz.