A 90-es évek végén és a 2000-es évek elején aligha volt jobb ballábas játékos, mint Rivaldo, bár időnként egyáltalán nem volt nála jobb a pályán. A lapos, távoli lövéseiről, szabadrúgásairól, ollózásairól és cseleiről híres brazil megjárta a csúcsot a Barcelonával, de olyan ismeretlen vidékekre is elmerészkedett, mint az üzbég vagy az angolai bajnokság. Februárban pályára lépett fia mellett abban a klubban, ahol minden indult, majd a hétvégén bejelentette, nem játszik többet.
Rivaldo Vítor Borba Ferreira, akárcsak megannyi brazil labdarúgó, egy favellában nőtt fel. Fiatal korában több fogát is elvesztette, míg az alultápláltság miatt o-lába lett, ami hozzájárult ahhoz, hogy már a mozgásáról is tökéletesen felismerhető lett a pályán.
16 évesen még túl gyengének tartották a rendszeres játékhoz is, ám ő mindenkire rácáfolt, 19 évesen pedig már a Santa Cruzban játszott, nem is akárhogy. Az első négy meccsén hat gólt szerzett a bal szélső, majd egy kisebb csapaton (Mogi Mirim) keresztül került kölcsönbe a Corinthianshoz, utána pedig a Palmeirashoz igazolt. A Deportivo la Coruna tőlük szerezte meg az akkor 24 éves játékost, aki fantasztikusan teljesített, bár a Parma is nagyon hívta Olaszországba.
A Palmeirasban 45 meccsen szerzett 21 gólt, míg a spanyoloknál 41 mérkőzésen rúgott ugyanennyit, fel is figyelt rá a Barcelona, majd villámgyorsan meg is szerezte magának. Bár korábban mindenhol ontotta a gólokat, Barcelonába érkezéséig mindössze egyetlen címet tudott nyerni, a Palmeirasszal a brazil bajnokságot 1994-ben.
Ez a Barcelonánál már az első idényben alaposan megváltozott, hiszen az Európai Szuperkupa mellett a bajnokságot és a Spanyol Kupát is megnyerték, majd 1999-ben újra övék lett a bajnoki cím. Az év végén szinte minden díjat besöpört, az Aranylabda is az övé lett, mint ahogy Az év labdarúgójának és a World Soccer az év játékosának is őt választották. A Barcelonában rúgta karrierje talán legszebb, de mindenképpen legfontosabb gólját is.
A 2000-01-es szezon utolsó fordulójában a Valencia ellen játszottak, és mindenképpen nyerniük kellett ahhoz, hogy ők, és ne ellenfelük kerüljön a BL-indulást jelentő negyedik helyre. A 86. percben még 2-2-es döntetlen volt az állás, ami a Valenciának kedvezett. A vendégek két gólját Baraja, a hazaiakét Rivaldo szerezte, ám a brazilban még volt egy villanásra erő.
Azon a mérkőzésen mindent megmutatott, amit tudott. A 3. percben egy elképesztő szabadrúgással szerzett vezetést, majd az első félidő hosszabbításában 30 méterről, laposan lőtte ki a hosszú sarkot, végül a 87. percben egy elképesztő ollózással mentette meg a Barcelona szezonját.
Senki nem tudott ballal olyan pontosan rúgni, laposan pedig főleg. Megnézte a sarkot, és a lábak között mindig megtalálta lövése az utat. Egy dolog kellett csak, hogy jobb lábáról a másikra tegye, mert bármilyen pazar játékos is volt, jobbal sosem tudott megtanulni játszani.
Rivaldo 1972. április 19-én született Recife egyik kikötővárosában, Paulistában. 23 éves karrierje során 14 csapatban játszott, összesen 813 mérkőzésen 380 gólt jegyzett. 4 országban is bajnok lett (Brazília, Spanyolország, Görögország, Üzbegisztán), nyert egy Bajnokok Ligáját, míg a válogatottal Konföderációs Kupát, Copa Americát és világbajnokságot is nyert. 1999-ben övé lett az Aranylabda, de Az év labdarúgójának és a World Soccer az év játékosának is őt választották akkor.
Amikor a bal alsóban landolt a harmadik gólja, nem a Nou Camp nézőterén, de még a VIP-páholyban is elszabadult a pokol. Még egy idényt maradt náluk, összesen 130 gólt szerzett hat szezon alatt minden sorozatot együtt véve, majd a Milanba ment, ingyen. Ott sérülései miatt mindössze 22 mérkőzésen tudott játszani, de így is nyert egy BL-t, onnantól pedig az Olympiakosznál eltöltött három évet leszámítva már a levezető turnéba kezdett bele.
Egy rövid kölcsönidőszakra hazatért a Cruzeiróhoz, de a görög bajnokságban azért még tudott villogni, sőt a Bajnokok Ligájára is tartogatott még szép pillanatokat - ilyen volt, amikor a Liverpool ellen 19 méterről, a sorfalon átlőve szerzett vezetést a görögöknek, bár a vége 3-1 lett a hazaiaknak.
Az Olympiakosz után még az AEK Athénban is lehúzott egy idényt, majd az üzbég Bonyodker, két brazil csapat (Mogi Mirim, Sao Paulo), és egy újabb furcsa állomás, az angolai Kabuscorp következett. 41 évesen a Sao Caetanóba igazolt, majd az első igazi csapatából, a Mogi Mirimből vonult vissza, nem sokkal 42. születésnapja előtt. Ebben a csapatban játszik a fia is, továbbá ő az elnök.
A válogatottban legalább olyan sikeres volt, mint klubjaiban. 74 mérkőzésen 34 gólt szerzett, a 2002-es világbajnokságon 5 találata volt, Ronaldóval és Ronaldinhóval vb-címig vitték a csapatot, bár 2000-ben annyira megsértődött azon, hogy kifújolták a szurkolók, hogy a válogatottól való visszavonulás is megfordult a fejében.
Végül maradt, egészen 2003-ig, de a válogatotthoz kötődik az egyik legtöbbet kritizált pontja is pályafutásának - amikor a törökök elleni vb-meccsen a futballtörténelem egyik legátlátszóbb színészkedését adta elő.