A világbajnoki selejtezősorozat tíz magyar meccséből öt nyomasztóra sikeredett. A két holland a súlyos zakóért, az első román a zárt kapu és az utolsó percben kapott gól miatt, a kinti a második percben elkövetett elképesztő védelmi hiba miatt.

Az ötödik az andorrai lett kedd este. Jó esetben kétezerötszázan voltak kint, jóllehet ha a románokat legyőzzük, akkor a másik három vereség akár bele is fért volna, és most 40 ezren várták volna a népünnepélyt, hogy egy fölényes győzelemmel ismét pótselejtezőre száguldjon a magyar futball.

És mi volt ehelyett? A teljes letargia nem fejezi ki hűen a hangulatot, azok a kevesek, akik kimentek, bíztak valamiféle játékelképzelésben, magyar virtusban, uram bocsá' gólokban, de olyan lagymatagon kezdett a válogatott, mint egy harmadosztályú csapat – a folytatásra sem javultunk fel –, így a pénteki kudarc utáni tisztes búcsú illúzió volt, a feledtetés nyilván fel sem merülhetett.

Csábi József beugró kapitány már hétfőn kiemelte, ez egy nehéz meccs lesz, de arra talán még ő sem gondolt, hogy egy félidőn át életképes lövés sem megy a vendégek kapujára. Mert Elek Ákos távoli lövései nem voltak azok. Ha valaki úgy látta volna a meccset, hogy nem tudja, pirosban vannak a magyarok, arra gondolhatott, hogy az andorrai pék milyen erősen, de pontatlanul lő.

Nyomasztó jelenet volt, hogy a harmadik percben Koman megsértődött, mert ütköztek vele. Az első helyzet ugyanakkor előtte adódott, miután Nikolics elfutott a szélen, középre adott, Szalai azonban rosszul vette át, így társának készítette le a labdát, aki 16 méterről nem találta el a kaput, mert belsővel helyezte, pedig le kellett volna szorítani, és minimum kaput találni.

Dzsudzsák szabadrúgása sem talált még csak véletlenül sem kaput, bár egyszer lendületesen elfutott a szélen.

Devecseri ellenben villogott! Szögletre mentett az egyik veszélyesen előretörő, szinte már kocogásig felgyorsító andorrai elől. Most az első perctől látványosan jól szállt be a játékba, ahogy Amszterdamban is. Összeszedett egy sárga lapot – pár ütemet tévesztett a nagy pörgésben –, aztán Lorenzo is visszahúzta őt, mert egyszerűen nem bírta tartani a sebességét, pedig csak keresztben mozgott a pályán.

Alig a felezővonalon túl indítani próbált, a tőle három méterre lévő ellenfelét találta el, aztán világklasszisként tette oldalra, hanyag eleganciával öt méterre a labdát, szeme volt, ilyet csak a szombathelyi iskola tud.

És akkor azok a hazaadások! Ahogy megjátszotta Királyt kétszer is a felezővonalról, imponálóan magabiztos volt, sugárzott róla, hogy a pénteki hiba már rég a múlté, pazarul feldolgozta. A közönség nem értette ezeket a szenzációs meglátásokat, ezért fütyült, de ahogy hallottuk, Kuttor Attila edző most azt mondta az akadémistáknak, mindenkinek azt kívánja, hogy ilyen üdvrivalgással éltessék minden egyes hazaadásnál őket válogatott meccsen, mert ez életre szóló élmény. Az unokáknak is fizetnek majd egy fröccsöt, hogy egyszer hallhassák a sztorit a kocsmában.

Devecseri klasszisát mutatta, hogy a 43. percben átlátott a szitán, és nem akarta kirúgni a labdát, mert meggyőződése volt, hogy szimulál az Elekkel ütköző játékos. Emellett még arra is gondolt, nem az NB I.-ben vagyunk, mert ott ezt megértené, elfogadná esetleg, hogy a szikrázó iram olykor áldozatokat követel, de most azért most mégse. A lengyel bíró azonban sípolt, egy pillanatra összevazarodott, nem értette, mi történik.

Érthetetlen, miért kapott megint csak egy félidőt, de tény: Csábi lecserélte szünetben.

Az ebben a sorozatban még gólképtelen Andorra (a mostani selejtezősorozatban Hollandiától csak öt gólt kapott, szemben a magyar 2-12-es gólkülönbséggel)  az első félidőben a 34. percben került közel ahhoz, hogy megszakítsa a rossz sorozatot, de akkor Király öklözése után a kipattanót nem találták el jól, pontosabban Vanczák keze eltéríthette a pontosnak látszó lövést.

A második félidő is andorrai kísérlettel indult, 25-ről próbálkoztak, Király kikísérte a jobb kapufa mellett kiguruló labdát.

Aztán megtört végre a jég: Dzsudzsák elment a szélen, középre adta, Nikolics pedig befejelte nyolc méterről. Koman is helyzetbe került az 54. percben, a szöget jól záró kapussal állt szemben, két métert tévedett, de már ezzel az intelligens elmozgással felkeltette az andorrai megfigyelők figyelmét. Hát még utána a középre tartó lövés milyen volt, aminél védenie is kellett a Polnak! (Lehet, hogy már készítik is neki az állást egy helyi pincészetben.)

A második félidőben helyenként hallottuk a ria, ria, Hungária rigmust, amit el is nyomott percekkel később az Ébresztő!

Szalainak volt egy szép lövése a 65. percben, hat perc múlva Király ütött szögletre egy Mészároson megpattanó labdát; a védelem a helyezkedésével ezúttal is lejáratta magát.

Az önbecsülés szó valószínűleg sokszor elhangzott az edzőtáborban, de ezt is az átverés részének gondolhatták páran, ahogy Szalai beszédét. De azt azért ki kellene vizsgálni, hogy lehet ennyire megrogyni és összezuhanni, az alapvető mozgásokat elfelejteni, dermedten reagálni, mintha nyugtatót kapott volna mindenki.

A magyar enerváltság talán még a riválist is összezavarta, mert Vanczák belőtt labdájára egy védő jól mozdult, és Nikolicsot megelőzve a kapujába emelt.

A dekoncentráltságot, pontosabban a teljes agyi csődöt Komannál lehetett tévedhetetlenül diagnosztizálni, egy ütközés után bátran hepciáskodott a helyi biztosítási ügynökkel, kapott is érte egy sárgát.

Riasztó, nyolc sárga és egy piros volt ezen a meccsen, iram, színvonal és hangulat viszont nem. A lefújás után próbáltak ugyan az érintettek együtt ünnepelni a közönséggel, de a nézőtérről füttyszó jött helyette, még őket is sikerült felbosszantani ezzel a hozzáállással.

Csábi József értékelt az MTVA-nak a meccs után, azt mondta, felkészültek arra, hogy fütyülni fognak a nézők. A csapat görcsös volt, az elmúlt napok eseményei meglátszottak rajtuk, de nem akart ezzel kifogást keresni. Mások dolga eldönteni, hogy ez jó vagy nem jó, mondta. Szalai Ádám nyilatkozatáról nem esett szó az öltözőben, árulta el Csábi, aki felhívta a játékosok figyelmét, csak az Andorra elleni meccs a fontos, abba nem látott bele, ami a fejekben játszódott le. „Ez a társaság nem az, ami néhány nappal ezelőtt volt” – mondta az egymeccses kapitány.

A románok 2-0-ra legyőzték az észteket, a hollandok ugyanilyen különbséggel a törököket, vagyis a harmadik helyen zártunk a csoportban. Románia mehet pótselejtezőre, de nem lesz kiemelt.