Egy hónappal ezelőtt nyerte meg a Bundesligát a Bayern München, azóta „éles” meccset csak hármat játszott: oda-vissza a Manchester ellen a BL-ben és egy német kupa elődöntő a Kaiserslautern ellen. A bajnoki meccseiken azóta izzadságszag helyett inkább pezsgő- és sörszag terjeng, így sokan, köztük a korábbi világklasszis kapus, Oliver Kahn is attól féltette egykori csapatát, hogy fel tudnak-e pörögni újra egy ilyen fontos meccsre.

A Realnál ilyen gondok nem voltak. Továbbra is kergetik az Atletico Madridot a bajnoki címért folyó versenyben, ráadásul egy héttel ezelőtt a Barcelonát múlták felül a Király kupa döntőjében.

A két nagy kérdőjel is kiegyenesedett: Neuer kezdett a Bayern kapujában, és Ronaldo is bekerült a madridi kezdőbe, amely a Ronaldo–Bale-cserét leszámítva teljesen megegyezett a kupadöntő kezdőcsapatával.

A Real játékfelfogása is ugyanaz volt, két, nagyon mélyen ülő négyes láncban védekeztek, a labdaszerzések után pedig robbantották az életveszélyes kontrákat.

Ugyanolyan jól zárt a spanyol duplafal, mint egy hete, lehetetlenség volt középen meg/átjátszható területet találni. A Kroos–Lahm-kettős próbálta diktálni a tempót és szervezni a bajorok játékát, de mindenhol áthatolhatatlan falba ütköztek.

A Bayern kínlódása kísértetiesen hasonlított a Barcelona múlt heti szenvedéséhez. Ahhoz, hogy egy ilyen zárt védekezést fel lehessen törni, létszámfölényt kell kialakítani valamelyik oldalon. Mivel a védők közel helyezkednek egymáshoz, ezért egy-két támadóval ezt nem lehet megvalósítani. Azonban ha odamozog még egy-két játékos, akkor lehet, hogy sikerül érvényesíteni a létszámfölényt és átjátszani a védőket, de nem lesz kinek beadni a labdát.

Tegnap rendre a jobb oldalon próbált létszámfölényt kialakítani Robben, Rafinha, Schweinsteiger és Lahm, ám négyen is kevésnek bizonyultak, így gyakran bukkant fel arrafelé Mandzukic is. Igen ám, de ha sikerült is beadásig elvergődnie a Bayernnek, akkor senki nem volt a kapu előtt, akinek be lehetett volna adni a labdát.

A madridi gól előtt ugyanez volt a helyzet, azzal a különbséggel, hogy most Ribery bukkant fel a jobb oldalon és Mandzukic maradt bent középen. Eljutott beadásig a München, meg is találta a labda azt az egy szem csatárt, aki jól is fejelte vissza azt az egy szem érkezőnek, ám Kroos Pepét lőtte telibe, és ez végzetesnek bizonyult.

Indult egy újabb Real-kontra. Iscónak sikerült megtartania a labdát, amíg előrerobbant a Di Maria–Ronaldo-páros, és felzárkózott hozzájuk a labda megtartásában besegítő Benzema. Ekkor már úgy tűnt, hogy nem lesz veszélyes az ellentámadás, hiszen a németek gyorsan, fegyelmezetten, nagy létszámban visszazártak. Heten már a labda előtt, de Robben, Ribery és Mandzukic is nagyon kapkodja a lábát.

Ám amit nagyon tud ez a Real, az a passzfolyosókba való beindulások és a remek ütemű kiugratások.

A Bayern akkor tudott igazán veszélyes lenni, amikor villámgyorsan át tudták játszani a Real pressingjét és lendületből vezethették a labdát a védőkre, azonban ez csak egyszer-kétszer valósult meg.

A Real kontráiban végig megvolt a veszély. Egyszer 3:3 ellen mentek, di Maria lőtt Neuer kezébe, Ronaldo ziccerénél pedig hasonló volt a helyzet, mint a gólnál. Modric keresztbevezette a labdát a felezővonalnál, ímmel-ámmal támadták csak, a kiugró Benzemát nem sikerült lereagálni, jött a beadás és Ronaldo ajtó-ablak helyzete.

Második félidő

Nem volt benne a Bayern-gól az első félidőben, annál inkább az újabb Real-találat. Így valószínűleg Guardiola is átértékelte a dolgokat és hátrébb rendelte csapatát. A második félidőre a Bayern visszavett a pressingből, inkább hagyták többet labdázni a Realt, hátha így sikerül kihúzni a méregfogukat. 75 sikeres passza volt az első félidőben a Madridnak, 136 a másodikban. Az addigi 32% helyett a második játékrészben már 43%-ban volt náluk a labda.

A Bayern támadásai továbbra is jobbra billentették a pályát. Minderre még rá is erősített Guardiola, mikor behozta Rafinha helyére Javi Martinezt, így Lahm lett a jobbhátvéd, aki a hátralévő 25 perc alatt 4 sikeres beadást tudott bemutatni, míg Rafinha addig mindössze egyet. Javi Martinez előrébb helyezkedett, mint korábban azon a poszton játszó Lahm, a fizikumát próbálták kihasználni a bajorok, hogy ne csak Mandzukic jelentsen légi veszélyt a beadásoknál, szögleteknél, illetve egy „ütközőember” is kellett középre, aki, ha kell, faltokkal is megállítja a kibontakozó ellenakciókat.

Götzével és Müllerrel próbálta a hajrára még támadóbbá tenni a csapatát Guardiola, ám továbbra is csak elvétve tudtak a spanyol védők mögé jutni. Igaz Müllernek és Götzének is megvolt a helyzete, hogy kiegyenlítsen, ám előbbi mellé lőtt, utóbbi ziccerénél Casillas védett óriásit.

Ancelotti a sérülése után még nem százszázalékos Ronaldo helyett beküldte Bale-t, hogy a kontrákban fenntartsák a veszélyt – volt is két jó elfutása –, és frissített középpályán is, Isco helyére Illarramendi állt be.

Összegzés

Bevált recepten ne változtass – gondolta Ancelotti. A Barcelona ellen működött a mélyen fekvő 4-4-2-es kontrajáték, akkor miért ne lehetne megpróbálni a Bayern ellen is. És láss csodát, most is működött. Sokkal veszélyesebb tudott lenni a Real, mint a német csapat. Ronaldo (vagy Bale), Benzema és Di Maria elképesztő gyorsasággal ér fel az ellenfél kapuja elé.

Hiába készítette fel a kontrákra Guardiola a csapatát, hiába voltak létszámfölényben többször is a védők, fantasztikusan találják meg a védők közti folyosókat a kiugró Real-játékosok, és a labdák is pazar ütemben érkeznek. Nem lehet 90 percig állandó nyomás alatt tartani a labdás játékost, ha pedig fel tudott nézni egy madridi, akkor már jött is az indítás.

A második félidőre visszaállt ugyan a Bayern, a madridi kontrákat kiküszöbölendő, de így meg nem tudták állandó nyomás alatt tartani a Real védelmét, akik több levegőhöz jutottak, szabadabban tarthatták a labdát. Kisebb nyomás pedig csökkenti a hibázás esélyét.

Guardiolának valami nagyon új ötlettel kell előállnia a jövő heti visszavágóra, mert Ancelotti Madridja, mint a kobra olyan életveszélyesen megy át védekezésből támadásba, és ha nem figyelnek a bajorok, akkor jövő héten is harapni fog.