Madrid egyik fele tíz éve várja, hogy újra megnyerje a Bajnokok Ligáját, a város másik fele negyven éve, hogy először megnyerje a legrangosabb kupát. Hatalmas taktikai csata lesz szombaton este a döntőben. Herrera után újra Európán kívüli edző lehetne a legjobb.
A Bajnokok Ligája döntőinek történetében most ötödször fordul elő, hogy egyazon ország csapatai jutnak a döntőbe, a spanyolok először dupláznak. 2000-ben a Real Madrid a Valenciát verve lett a legjobb, a forgatókönyv hasonló volt az olasz, az angol és a német döntőben is, mindig a nagyobb múltú csapat nyert (AC Milan, Manchester United, Bayern München).
Egyazon város két csapata viszont még sohasem jutott el a legrangosabb kupa fináléjába. A Bajnokok Ligája szombati döntőjének két mardidi csapata is csak egyszer, 1960-ban találkozott egymással az elődöntőben.
Nem sokszor fordul elő, hogy a két döntős közül a kisebbik csapat nyer, a Crvena Zvezdának, a Steaua Bucureștinek, az FC Portónak és az Aston Villának sikerült megvernie esélyesebbnek tartott ellenfelét. Sokkal hosszabb a sor, ha azt vizsgáljuk, kik buktak el – Leverkusen, Malmö, Panathinaikosz, St Etienne, FK Partizan, stb - miután erő felett teljesítve végig bírták a megterhelő szezont és a sok meccset.
Nehéz most eldönteni, hogy a két madridi csapat közül, melyik az esélyesebb. A fogadóirodáknál egyértelműen a Real Madrid a favorit, még akkor is, ha az idén a spanyol ligában egyszer sem tudta megverni riválisát (0-1 és 2-2), a kupában ugyanakkor gólt sem kapva kiütötte az Atleticót (3-0 és 2-0).
A Real sikere kétszeres pénzt sem ér, holott a múlt héten még volt olyan iroda, amelyik 2,2-t is fizetett Carlo Ancelotti újabb trófeájáért. Aztán az Atletico Madrid utolsó, barcelonai bajnokiján megsérült a csapat gólvágója, Diego Costa.
Az egész szezonra jellemző volt, hogy alulértékelték az Atleticót, nemcsak a fogadóirodák, de a szakemberek is, valahogy mindenki arra számított, egyszer csak ki fog pukkadni ez a csapat, amely lényegében mindössze 16 játékossal játszotta végig a szezont, ami rettenetesen megerőltető.
Az Atletico azonban végig bírta, ebben az edző Diego Simeone szerepét nem lehet elégszer kiemelni. Az argentin elképesztő motivációt és erőt képes átadni a kispadról, szinte fanatizálja játékosait. Emellett persze egy tökéletes gépezetté alakította csapatát, amelyben a csapatrészek önmagukban és egymáshoz viszonyítva is remekül, megkomponáltan mozognak.
Casillasnak a harmadik BL-trófeája lehet a szombati, ahogy Ancelottinak is. Előbbi tíz, utóbbi csak hét évet várt rá.
Ancelotti azok közé csatlakozhat, akik edzőként két csapattal is megnyerték ezt a sorozatot. Cristiano Ronaldo és Xabi Alonso másodszor nyerhet, előbbi a MU-val, utóbbi a Liverpoollal nyert.
Egyszer sem estek például pánikba, pedig a BL-ben is voltak hátrányban, még a sorozat elején Portóban, majd a Chelsea-nél, de győztes mentalitás sugárzik az argentin edzőből. A bajnoki döntőben, Barcelonában is hátrányban mentek a szünetre, majd olyan elsöprő lendülettel futottak ki a folytatásra, hogy élmény volt nézni, amennyire beszorították a hazai katalánokat, és amennyire uralták a területeket.
Sajnos nem derült ki, mi hangzott el a szünetben, de egy biztos: az Atlético játékát és játékosait a mindent egy lapra feltenni-gondolat hatja át. Most vagy soha, legyünk bajnokok, tegyünk fel mindent egy lapra, és a BL-ben is győztesen fejezzük be a szezont.
Az Atletic Bilbao ellen is fordítottak, és ha azt nézzük, hogy a liga negyedik legjobb csapatánál a másik két nagy riválisnak nem sikerült nyernie, tetten érthető, milyen szellemre vezethető ez vissza.
Simeone egyetlen dolgot nem tud: milyen egy BL-döntő hangulata, ebben viszont Ancelotti otthon van, a Milannal kettőt is nyert és egyszer veszített. Ez utóbbi a Liverpool emlékezetes feltámadása volt 3-0-ás hátrányból. Tanult belőle, még egyszer nem fog visszaállni.
A Real Madrid az idén mindenre képes, Münchenben oktatták a tavalyi győztes Bayernt, de simának tűnő meccseket elveszítettek. Ennek ellenére a Real nem szokott kétségbe esni, ha nem az övék az első gól, a Juventusnál is fordítottak például (Végül 2-2 lett).
Mégis rendkívül fontos lesz az első gól, különösen, mert az Atletico hihetetlenül magasan kezdi a letámadást, ezért egy realos labdavesztés végzetes is lehet.
A Real eddig nagyon fegyelmezett védekezéssel kibírta a Barcelona és a Bayern labdatartását is, már van rutinjuk abban, mi a teendő ilyen csapatokkal szemben, a kontráik pedig roppant veszélyesek.
A masszív Atleticót persze így sem lesz könnyű megadásra bírniuk, de lehet, hogy még egy szöglet- vagy szabadrúgás-variáció ott pihen Ancelotti agyában, amivel eredményesek lehetnek, ahogy a Bayern ellen tették.
A Realnak a jobbról belőtt labdákkal rendszeresen meggyűlik a baja, a sorozat elején csak onnan kaptak gólt, az valószínű, hogy az Atletico ott fogja támadni a Realt, ahol a legsebezhetőbb. Az Atleti pontrúgásokban kifejezetten erős, elég csak megnézni, hányszor voltak sikeresek Koke vagy esetleg Gabi belőtt labdája után.
Az Atletinél nem biztos, hogy ott lesz az a Diego Costa, aki egyszerre két embert képes lekötni. A Barcát ugyan nélküle verték a BL-ben, és gyors cseréje után nélküle érték el a döntetlent is a hétvégén, mégis komoly hiányzó.
Ha Benzema netán nem játszik a Real csatársorában, az már nem akkora veszteség, mert Ancelotti 4-4-2-ben is többször játszatta csapatát. A Realnál lényegesen nagyobb gond a középpályás Xabi Alonso kiesése, aki az előző szezonokkal ellentétben az idén sebességet tudott adni, és többször előfordult, hogy a két középső védő közé belépve is szervezni tudta a játékot.
A védekező középpályás Illaramendi a jövő nagy ígérete, de eddig nem volt kiemelkedő meccse, az ugyanezen a poszton bevethető Khedira pedig a sérülése után ilyen szintű tétmeccsen még nem játszott.
Ha egyénileg nézzük meg, hol vannak jobb képességű játékosok, meglátásunk szerint 7-4-re nyerne a Real.
A 11 játékosból négy poszton gondoljuk jobbnak az Atleticót. A kapus Courtois, a védelem két szélén Juanfran és Filipe Luis valamint a középpályán Koke.
Azt a felállást vettük, hogy nem játszik sem Benzema, sem Costa. Ha Costa mégis bekerülne, akkor 6-5-re módosulna az állás.
A csapathatás viszont most minden eddiginél jobban érvényesülhet, mint például az Atletico megkomponált szögleteinél, ha tökéletesen érkeznek a védők.
Egy BL-döntőben nem számítanak a teljesen eltérő gazdasági lehetőségek, a város gazdagabb csapata, a Real is tíz éve vár a BL-kupára, bennük ugyanúgy megvan az egymásért küzdés mint az Atletiben.
Nagy kérdés, hogy az Atletico képes-e meglepni a Real-kapus Casillast valamivel, például egy távoli lövéssel, ahogy Diego Lopezzel tette a márciusi bajnoki meccsen. Azon kívül más bombájuk nemigen volt, távoli lövésekben a liga leggyengébbje lett a bajnok.
A gyengeségeiket agresszív letámadással valamint Simeone tökéletes elemzéseivel, játékolvasásával egyensúlyozzák.
Egy ilyen döntőt mindig valami váratlan szokott eldönteni. A Realnál ezt Modrictól vagy Iscótól várjuk, vagy éppen valami egészen különleges Bale-CR7 összjátéktól. Az Atleticónál a már említett ászokon kívül a rekordszezont futó Raul Garcia lehet a nyerő ember, aki amellett, hogy tipikus Simeone-játékos, kemény és brusztolós, a kapu előtt is feltalálja magát.
David Villának soha sem volt olyan fontos, hogy jól játsszon, mert könnyen kimaradhat a spanyol világbajnoki keretből.
Számtalan kérdés van tehát, de legkésőbb szombat este fél tizenkettőre minden kiderül.
A meccset a Sport1 a Digisport mellett az Index is a helyszínről közvetíti.
Real Madrid: Casillas – Carvajal, Pepe, Ramos, Coentrao – Modric, Illaramendi, Isco, di Maria – Bale, Ronaldo
Courtois – Juanfran, Miranda, Godín, Filipe Luis – Koke, Gabi, Tiago, Raul Garcia - Lopez, Villa
JV: Kuipers (holland), Lisszabon, Luz Stadion, 20.45