Nagy feltűnést keltett Ralf Rangnick, amikor 2006 nyarán a harmadosztályú Hoffenheim kispadját fogadta el. Az edző a balhátvéd Lőw Zsoltot igazolta le elsők között, és az akkor 27 éves játékos lett a kapocs a csapat és a szakvezető között.

Viszonyuk bensőségessé vált, mert ugyanúgy gondolkodtak a futballról, bár amikor a csapat 2008-ban feljutott az első osztályba, Lőw már csak egy élvonalbeli meccset játszott. Később a Mainzhoz került, de amikor 2011-ben egy bokasérülés miatt felhagyott a futballal, Rangnick ismét rátalált.

„ Annyi volt hívásának a lényege, hogy menjek el, nézzem meg, mit épít Salzburgban, legyek tagja a csapatának, kezdjek el edzőként dolgozni, és meglátjuk, van-e kedvem és tehetségem hozzá, vagy később esetleg egy másik pozícióban tudjak kiteljesedni. Elfogadtam az invitálását, és megtetszett. Azóta is itt vagyok, 2016-ig ide köt a szerződésem, és ha minden jól megy, még márciusban újabb pluszfeladatokat kaphatok.”

Hozzátette, tisztelik a munkáját, és folyamatosan tanul. Lőw a Salzburg második csapatának, a másodosztályban most ötödik Lieferingnek a másodedzője, tavaly megnyerték a harmadik ligát.

„ Van egy ötéves és egy négy hónapos kislányom, előfordul, hogy napi 12 órát dolgozom, ezért nagyon keveset láthatom őket. Azonban a karrieremet most tudom megalapozni. Az osztrák-szlovén utánpótlásmeccset épp most bízták rám, megfigyelő voltam rajta, és ajánlást tehetek, kit igazoljunk le. Megtaláltam a számításomat a klubnál.”

Lőwöt kereste Csányi Sándor MLSZ-elnök is, mert a hetvenes években született - Dárdai Pál, Fehér Csaba -, jegyzett bajnokságokban is megfordult egykori játékosok tapasztalataira volt kíváncsi.

„ Az elnök úr tájékozódni akart, mi hogyan látjuk a magyar futballt. Nagyon őszintén elmondtuk a meglátásainkat. A saját tapasztalataink alapján világíthattunk rá a magyar és a nemzetközi futball között meglévő különbségekre. Több órás beszélgetés volt.”

Lőw sokáig gondolkozott, hogy mi tartozik a megbeszélésről a nyilvánosságra. Úgy foglalta össze, hogy a TAO-pénzek elosztása, felhasználása, és az elköltött pénzek ellenőrzése nem megfelelő. Az utánpótlásképzésünkön is lenne mit javítani, mert hiányoznak az őszinte, szakmai jellegű beszélgetések, egymás segítése, a tudás átadása.

„ A furfangos magyar logikát mindenki ismeri, a zavarosban halászást, a papír mindent elbír filozófiát is. Örömteli, hogy van pénz a hazai futballban, de reagálni kell a folyamatokra, különben ismét rossz helyre kerül, és ez gátja lehet a fejlődésnek” - említett egy példát.

Lőw szakdolgozatát a szorgalom, akaraterő, kitartás hármas egységére fűzte fel. Úgy véli, ezen tulajdonságok nélkül semmire sem vihette volna.

„ Hogy az újpesti Cérna pályáról eljutottam a Bundesligáig, az maga a csoda. Az edzőim, bár megpróbáltak mindent megtenni a fejlődésemért, futballszakmailag nem voltak képzettek. Az általunk végzett edzésmunka és az edzéskörülmények mérföldekre voltak az európai átlagtól. Ezek az edzők, főként munka után, másodállásban foglalkoztak velünk, nagyon kevés pénzért, csupán szeretetből. Ha nem foglalkozott volna velem az édesapám, nem tudtam volna ebből kitörni. És ha végignézek a társakon, ugyanezt látom. Dárdai Pali az apukája nélkül nem jutott volna odáig, de a fiatalabbak közül Buzsáky Ákost is hozhatom példaként, és még hosszan sorolhatnám. Talán az sem véletlen, hogy épp Tajti Matyi az, akit a Barcelona és a Real Madrid is szerződtetni kíván, biztos, hogy az édesapja nagyon sokat foglalkozott vele. Arról nem is beszélve, hogy a labdarúgás alapjait annak idején grundon, napi 3-4 órában sajátítottuk el."

A német kapitány miatt csak Joginak becézett Lőw úgy véli, túlságosan eredménycentrikus volt a képzés, amennyiben azt egyáltalán képzésnek lehetett tekinteni.

„Amíg a komolyabb európai klubok utánpótlásképzésénél a korosztálynak megfelelő képzésen volt a hangsúly, addig nálunk a trófeák száma számított. Legyőztük így mi valahogy a Bayern Münchent, jegyzett futballkultúrák csapatait, akik viszont pár év múlva simán léptek el mellettünk, mert ők az életkoruknak megfelelő képzést kaptak velünk szemben, és folyamatosan fejlődtek, nemcsak kivagdalták a labdát az edzőmeccseken. Aki nem volt különösebben tehetséges 16 évesen, két év múlva mindenben ránk vert. Ezt a hátrányt pedig már lehetetlen volt behozni. Abszolút átérzem Szalai Ádám szavait, amikor azt mondja, hogy mennyit kellett neki szenvednie azért Stuttgartban, hogy megfeleljen az ottani szinten. A példája csak azt mutatja, hogy egy itthon tehetségesnek mondott játékosnak szenvednie és harcolnia kell azért, hogy kint utolérje a többit. Ezért mondom: az, hogy az én hendikepemmel eljutottam a Bundesligáig, maga a csoda.”

Szerinte a helyzet most jobb, de szakmai kontroll és megfelelő versenyeztetés nélkül továbbra sincs esély jelentős előrelépésre. Sőt szükség van a gyerekeknél a labdarúgással eltöltött órák számának növelésére.

„ Reagálni kell arra, amit a Double Pass megállapít, mert megint csak a magyaros fifikára térek vissza, nem biztos, hogy az a valós helyzet, ami a belga cég egyhetes akadémiai látogatásakor látszik. Vagyis mi még mindig szeretjük önmagunkat becsapni, ezért nem is vagyunk hitelesek.”

A DP az MLSZ megbízásából 15 hazai akadémia átvilágítását hajtja végre, objektív mérce szerint pontoz, az eredmény tavaszra várható.

A korábbi litván kapitány, László Csaba azon tűnődött nemrégiben, hogy azok a játékosok nem adják át tudásukat a hazai futballban, akiket már ez a mostani profi futball mért meg külföldön.

„ Nem szeretnék én sem hazamenni, mert egyszerűen jobb itt nekem. De egy Lisztes Krisztián vagy Fehér Csaba tudását és tapasztalatát lehetne hasznosítani. A közeljövőben pedig jön a Hajnal Tamás, Gera Zoltán, Huszti Szabolcs, Buzsáky Ákos-féle generáció, hogy csak pár nevet említsek. A kapcsolatrendszerük is a magyar futball hasznára válhatna.”