A hétvégi Dortmund–Augsburg (2-2) meccsen a hazai, tavaly BL-döntőt játszó csapat nem tudta megszakítani hazai nyeretlenségi sorozatát, így november elseje óta három vereség és egy döntetlen a mérleg.

Az egyik legszomorúbb nyilván a válogatott középpályás Sven Bender volt, aki ugyan Blaszczykowski súlyos sérülése után az ötödik percben vezetést szerzett fejjel, a második félidőben egy jobb oldali beadás után szerencsétlenül ért a labdához, és ő egyenlített. (Ugyanaz a kapu vonzotta a labdáit.)

Németországban rendkívül precíz statisztikát vezetnek azokról, akik mindkét kaput egyszerre bevették: Benderrel együtt tizenhárman vannak 2006 óta, vagyis évente legalább két ilyen markáns hangulatváltozást láthatunk az élvonalban.

A macedón Nikolce Noveski egy 2005. novemberi meccsen különösen érdekes, mert két rekordgyors öngólja mellett lőtt egyet a Frankfurtnak, csapata, a Mainz pedig egy újabb góllal 2-2-es döntetlent játszott. Már a hatodik percre szörnyű lelkiállapotba került a védő, mert előbb a melléről, majd a bal lábáról került a kapuba a labda, ráadásul a két találat között csak 132 másodperc telt el.

Nem került ettől padlóra, hanem a 70. percben megtalálta a jó kaput is. Nem derült ki, mi hangzott el az öltözőben, de akár még tankönyvbe is belekerülhetne, hogy lehet felhozni egy játékost, aki a sokkhatás alatt már jelentősebb hiba nélkül játszotta végig a meccset, és nyilván kétszeresen dolgozott benne a bizonyítási vágy.

Maradjunk még Németországban. A brémai Mertesacker és Naldo egy éven belül volt főszereplő a Werder–Bayern Münchenen: mindketten lőttek ide is, oda is gólt. Mindkétszer nyert a München, előbb 2-1-re, majd 3-1-re. Mindkétszer a hazai csapat vezetett – Mertesacker éles szögből csavarta a kapuba –, csak annyi volt a különbség, hogy Naldo az egyenlítést, míg a német válogatott középső védője , Mertesacker már a vezetést szerezte meg a bajoroknak. Mertesacker egyébként már az Arsenal tagja, amikor Vermaelen a Fulham-meccsen alakított, társának első kézből adhatott fontos tanácsokat, hogyan kell túllendülni ilyen hibán.

A Bundesliga másodosztályában Dominic Rau 73 másodperc alatt lőtt a jó, valamint a rossz kapuba, csapata, az Aue 6-2-re kapott ki, ő 3-2-re, majd 4-2-re módosította az állást.

A fehérorosz Putsila még ennél is gyorsabb volt, amikor az orosz bajnokin a Volga csapatát 2-0-ás vezetéshez juttatta, de a középkezdés után már el is tüntette a megnyugtató előnyt, mert az Anzsinak rögtön lőtt egy öngólt.

Az angol bajnokság karácsonyi fordulójában a Hull City nagy meccset játszott a Manchester Uniteddel, és ugyan vezetett 2-0-ra, végül 3-2-re kikapott. A MU nevelése, James Chester lőtte a Hull első gólját, de miatta veszítettek, mert az övé volt a mindent eldöntő öngól is.

Chester az ötödik a Premier League-ben, aki mindkét kapuba betalált, közülük Vermaelen helyzete volt a legbizarrabb, mert ő 1-1-es meccsen volt eredményes a saját és az ellenfél kapuja előtt is. Ennél jobban nem is befolyásolhatta volna a Fulham elleni kétgólos meccset. A 65. percbeli öngólját nyolc perccel a vége előtt egyenlítette ki.

„Fogalmam sincs, hogyan történt. El akartam rúgni a labdát az érkező Riise elől, másra nem is figyeltem, ütköztünk, és végül a kapunkba sikerült gurítani. Utána nem volt nálam boldogabb, amikor a szélről belőtt labdára tökéletesen érkeztem, és a kapuba fejeltem. Nem véletlen, hogy előre mentem, ebben reménykedtem" – mondta a meccs után Thomas Vermaelen.

Wenger külön kiemelte a belga védő katarzisát, mert nyilvánvalóan a lelkének is jót tett a második gólja.

A Bajnokok Ligájában a Fener–Chelsea sohasem alakult volna 2-1-re, ha nincs a Brazíliából honosított Deivid. Ő szerezte meg az angoloknak a vezetést a 13. percben, de tíz perccel a vége előtt ő volt az, aki 35 méterről szétlőtte a jobb felsőt, amivel a győzelmet is megszerezte klubjának.

A Fener előnnyel utazott a londoni visszavágóra, de 2-0-ra kikapott, így az angolok jutottak a BL-elődöntőbe, majd később a tizenegyesekkel elveszített moszkvai döntőbe is.

Világbajnokságon a későbbi ezüstérmes holland Ernie Brandt neve örökre fennmaradt, mert az olaszok 1978-ban az ő szerencsétlen mozdulatával – a tizenhatoson kívül próbált szerelni – kerültek előnybe még az első félidőben.

A 49. percben tette jóvá hibáját, akkor egyenlített, az alábbi videón látható nem kis bombával.

A hollandoknak már a döntetlen is elég lett volna a döntőhöz – ezzel tudattal mentek ki a félidő után a folytatásra –, végül Arie Haan 40 méteres, hatalmas lövésével 2-1-re nyertek, és négy év után ismét fináléba kerültek.

Ha valakiről megfeledkeztünk a magyar, spanyol vagy olasz vonalon, akkor ide megírhatja.