Fülöp Márton azt ígérte négy és fél hónapja, hogy betegségéről nem szeretne beszélni csak akkor, ha már felépül belőle. Pénteken esett át az utolsó kezelésen, hétfőn pedig elmondta, mi történt vele.

"Egy februári edzésen karon talált egy lövés, abban a pillanatban éles fájdalmat éreztem, pár napot ki is hagytam, de a következő négy mérkőzésen mégis pályára léptem és nyertünk is" – emlékezett vissza a 30 éves kapus.

"Az utolsó meccsen már annyira fájt a bal karom, hogy nem bírtam tovább folytatni, hazajöttem, ahol először konzervatív kezeléseken estem át, majd megműtöttek, kioperáltak egy izmot, ami a középső ujjamat mozgatta. Ekkor azonban még nem tudták, hogy daganatról van szó. Minimális esélye volt ennek ugyanis."

Ezek után visszament Görögországba a 24-szeres válogatott kapus, ugyanis az Aszterasszal a kupa döntőjébe jutottak. A műtét után három héttel ott is volt az Olympiakosz elleni fináléban, ahol kiválóan teljesített, de hosszabbításban kikaptak. A bajnoki rájátszásában még négy mérkőzésen védett. Az utolsón, kikaptak a PAOK-tól 2-1-re, a befejező meccs előtt pedig kapta meg a szörnyű hírt: daganat van a kezében.

"Sokkolt a hír. Ahogy mindenki mást is. Lencse Laci nálam aludt, ő tudta meg először. Azt hiszem, ő sem kapott levegőt, de a kapusedző is elfehéredett, aki kivitt a reptérre. Kertelhettem volna neki, de mindig az őszinte utat választottam, most sem akartam elhallgatni semmit. Igazából fel sem fogtam, mi történt. Hogy én rákos? A bal kezemben? Hogy velem ez előfordulhat 29 évesen? Mivel a családban senki sem volt rákos, nem is tudtam, mivel jár ez. Az orvosok szerencsére nem titkolóztak, elmondták, mi fog történni, de azt, hogy a kemoterápia után még két vagy három napig is rosszul leszek, azt nem tudhattam."

Négy kemoterápiás, illetve harminc sugárkezelést kapott.

"Másfél hét múlva lesz egy kontroll, amelyen remélhetőleg kimondják, hogy minden leletem negatív. Egy rákbetegről csak öt év után jelenthetik ki, hogy tünetmentes, így félévente kell majd kontrollra járnom" - mondta a kapus.

Betegsége ideje alatt megpróbálta a jó dolgokat megtalálni, de minden átalakult, más lett a perspektíva.

"Milyen furcsa az élet: amikor a WBA-ban ültem a kispadon, az volt a bajom, hogy jussak el a kapuba. Pedig akkor nagyon sokan cseréltek volna velem, de utána ez hirtelen átalakult. A legrosszabbra, a halálra nem gondoltam, de azért néhányszor csak átfutott a fejemen, bár inkább az a kép jelent meg előttem, ha éppen autót vezettem, hogy visszatérek a kapuba, hallottam a közönség hangját is. Örülök neki, hogy ilyen könnyen megúsztam, szerencsés vagyok, mert azért az onkológián láttam szörnyű eseteket, utolsó stádiumban lévőket. Akkor azt is láttam, hogy az életnek a része. Lelkileg ez volt a legrosszabb. Szeretném, ha mások erőt merítenének a példámból, a diósgyőri Rakaczki Bence például. Nekem is nagy erőt adott, amikor a magyar szurkolók nem feledkeztek meg rólam a csehek elleni meccsen. Ilyen adrenalinfröccsöt más nem is adhat."

A kezelés alatt olyan dolgokkal foglalkozott, amire a futball mellett nem igazán volt ideje. Utazgatott és olyan embereket keresett fel, akikkel már nagyon régen találkozott, játékosmegyfigyelő is volt. Fizikálisan megpróbálta szinten tartani magát, rengeteget lábteniszezett, futott és úszott.

Kiemelte, gyógyulásában nagy szerepe volt családjának, kedvesének, illetve a szurkolóknak is. Ezzel kapcsolatban elmesélte, két nappal ezelőtt legutóbbi csapatánál vendégeskedett Görögországban, ahol a drukkerek egy emlékplakettel köszöntötték, felállt a szőr a kezén, amikor a pályára szaladt.

Tíz napja a Ferencvárossal készül, mert Ricardo Monizt még a Tottenhamtől ismerte. Petry Zsolt is felkínálta neki, hogy menjen a Hoffenheimhez. Tavaszra már szeretne topformában lenni, bár azt nem tudja, hogyan reagál a keze a vetődésekre, mert azt még nem gyakorolhatta.

A válogatottról kifejtette, egy percen múlt a románok ellen, hogy nem nyertek, és így nem jutottak el a vb-pótselejtezőig. „Nem jó látni, hogy sokan lábtörlőnek használják a futballistákat. Nem kell közellenségnek beállítani a társaimat két szerencsétlen vereség után."

A következő kapitányról ez a véleménye. "Jöjjön most külföldi edző, de mindenképpen olyan, akinek megfelelő neve és tapasztalata van a szakmában. Moniz is felkavarta az állóvizet, mindenképpen valami hasonló munkamániás megszállottra van szüksége a magyar válogatottnak."