Meghalt a Barcelona futballcsapatának volt edzője, Tito Vilanova. Április végén került kórházba, meg kellett műteni, állapota drasztikusan visszaesett. 

Futballistaként nem volt különösebben sikeres, a Barcelonában nevelkedett, de a Barca B-nél tovább nem jutott. Később volt a Celta, a Mallorca és az Elche játékosa. Vilanova még 2008-ban lett Pep Guardiola segédedzője az első csapatnál, a ma már a Bayern Münchent irányító tréner mellett részese volt a klub egyik legsikeresebb korszakának, Bajnokok Ligáját, bajnoki címeket, kupákat nyertek együtt.

Aztán amikor Guardiola bejelentette, hogy elhagyja a Barcelonát, ő örökölte meg a kispadot. „Így folytatódhat legkönnyebben az a futballfilozófia és játékmodell, amit Guardiola a klubnál megvalósított” – indokolt akkor Andoni Zubizarreta futballigazgató. Vilanova 2012 nyarán két évre írt alá. 

Addig vezetőedző sosem volt, csak segítő, a harmadosztályú Terrassa FC-nél dolgozott technikai igazgatóként, majd 2007-ben elvállalta a másodedzőséget a Barcelona B-nél, ahova akkor nevezték ki Guardiolát. Innen indult közös karrierjük, a negyedik ligás csapatot a következő szezonra feljuttatták a harmadosztályba. 

Guardiola távoztával egyesek tartottak tőle, hogy nincs meg a kellő tapasztalata, de az első száz napja fantasztikusan sikerült: ismerte a játékosokat, a rendszert, a módszereket, jól ment a csapatnak. Három hónap alatt huszonegy meccsükből tizennyolcat megnyertek, kétszer kaptak ki, egyszer a Szuperkupa-döntő visszavágóján a Realtól, egyszer egy számukra kevésbé fontos BL-meccsen, a Celticnél. A bajnokságban csak egyszer játszottak döntetlent, remek veretlenségi sorozatot produkáltak, rekordot döntöttek – soha egyetlen csapat nem kezdett ilyen jól a spanyol bajnokságban. 

Örömmel támaszkodott az általa jól ismert utánpótlásra, ahol korábban éveket dolgozott. Volt egy olyan meccs, egy Levante elleni 4-0, ahol hatvan percen keresztül csak olyan futballisták játszottak, akiket a Barcelona nevelt ki.  

Ironikusan jegyezte meg a Real Madrid elleni 2-2 után, hogy már az ellenfél is kezdi tisztelni. „Mourinho azt mondta nekem, hogy jó meccs volt, ezzel én is egyetértek. Most már jó a kapcsolat közöttünk, mindig köszön nekem. Amikor még segédedző voltam, egyszer sem köszönt" – mondta. Kis túlzással Mourinhónak köszönhette, hogy a világ megismerte a nevét: a 2011-es Szuperkupa-döntő visszavágóján ment a dulakodás a Barca és a Real kispadjánál, ott történt, hogy Mourinho belenyúlt Vilanova szemébe, nagy balhé lett belőle. 

Aztán 2012 decemberében nagyon rossz, sőt, szinte tragikus hírt kapott, kiújult a rákja, daganatot találtak fültőmirigyében, ahonnan egy évvel korábban már eltávolítottak egyet. 2011-ben mindössze három héttel a műtét után ott volt a Barca-edzésen, később Guardiola az Év Edzője díjat neki ajánlotta.

Kilenc ponttal vezették a bajnokságot, ott voltak a BL-nyolcaddöntőben, a klub pedig rendkívüli sajtótájékoztatót hívott össze, ahol közölték, várhatóan hat hétig tart majd Vilanova kezelése. Leszögezték, ő marad edző, másban nem is gondolkodnak. Azt is kiemelték, mivel az edző rendszeresen járt kontrollra, ezért hamar észrevették a daganatot. De a kispadra nem ülhetett le.

Segítője, Jordi Roura vette át a csapat irányítását, januárban visszaült a kispadra, ám ismét New Yorkba kellett távoznia kezelésre. Kiderült, még további két hónapig nem dolgozhat az állapota miatt, közben a Barcelona vezérkara is Amerikába utazott, hogy tárgyaljon vele a folytatásról, Mourinho pedig jobbulást kívánt neki. Ahogy a teljes sporttársadalom mellette volt, nem csak spanyol sportolók és közéleti személyiségek igyekeztek támogatásukról biztosítani. 

„A legfontosabb, hogy felépüljön. Ez a szezon már akkor sikeres lesz, ha teljesen meggyógyul. Akkor sem fog távozni, ha egyetlen címet sem nyerünk" – jelentette ki a klub elnöke, Sandro Rossell 2012 márciusában. 

A Barca megbicsaklott, az eredmények nem jöttek úgy, a játék is visszaesett, végül április elején tért vissza a kispadra. A PSG elleni BL-továbbjutás még meglett, a szenzációs formában játszó Bayern München már elgázolta őket az elődöntőben, a később BL-győztes németek 7-0-s összesítéssel jutottak a döntőbe. A bajnokságot viszont simán megnyerték, még ha Vilanova nem is tudott mindig a csapatával lenni. Összesen száz pontot szereztek, száztizenöt gólt lőttek, és csak kétszer kaptak ki. 

Vilanova gyógykezelése tavasszal is folytatódott, majd 2012 júniusában jött a hír, nem tudja folytatni a munkát a Barcelonánál, betegsége ezt nem teszi lehetővé, ezért lemond. Az edzőről készült fényképeken is lehetett látni, nincs jól, szörnyen lefogyott, legyengült.

„Nem könnyű elhagyni ezt a nagyon különleges csapatot, játékosokat, barátokat, stábtagokat, akikkel emlékezetes pillanatokat éltünk át. Örökké hálás leszek mindenért, amit tőletek kaptam. Megmutattuk, az emberi nagyság és a futballcsapatunk minden akadályt legyőz, és meg vagyok győződve arról, hogy ezek a képességek a következő szezon kihívásaira is választ adnak" – búcsúzott a klubtól levelében. Helyére Gerardo Martinót szerződtették. 

Lemondása után eltűnt a nyilvánosság elől, egy ideig úgy tűnt, lábadozik, megjelent egy Barca-meccsen, de 2013 decemberében már arról lehetett hallani, hogy harcol a betegség ellen, nincs jól. A szezon legjobb edzőjének járó elismerést sem tudta átvenni állapota miatt. Április 24-én a spanyol sajtóban megjelent a hír, Vilanova állapota drasztikusan visszaesett, meg kellett műteni, állapota súlyos, családja és barátai vele vannak a barcelonai kórházban. 

45 éves volt.