Hatalmas meglepetést keltett 2012 nyarán, hogy a Bajnokok Ligájában szereplő Borussia Dortmund az olasz hatodosztályból (Sulmona) igazolt profi szerződéssel játékost. A meglepetés akkor tetőzött, amikor Bajner Bálint az élvonalban is bemutatkozott a páratlan szezont futó, végül a BL-döntőig jutó csapatban tavaly. A Mönchengladbach elleni bajnokira ugyanis Jürgen Klopp becserélte őt tíz percre 2013 februárjában.

Egyelőre ez a kevés jelenti a csúcsot, de ha nem kerül ki az utolsó pillanatban a klubhoz, könnyen lehet, hogy őt máris elveszítette volna a magyar futball. Jó esetben a hazai másodosztályban játszana, vagy egyszerűen megcsömörlik és abbahagyja.

Szerinte nagyon sokan vannak így, akiket itthon rosszul értékeltek, nem a kor viszonyainak megfelelően mértek fel, és nagyobb baj, hogy helyettük olyanok kerültek be a korosztályos csapatokba, akik nem szolgáltak rá, csak épp gazdagabb, jobb kapcsolatokkal rendelkező szülők gyerekei voltak.

A múlton nem szokott rágódni, még akkor sem, ha Klopp azt mondta neki, ha 16-17 évesen látta volna, ha korábban kerül hozzájuk, már az első csapatban játszhatna.

„De az egész így is olyan, mint egy álom. Már majdnem Siófokra kerültem 2012 nyarán, amikor felhívott az egyik német menedzser, aki régebbről ismert engem, hogy el tudna intézni nekem egy kétnapos próbajátékot a Dortmundnál. Alig hittem a fülemnek, de rögtön vettem egy fapados repülőjegyet a városba, hogy megmutassam magam. A két napból végül három lett, a harmadikon pedig edzőmeccset játszottunk egy arab, nagy nevekből álló csapattal. A nevére már nem is emlékszem, de a gólomra igen. Húsz méterről lőttem a kapuba. David Wagner, a klub második csapatának edzője bizalmat adott nekem erre a jutalommeccsre. Két napra érkeztem, azóta, majdnem két éve itt vagyok” - vágott bele Bajner.

A 194 centis csatár 1990-ben született, vagyis annak a generációnak a tagja, amelyik az U20-as vb-n bronzérmet nyert. Abból a csapatból azonban kimaradt, de egy évvel korábban az Európa-bajnoki harmadik válogatottban még szerepelt Németh Krisztiánnal, Koman Vladimirrel együtt.

És hogy mi ragadta meg Wagnert? Elsősorban az, hogy megtartja a labdákat – tízből nyolcszor nála maradt -, jól csúsztatja meg, és nagy hatékonysággal nyeri a párharcokat. Nem utolsósorban: jól, nagy dinamikával érkezik a kapu elé.

„Az biztos nem fogta meg őt, el is mondta nekem, hogy húsz perc után látszott rajtam, alig tudok lépni, úgy kifulladtam. Wagnerről tudni kell, az egyik legfontosabb bizalmasa Jürgen Kloppnak, ő volt az esküvői tanúja is, így a futballról azonos nézeteket vallanak, és Klopp nagyon megbízik benne. Wagner úgy gondolta, ami hiányzik belőlem, arra majd ők együtt megtanítanak. Teljesen más felfogás ez, mint amivel otthon szembesültem. Otthon azt hallottam, hogy nincs kész egy játékos, mert nem lehet azonnal használni. Azt is mondják, amit nem tanítottak meg az edzők 14 éves kor előtt, arra már egy felnőtt csapatnál dolgozó szakember képtelen. Itt mintha másként látnák ezt a dolgot. Szerintem amúgy is baromság, hogy nincs fejlődési lehetőség, mert mindig van.”

Bajner úgy gondolja, napról napra fejlődött, és ezt érezte is magán. Amikor Dortmundba került, 15-20 kilós súlyzókkal kezdett, most ennek a duplájával dolgozik egy kézre, bicepszre. Hat kiló izom jött rá, most 92 kiló, de nem veszített a sebességéből, sőt. A 30 méteres sprintet 3,8 másodperc alatt futja, míg itthon nem tudott négy másodperc alá kerülni, 4,3 körül teljesített. Az első dortmundi tesztnél, amikor 3,5 perc alatt kellett futni ezer métert, egy kör után kidőlt, most hatot is képes lefutni, mindezt kétperces pihenőkkel. Ennyi a védekező középpályásoktól elvárás, nem egy erős, más izomzatú csatártól.

„Nem kell mondanom, fél másodperc mekkora előny, ennyi idő alatt még pontosan el tudom lőni a labdát, míg ha lassabb vagyok, már oda is ért a védő. Azokban a paraméterekben lettem jobb, ami ilyen korban is fejleszthető, csak akarat kérdése. Ezek nem ösztönből jönnek, tanulhatóak. Mindenkinek. Amikor Lewandowski idejött, neki sem voltak kiugró fizikai mutatói, de azzal foglalkoztak a klubnál, hová lehet eljuttatni őt. Látjuk, hová jutott. Alig sérült egy szezonban, nem lehet eltolni, olyan erős, és még a kaput is érzi, elég csak azt említeni, négyet vágott tavaly a Real Madridnak. Nem véletlen, hogy jövőre már a Bayern centere lesz. De ami a lényeg: őt is Dortmundban építették fel, az alapadottságai mellett minden mást kihoztak belőle.”

Bajner ezért is külön örül annak, hogy van egy mutató, amiben jobb, mint a lengyel klasszis. Ez a Laktát-teszt, amikor a vér savasodását nézik nagy terhelés alatt. Ő benne volt csapatából a legjobb tízben, a lengyellel ellentétben.

Klasszikus centert a hazai szakma nem is igazán tudott felépíteni az elmúlt 20 évben. Böde védekező középpályásból került előre, Juhász Roland azonban épp fordított utat járt be, ő centerből centerhalf lett. Szalaiból Német- és Spanyolországban hozták ki a maximumot, Kovács Péter Norvégiában lett kelendő játékos. Futács sem Magyarországon kapta az alapokat, és Bajner sem. Talán Torghelle volt az utolsó, akit hazai edzők csiszoltak, és nyilvánvalóan az ő játékához is hozzátettek külföldön, de az eredményt látjuk.

Bajner szerint ez nem véletlen, a nyurga gyerekek esetlenebbül, koordinálatlanabbul mozognak fiatalon, és mivel nincs meg a minta, hogyan lehetne őket erősebbé, de egyben robbanékonnyá is tenni, ezért inkább kellenek azok, akik nem erősek, 10-15 centivel alacsonyabbak, de jobb mozgásúak.

„Ezen a területen is jelentős a lemaradásunk, de igazából sok poszton megfigyelhető, hogy a tehetséget másként látja egy német, de akár egy olasz is, mint egy magyar. De valahogy ott jobban tudják, mi kell a játékhoz, mit kíván meg egy poszt, mint Magyarországon. A kiválasztásnál és a képzésnél is eltökéltebbek, igaz, a gyerekek motivációs szintje is egész más.”

Az idei szezonja azonban nem sikerült jól, csak négy gólt lőtt a harmadosztályban szereplő második csapatban a tavalyi 15 után. Jelenleg sérült, a jövő héten már edzhet, így márciusban akár tudja ezt a számot gyarapítani.

„Megviselt engem lelkileg ez a helyzet. Menthetném magam, hogy volt olyan, amikor meccsenként két vagy három kapufát is lőttem, hogy üldözött a balszerencse, de nem teszem. Wagner és Klopp azonban észlelte, hogy emésztem magam, ezért beszélgettek velem. Pontosan tudják, lelkis vagyok, igénylem a beszélgetéseket. És ők ezt nem is tartják degradálónak. Míg otthon ennek is az ellenkezőjét láttam, például volt olyan, hogy az egyik edzőm fél évig hozzám sem szólt, pedig akkor voltam 20 éves, és szerettem volna megtudni, miért nem játszom, mi a baj velem. Egy 20 éves gyereknél szerintem nincs ennél fontosabb. Megvetésből, lenézésből nem beszéltek velem, de ma már mindegy, nincs jelentősége. Pedig ezalatt a fél év alatt fizetést sem kaptunk. Itt egy Klopp mindenki sorsát szívén viseli, érdeklődő, ha kell, dorgáló. És akkor még nem beszéltem arról, milyen motiváló ereje van a szavainak. Amikor a Gladbach ellen becserélt, a fülembe súgott egy mondatot a vonal mellett. És ez nem csak egy sablon volt a sok közül, kifejezetten nekem szánta, azóta is abból építkezem. Csak a családom tudja, mit mondott, másnak eddig nem mondtam el.”

Bajner arról is nagyon őszintén beszélt, hogy élete első nagy esélyével, a West Ham United szerződésével nem élt. (A második csapat alkalmazta.) Úgy véli, fiatal volt még akkor, és még nem érett meg arra, mit kell tennie. A szorgalmával nem volt gond, otthon is azt mondogatta neki a nagy román csapattal vb-résztvevő Selymes Tibor Sopronban, hogy neki ötször annyit kell dolgoznia, mint másnak a sikerért, és ő ezt meg is tette.

„Lelkes voltam én, de csak addig, amíg az edzés tartott. Odatettem magam, de csak napi két órára. Hát itt nem napi kettőre. Klopp egyszer azt mondta, ha megnézem Suboticot, Lewát, Reust a csapatból, mit gondolok, ők ezt a hírnevet, ezt a pénzt és ezt a tudást ingyen kapták a kezükbe? Napi két órákkal? Nem, nagyon sokat tettek érte. Napi nyolc órát vagy annál is többet az edzés 1,5 óráján túl, amikor a maximumon pörögnek. Ők nem mentek haza utána, hanem kint maradtak a pályán, és gyakoroltak még másfelet labdával. Utána bementek a konditerembe, és ott izzadtak. Később meccset elemeztek. Ezt én 20 évesen még nem foghattam fel, de most, 23 éves koromra már teljesen tiszta előttem. A cél is, az odavezető út is.”

Bajner Magyarországon szívesen edzett volna a kiírt mennyiség után is, de hülyének nézték, amikor még a pályán maradt. Mindenki sietett haza, a szertáros is, ezért lekapcsolta inkább a lámpát, és így legalább a gyepben sem tett kárt.

Dortmundban, ha van kedve, 8-10 órát is az edzőközpontban lehet, és nem egyedül, mindig van ott valaki.

„Akik otthon keresztbe tettek nekem, ártani akartak, szinte egytől-egyig jót tettek velem. Jó döntés volt, hogy az olasz hatodosztályba mentem, bár száz focistából csak egy vállalta volna be. De egyszerűen többre tartottam magam az enbéegynél, és az ottani ligát is többre tartottam a hazai élvonalnál. Ott megtanultam tudatosan étkezni például. A legjobb döntésem volt, amikor az olasz kitérő után Siófokon nem írtam alá azt a szerződést, ami egyik pillanatról a másikra megváltozott az aláírás előtt. Eddig jól jöttem ki ezekből a helyzetekből. A legfontosabb döntés azonban most jön. Klopp szerint alkalmas vagyok az angol másodosztályra, de szeretnék kivárni, mert Schieber helyét szeretném megszerezni Dortmundban. Ő a második számú csatár. Még nem tudni, kit hoz a klub Lewa helyére. Hallani Benzemáról, de nem topjátékosról is. Elsősorban itt szeretném megmérni magam, csak másodsorban váltani. De a német harmadosztályban nem húzhatok le még egy évet. Klopp mindig azt mondja, tudatosan építsen magam testileg, mentálisan is. Egy meccset is építsek fel előre, és akkor nem lehet bajom a jövőben sem.”