A 40 éves Ryan Giggs 963 mérkőzés után felhagyott az aktív futballal, és jövőre Louis van Gaal asszisztenseként segíti majd a Manchester Unitedet az idén már négy meccsig edzőként is beugró walesi. Az utolsó meccs után nehéz pillanatokat élt át, a Life of Ryan: Caretaker Manager című dokumentumfilmben mesélt utolsó szezonjáról is.

„Leszálltunk a géppel a Manchester Airporton, megköszöntem és elbúcsúztam a játékosoktól, néhányuktól nagy valószínűséggel utoljára. Nem vagyok egy érzelgős ember, - legalábbis nem gondoltam volna, de éreztem, hogy be kell ülnöm a kint álló kocsimba. Beszálltam és elkezdtem sírni, nagyon elérzékenyültem. Úgy hiszem, ez a rajtam lévő nyomásnak és annak a keveréke volt, amit mondtam, hogy talán utoljára köszöntem el. Amikor kihajtottam a reptérről, a közlekedési lámpánál Nicky Butt mellém húzódott, arra gondoltam, nem engedhetem meg Buttynak, hogy tudjon a sírásomról, így csak odaintettem neki. Aztán másfelé néztem és vártam a zöldre. Most ez elég hülyén hangzik, de akkor egyáltalán nem tűnt annak" – mesélt Giggs az utolsó bajnokijáról.

Giggs játékosként szeretett volna többet kihozni magából David Moyes irányítása alatt is, de nem igazán sikerült neki, és ő is szenvedett a United eredménytelenségétől. Azt azonban nem sajnálja, hogy kipróbálta magát edzőként is. „Gondolkodás nélkül elfogadtam a menedzseri állást, mert ki volna az, aki elutasítana egy olyan lehetőséget, hogy a Manchester Unitedet irányítsa?"

Azért hamarosan találkozott a nehézségekkel is. „Ez olyan, mint amikor az első gyereked várod, nagyon készülsz rá, de addig a napig, míg meg nem születik, rájössz, hogy nem tudtál mégsem felkészülni rá. Alex Ferguson húsz éven keresztül mondogatta, várd ki amíg menedzser leszel és rájössz, milyen nehéz kijelölni a csapatot úgy, hogy jó játékosokat kell kihagynod. Én meg csak ültem ott, és mondtam: persze, persze, kit érdekel."