A Manchester United 2013-14-es szezonja elképesztően pocsékra sikerült, a menedzser David Moyest ki is rúgták. A helyére érkező Louis van Gaaltól az előszezon után mindenki csodát vár. A holland kemény kézzel vette át a csapatot, rendet vágott, kiszórt pár játékost, de remek eredményekkel turnézták végig Amerikát, így egyelőre az sem gond, hogy sorra sérülnek meg a játékosok a szezon előtt.

José Mourinho hamar észrevette, hogy komoly riválisa került Angliába, ezért már a nyáron megkezdte az üzengetést, ami csak fokozódni fog, ha a Chelsea és a United versenyben marad, már pedig minden jel erre mutat. De nem csak róluk szól majd ez a szezon, hiszen az Arsenal 68 millió fontot (27 milliárd forintot) költött 4 játékosra, az Everton 35 millióért erősített, a Liverpool már most 115-nél jár, a Manchester City pedig komoly eladás nélkül is vett majdnem 60 milliónyi új játékost.

Miközben szinte már messiásként tekintenek a hollandra a Manchesternél, ő maga azt ígérte, 2-3 hónap is lehet, mire összeáll a csapat az irányítása alatt. Ennyi ideje viszont valószínűleg nincs, mert a tavalyi fiaskó után mindenki legalább BL-t érő helyet vár tőle. Hogy ez sikerüljön, ő is elköltött 65 millió fontot két játékosra, és még nem tudni, hogy Arturo Vidal, a Juventus sztárközéppályása és Ángel di María, a Real Madrid szélsője érkezik-e hozzájuk újabb óriási összegekért.

Az viszont biztos, hogy alaposan felrázhatja a tavaly amúgy sem túl nyugodt bajnokságot a ManU – elég csak arra gondolni, hogy milyen drámában vesztette el a Liverpool tavaly a bajnoki címet a Manchester City hajrája közben.

Beindult az élet alul is

Miközben ők a sztárokra szórták a pénzt, a kisebb csapatok is elkezdték kihasználni azt, hogy a PL közvetítési jogdíjaiból elképesztő összegek folynak be hozzájuk is. Ennek köszönhető, hogy a 20 csapatból 11 már most többet költött, mint 20 millió font, pedig még van két hét hátra az átigazolási időszakból (ugyanez a szám a spanyoloknál 4, a németeknél és az olaszoknál pedig 3, akik 30 millió fölött költöttek).

Éppen ezért a bajnokság alsó fele is alaposan megkavarodhat, és ahogy az első öt-nyolc csapat között is csökken a különbség, úgy kerül majd közelebb a mezőny második fele is hozzájuk. Ez megnehezítheti az elköltött pénzhez képest alulteljesítő Tottenham dolgát, de akár a tradicionálisan olcsón, de jó játékosokat vásároló Evertonnak is váltania kell majd – ezt részben már meg is tették, hiszen a 30 milliónál is többért vett Romelu Lukaku igazi nagy névnek számít.

5+1 csatáron múlhat minden

Robin van Persie sérülten kezdi a szezont, így a Manchester Unitednél Wayne Rooneyn múlhat majd, hogy jól induljon az idény. Megkapta a csapatkapitányi karszalagot, Amerikában bizonyított a hollandnak, nem lehet tehát semmire kifogása.

A Chelsea-nél José Mourinho minden álma teljesült, végre van egy olyan spanyol csatára, aki gólt is tud rúgni amellett, hogy drága volt – bár az egykor még brazil Diego Costáért nem adtak annyit, mint Fernando Torresért. Ha tavaly szedett-vedett csatársorral jól ment a Chelsea-nek, mi lehet belőlük így, hogy lesz is, aki gólt lőjön?

Végre belátták a Manchester Citynél, hogy nem minden múlik azon, mennyi pénzt költ a csapat a nyáron, ennél fontosabb, hogy kire költ, és hogy hogy alakul a keret. Nem adtak el meghatározó játékost, megnyugtatták Yaya Tourét, de a legfontosabb lépésük az lehet, hogy 2019-ig hosszabbítottak Sergio Agüeróval, aki ha nem sérült, a PL egyik legveszélyesebb játékosa.

Tavaly még csak kölcsönben volt Romelu Lukaku az Evertonnál, most viszont már végleg hozzájuk kerül. Ismeri a játékosokat, jól is ment neki Roberto Martinez rendszerében (határozottan jobban, mint a vb-n a belgákkal), és ha ott folytatja ő és csapata is, mint tavaly, újra versenyben lehetnek a Bajnokok Ligájáért, még akkor is, ha idén még nehezebb lesz megszerezni az első négy hely egyikét.

Alexis Sánchez ugyan nem klasszikus csatár, de mindenképpen gólerős játékos, aki megoldást jelenthet Arsene Wenger több problémájára is. Tavaly rengeteget költött Mesut Özilre, aki inkább jó, mint remek volt, de a támadójátékot nem tudta igazán felpörgetni. Sánchez viszont sokat hozhat Olivier Giroud mellett, főleg Yaya Sanogo bevonásával. Amíg eddig csatárhiány volt az Arsenalnál, most még akár többlet is lehet, hiszen mellettük még Alex Oxlade-Chamberlain és Theo Walcott is ott lesz, no meg a német világbajnok Lukas Podolskit se feledjük.

A plusz egy csatár már nem is a PL-ben szerepel, hiszen a nyáron a Liverpool eladta Luis Suárezt. A hiánya az, ami döntő lehet a Liverpoolnál, ahova nem érkezett igazán kiváló csatár – Rickie Lambertet azért nem tekintjük döntő tényezőnek, bármennyire jó is. Így Raheem Sterling és Daniel Sturridge feladata lesz, hogy valahogy pótolják az uruguayi távozásával kieső 31 gólt, ez pedig nem lesz könnyű a fiatalok számára.

Velük is jobb lesz minden

A Manchester United védelmében igazi sztárrá nőheti ki magát Luke Shaw, csak ehhez fel kellene épülnie a sérüléséből. Van Gaal felügyelete mellett az egyik legjobb balhátvéd lehet, ráadásul még csak 19 éves, bőven van tehát még ideje. Ő Angliában már ismertebb, a Portótól a Manchester Cityhez igazoló Eliaquim Mangala viszont most robbanhat majd be a legjobbak közé, Vincent Kompany oldalán pedig egészen jó belső védőpáros alkothatnak.

Az Arsenal idén valóban jól erősített, Sánchez és Sanogo mellett érkezett a védő Calum Chambers és a kapus David Ospina, akik nem nagy nevek, de nagyon hasznosak lehetnek. Ugyanez a helyzet a Chelsea-nél, ahol nem volt gond Petr Cech játékával, de Thibaut Courtois még nála is jobb kapus, abba pedig belegondolni is félelmetes, hogy a vele és a Cesc Fabregasszal is erősítő csapat milyen erős lehet így.

A kisebb csapatok közül a Stoke említhető, ahol Bojan Krkicnek nagyon jól kezdődött az előszezon, de a vb-n is jól teljesítő ecuadori Enner Valencia is meglepetést okozhat a West Hamben. A Liverpoolnál minden új érkező (Lazar Markovics, Adam Lallana, Emre Can, Dejan Lovren és Alberto Moreno) fontos lehet, hogy bírják a BL-t és a bajnokságot is, de nem szabad megfeledkezni a QPR-hoz kölcsönbe került Mauricio Isláról, a Swansea-ba igazoló Jefferson Monteróról, vagy az Evertonban a szintjének megfelelő csapathoz kerülő Muhamed Besicről.

Ki jöhet ki ebből jól?

Nemhogy az első három csapat sorrendjét nehéz megjósolni, de még azt is, hogy egyáltalán ki lehet ott az első háromban. Louis van Gaal szakértelmével a United sokra mehet, a Chelsea rengeteget erősödött kulcsposztokon, a tavalyi bajnok Manchester City kerete pedig csak még jobb lett. A címvédés borzasztóan nehéz, a ManU-tól óriási előrelépés lenne, ha a hetedik helyről az élre ugranának, így talán a Chelsea lehet a befutó a két manchesteri, a City és a United előtt.

A mindössze 20 ezres kisváros, Burnley csapatától már az is kisebb csoda volt, hogy feljutottak, pokoli nehéz dolguk lesz a tabella alsó felén, és vélhetően nem tudják majd elkerülni a kiesést. Mellettük a Crystal Palace (ahonnan a rajt előtt két nappal távozott Tony Pulis), a Queens Park Rangers, a West Bromwich Albion és a Leicester sem áll túl jól, közülük bármelyik kieshet.

Az év meglepetéscsapata viszont, amelyik hasonló eredményt érhet el, mint a tavalyi nyolcadik Southampton, a Swansea City lehet. Jefferson Montero, Gylfi Sigurdsson érkezett a tavaly még 12. csapathoz, és ha Wilfried Bonyt meg tudják tartani, bármi előjöhet belőlük Garry Monk irányításával, aki tavaly négy hónap alatt a középmezőnybe vitte fel a kiesés elől menekülő csapatot.

A bajnokságot a Manchester United nyitja meg, szombaton 13.45-kor a Swansea City ellen, hazai pályán.