Az európai futballban egyetlen egy válogatott van, amely még sohasem kapott ki, még gólt sem rúgtak neki: Gibraltár. Jó, egyelőre ez nem olyan nagy sztori, ha hozzátesszük, a brit koronagyarmat, az UEFA legutoljára felvett tagállama első hivatalos mérkőzését kedden játszotta. A 0-0 azért nem  rossz azzal a Szlovákiával, amely az előző világbajnokágra még ki tudott jutni.

Gibraltár május óta eufóriában él, a 30 ezres államban hiába működik a világ egyik legrégebbi, 1895-ben alapított futballszövetsége, sohasem sikerült elindulniuk egyetlen FIFA- vagy UEFA-rendezvényen sem (hogy miért, arról itt olvashat bővebben), mígnem az utóbbi elismerte a miniállamot tavasszal. Innentől már nem volt kérdés, hogy Gibraltár bekapcsolódik a nemzetközi bajnokságokba és kupákba.

Az U19-eseik már október 17-én debütáltak az ostravai Eb-selejtezőn, és ahogy várni lehetett, ki is kaptak: Horvátország 7-0-ra verte őket. A torna másik két meccsén sem javultak hatalmasat, Csehország 3-0-ra, Ciprus 7-0-ra győzött. Mindez azonban nem törte meg a gibraltáriakat, a kommentárjaikból áradó optimizmus és büszkeség egyelőre minden mást elnyom, minden, pályán töltött percet sikerként könyvelnek el.

Ha hihetünk a nyilatkozatoknak, a gibraltárinál nagyobb futballnemzet nincs is, állítólag 1400 igazolt játékosa van az országnak, tehát a lakosság öt százaléka rendszeresen futballozik. Erre már lehet építeni, Gibraltár már az Eb-ért is harcba szállhat, az angol és a spanyol bajnokságokban futballozó játékosaikat is visszacsábíthatja.

Hiába a nagy futballszeretet, a körülmények nem ideálisak, Jeremy Lopez csatár a Telegraphnak azt írta: az országban egyetlen olyan méretű pálya van, ami megfelel az előírásoknak, és az összes korosztályos csapat azon akar játszani. „Előnyt élvezünk, de szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha heti egyszer rá tudunk menni arra a pályára. Ha nem, akkor egy kisebbet kapunk, de annak a szélessége és hosszúsága miatt nem igazán tudjuk a taktikát gyakorolni.”

Az ötezer fős gibraltári Victoria Stadion sem felel meg az UEFA előírásainak, ezért az első meccsüket Portugáliában, az Algarve Stadionban voltak kénytelenek lejátszani, amibe túlzás nélkül beleférne Gibraltár mind a 30 ezer lakosa. Egy jó ideig még mindig idegenbe mennek, mert csak 2016-re lesz kész az új Európa Stadion.

A gibraltári szövetségi kapitány, Allan Bula nagy tervekkel indult, hároméves szerződése alatt az európai rangsorban legalább a 43. helyre akarja juttatni csapatát, nem akarnak az új San Marino lenni, amit mindenki megszór, sőt. „Tisztázzunk valami, azért fogadtam el a gibraltári munkát, hogy kvalifikáljunk a 2016-os francia Eb-re, nem azért vagyok itt, hogy csak úgy versenyezzünk Európában.”

Nem lesz könnyű dolga, de az örök gibraltári optimizmustól hajtva már meg is találta az jövőbeli sikerek titkát. „A latin és angol stílusú futball legjobb elemeit ötvözzük.”

Ebből egyelőre annyi igaz, hogy több játékos is kipróbálta magát a spanyol vagy az angol bajnokságban, vagy egyenesen beleszületett, és később talált gibraltári őst, akinek jogán válogatottá válhatott. Ilyen a legnagyobb névnek számító, a manchesteri Manchester Unitedban (van gibraltári Manchester United is, ezért a kitétel) is megforduló Danny Higginbotham is, aki ma már csak az ötödosztályban játszik. Az ő meghívása sem volt mindennapi, Bula a Twitteren kereste meg az exmanchesterit.

A legjobb gibraltári játékosnak most Scott Wiseman, az angol Championshipben szereplő Barnsley védője számít. A többiek szinte kivétel nélkül amatőrök, tűzoltók, rendőrök, akiket úgy kell kikérni a munkahelyükről, ha edzés vagy meccs van. Gibraltár még a régi idők fociját is őrzi egy darabig: „Ez a csapat elég sok új játékosból áll, néhányukkal még sosem futballoztam, fogalmam sincs, hogy fogunk együtt játszani” – írta a már említett Lopez, aki az amatörizmus egy másik oldalára is rávilágított. Az írta, még kedd éjszaka hazabuszozik a Szlovákia elleni meccsről, és pár óra alvás után már megy is munkába.

Lopez és a csapat mellett még vagy ötszázan, köztük a miniszterelnök Fabian Picarod ültek kocsiba, hogy láthassák az első válogatott meccset. A papírforma alapján Szlovákiának több góllal kellett volna nyernie, de ez a legjobb játékosai nélkül nem sikerült. A 12. percben álltak legközelebb a gólhoz, Karim Guedenek volt remek helyzete, de Jordan Perez hárította a lövést. Ha gólt nem is, kapuralövést a gibraltáriak is jegyezhettek, Barnsley a 10. percben kísérletezett, de Tomas Kosicky rajta volt.

Hogy meddig tart a gibraltári futballcsoda, arról fogalmunk sincs, de egy kicsit még fenntartható. Az okos építkezést jelzi, hogy a következő meccset a szintén nem túl acélos Feröer-szigetekkel kötötték le. Ellenük még megőrizhető a veretlenség, de aztán már Észtország következik.

A fejlődésre és a profizmus felé tolódásra azért van esély, UEFA-tagként rengeteg pénzhez juthat Gibraltár. Az ottani Premier League-et megnyerő, Bajnokok Ligája-selejtezőbe kerülő csapat egyből 200 ezer euróhoz jut, míg a második, az Európa Ligában induló klub 120 ezret kaszálhat. A válogatottakat adó játékosok pedig ezentúl részesülhetnek az UEFA kompenzációjából. Az európai szövetség ezenfelül még 1,3 millió eurót is folyósít a gibraltáriaknak sportágfejlesztésre.