Nem vitaindítónak szántuk az alapgondolatot, miszerint a Bajnokok Ligája jobb, mint a világbajnokság, hanem tényként állítjuk, hiszen itt játsszák a legmagasabb szinten a futballt, a legtöbb sztárral.

Pep Guardiola és a Bayern München kettőse német óriássá nőtte ki magát, de a BL-ben nem voltak meggyőzőek tavaly, a későbbi győztes Real Madrid elleni kiesésükkor főként nem. Aztán két hónappal később a Bayernre épülő német válogatott a csúcsra jutott Brazíliában. Guardiola ádáz riválisa, José Mourinho továbbra is azért küzd, hogy első edzőként három különböző csapattal nyerjen BL-t, míg az eddigi egyetlen háromszoros BL-nyertes edző, Carlo Ancelotti azért megy, hogy ő legyen az első négyszeres is: ezzel a Realnak is történelmet írna, mert a Bajnokok Ligáját nem védte még meg senki.

A Paris Saint-Germain és a Manchester City most ért el oda, hogy a milliárdokból összevásárolt kerettől már kötelező a komoly eredmény, főleg úgy, hogy az UEFA suttyomban átírta a Cityre vonatkozó büntetés bizonyos pontjait, így a pénzügyi fair-play miatti szankciók nem is érintik olyan komolyan őket, sem a Paris-Saint Germaint.

És ez csak öt volt a nagy esélyesek közül, amiknek harcába biztos nem fog beleszólni a svéd Malmö, ami először jutott el a csoportkörig, vagy épp a bolgár Ludogorec, ami első BL-évében máris a Bernabéuba utazhat. De ott lesz a hosszú kihagyás után visszatérő ötszörös győztes Liverpool és a Roma is.

A Chelsea már az elején nagyot nyert

Az A csoportban alighanem az Atlético Madrid és a Juventus is elégedetten nyugtázta a sorsolást, miszerint az Olympiakosz és a Malmö került melléjük. A svédek Gulácsi Péter hibájának is köszönhették, hogy kiütötték a Red Bull Salzburgot, a csoportkörben viszont már a pontszerzés is bravúr lenne tőlük.

Az Olympiakosz viszont akár meglepetést is okozhat, tavaly is sikerült lenyomnia az Anderlechtet és a Benficát a továbbjutásért, ráadásul Konsztantinosz Mitroglu visszatért kölcsönbe a Fulhamtől. Mellette Ibrahim Affelay is őket erősíti már, de ez is kevés lehet a két erős bajnok, az olasz Juventus és a spanyol Atlético ellen. Még akkor is, ha előbbinél edzőváltás, utóbbinál pedig komoly játékosmozgás volt a nyáron.

Tökéletes rehabilitációs kezelés lehet a Real Madrid és a Liverpool számára is a B csoport, bár különböző okokból. A Realon olyan BL-másnaposság van, hogy egy, a Sevilla elleni Európai Szuperkupa-meccset kivéve nem találják a formájukat, három forduló után csak egy győzelmük és két vereségük van az idei bajnokságban. A továbbjutásért nem kell nagyot izzadniuk a Basel és a Ludogorec ellen, mint ahogy a Liverpoolnak sem, aminek a meglehetősen fiatal keretet kell hozzászoktatnia a BL jelentette pluszterheléshez.

Steven Gerard a Real Madridot akarta ellenfélnek, megkapta, így már rajtuk áll, hogy Luis Suárez nélkül is lenyomják a spanyolokat. Na és a Pepe-Mario Balotelli párharc (kétszer is) kihagyhatatlannak ígérkezik, akár külön kamerán is néznénk őket 90 percen át.

Talán az egyik legkiszámíthatatlanabb, ezzel együtt legkiegyensúlyozottabb csoport lehet majd a C, amiben a Bayer Leverkusen, a Zenit, a Benfica és a Monaco fut össze. A franciák rengeteg pénzzel fegyverkeztek, hogy hamar visszajussanak a másodosztályból a BL-indulók közé, de mire ez sikerült, a legjobbjaikon (James Rodríguez, Falcao) túladtak. Döcögnek is azóta rendesen a francia ligában.

A Benficát tavaly is utolérte a Guttman-átok, amit csak tetéz, hogy három fontos játékos (Ezequiel Garay, Jan Oblak, Lazar Markovics) is távozott, de ebben a csoportban akár még így is meglehet a továbbjutás.

Garay pont az orosz Zenithez ment, ami feléledt André Villas-Boas érkeztével a tavasszal – nagy hajrával sikerült megszerezniük az indulást a BL-ben, idén vezetik a bajnokságot, és kicsit még erősödtek is (Javi García is hozzájuk igazolt, a ManCityből), bár a legnagyobb erősítés az lenne, ha Hulk úgy játszana, mint egykor a Portóban.

A négyest még jobban feldobhatja a Bayer Leverkusen szereplése. Három forduló után Roger Schmidt csapata vezeti a Bundesligát, a 9-5-ös gólarányuk pedig remekül mutatja az idei felfogásukat: menni előre, és több gólt lőni, mint a többiek. Ez persze visszaüthet, de pont emiatt nagyon szórakoztató csoportmeccseik lehetnek, főleg, ha a két csatár, Stefan Kiessling és Josip Drmic is formába lendül.

A D-ben a Dortmund és az Arsenal ismét találkozik, tavaly is sikerült együtt továbbjutniuk, idén pedig még kisebb harc árán érhetik ezt el, mint amikor a Napolit kellett valahogy kiszorítaniuk. A németeknél Kagava Sindzsi remekül játszik azóta, hogy kiszabadult Manchesterből, a Unitedtől, és amint felépül Marco Reus, akár megállíthatatlanok is lehetnek – bár addig sem szabad félvállról venni őket. Az Arsenal épp csak, hogy becsúszott Alexis Sánchez góljával a csoportkörbe, de Arsene Wenger idei építkezésével már a jelenlegi sérüléseket is könnyen át tudják vészelni a nyolcaddöntőig. A Galatasaray most sem volt szerencsés a nehéz sorsolással, de az EL-be jutás nem okozhat gondot így sem az Anderlechttel szemben.

Az UEFA spórolással oldotta meg az idei sorsolást, fogta a tavalyi D csoportot, átfestette a jelüket E-re, és a legjobb 32 közé be nem jutó Viktoria Plzen helyére odacsapták az AS Romát. Csakhogy ez minőségi csere, mert a cseheket nem szabad összemosni a Serie A egyik esélyesével. A Manchester City sorban harmadik éve találja magát a Bayern München mellett, kettőből egyszer sikerült a továbbjutás, idén ez viszont már kötelező számukra, de alighanem a legjobb négy közé várják őket minimum a szurkolóik. A Bayernt, akárhány sérültjük van, az esélyesek közé kell sorolni, ami azt jelenti, hogy a Roma nagyon rosszul járt a sorsolásnál. Mivel a Juventus bajnoki címe idén nem garantált, oda jobban figyelhetnek az olaszok, ami egyúttal a BL feladásába is kerülhet nekik. A CSZKA Moszkva csak a korai orosz télben bízhat.

A Paris Saint-Germain 2014-15-ös kiadása remek erőpróbát kapott a Barcelona képében az F csoportban, ráadásul még kicsit szerencséjük is van, mert a spanyolok szeptember 30-án, még Luis Suárez nélkül mennek Párizsba. Ha csak csoda nem történik, ez a két csapat dönt majd a továbbjutás sorrendjéről. Az Ajax már rég nem tartozik a BL esélyesei közé, de Frank de Boer feltörekvő, fiatal csapata számára sokat jelentene, ha a PSG-től vagy a Barcelonától elvenne egy meccset. Az APOEL, bár ott van a csoportkörben, már rég nem olyan erős, mint amikor nyolcaddöntőig és a Real Madridig jutott 2012-ben.

A Chelsea Diego Costával egészen félelmetes lett, pedig tavaly sem volt már véletlen, hogy legjobb angol csapatként ott volt az elődöntőben. A nyári erősítéseket egy viszonylag könnyű csoporttal fejelte meg nekik az UEFA: a Schalke három forduló után kiesőhelyen áll a Bundesligában, a Sporting ugyan még veretlen a portugál bajnokságban, de jelenleg csak a nyolcadik. A Maribor is beragadt kissé két idegenbeli vereséggel. Ebből a hármasból jelenleg tényleg mindhárom esélyes a továbbjutásra a G csoportban (talán a szlovénok nem annyira), de ez is inkább azt mutatja, mekkora a Chelsea mögötti szakadék.

Az utolsó négyesbe nem jutott igazi szupersztár, ennek ellenére nem kell lemondani az izgalmakról. A Portóról könnyű időről időre megfeledkezni, pedig a portugálok nem véletlenül kerültek az első kalapba, hiszen folyamatosan jó szezonokat hoznak – még a BL-ben is. Egyik ellenfelük sem túl gyenge, de Jackson Martínezük csak nekik van, a sorban kétszer portugál gólkirály kolumbiai pedig bármelyik meccset képes eldönteni. Az Athletic Bilbao túljutott a selejtező rájátszásában a Napolin, ami önmagában elég nagy eredmény, de mit sem ér, ha Iker Muniain, Markel Susaeta és Aritz Aduriz vezetésével nem mennek tovább a csoportból. Ehhez az ukrán-orosz konfliktus miatt Donyeckból Lvivbe költözött Sahtart és a fehérorosz BATE Boriszovot kellene lenyomni. Az ukránoktól a fenyegetések ellenére mégsem távoztak a dél-amerikaiak, így továbbra is erős (az ukrán ligában hatból hatot nyertek, 15-1-es gólaránnyal), és mostanra a Boriszov is felpörgött az álmos BL-rajt után.

Élet a United nélkül

Tavaly nem volt panasz a 18 év utáni első BL-re Sir Alex Ferguson nélkül, idén pedig 19 év óta először jön a Manchester United nélkül a Bajnokok Ligája (a kettő között szoros összefüggés mutatkozik). Az angol csapattal együtt Radamel Falcao is lemarad a tornáról, aki bármilyen meglepő, utoljára a 2009-10-es szezonban játszott BL-meccset, még a Portóval.

Azóta viszont egyfajta talizmán lett – amint eligazol egy csapattól, az kvalifikál a BL-csoportkörbe. Így volt ez a Portóval 2011-12-ben, az Atlético Madriddal tavaly és idén a Monacóval is. Vagyis, ha hosszabb időre terveznek a kolumbiaival a Unitednél, az eddigi trend szerint le kell mondaniuk a BL-szereplésről.

Hogy Falcao mikor játszik legközelebb a Bajnokok Ligájában, azt nem tudni, az viszont szinte biztosnak tűnik, hogy idén új csúcstartót köszönthetünk majd a gólszerzők között. A BL jelenlegi gólkirálya, Raúl ugyanis 71 góllal áll az élen, mögötte viszont már csak néggyel van lemaradva Lionel Messi és Cristiano Ronaldo, akiknek egyaránt 67 találatuk van. Mivel a portugál tavaly 17-et (előtte 12-t) lőve gólkirály volt, előtte négy éven át pedig az argentin volt a legeredményesebb, vélhetően mindketten megelőzik a Real korábbi kapitányát.

Rangadóval indulunk

Az Atlético tavaly 1,5 percre volt a történelmi BL-győzelemtől, de végül nem jött össze. Most az Olympiakosz otthonában kezdhetik újra az építkezést, de Diego Simeone rendszere a számos távozó ellenére is stabilan tart, így a szinte bevehetetlen Jerójosz Karaiszkákisz Stadionban sem lehet gondjuk. Az A csoport másik meccsén a Juventus a Malmőt fogadja, a cél pedig Arturo Vidal és Andrea Pirlo nélkül is a jó kezdet, hogy feledtessék a tavalyi harmadik helyet a csoportban.

A Liverpool négy év kihagyás után tér vissza a BL-be, és a Ludogorec nem okozhat nekik túl nagy gondot még Daniel Sturridge, Emre Can és Lazar Markovics hiányában sem, már csak azért sem, mert a bolgároknál az első és a második számú kapus sem játszhat majd. Ennek ellenére nem tervezik, hogy a rájátszás hősét, Cosmin Motit nevezzék a kapuba. A Real Madridon nagy a nyomás a Basel ellen, sorban két bajnoki vereséget kell feledtetniük. A Paulo Sousa által irányított svájciaknak viszont nagyon is fekszik az esélytelen szerep: 2011-ben a Manchester United ellen négy pontot szereztek a csoportban, és a nyolcaddöntőben tudtak egy meccset nyerni a Bayern ellen (igaz, csúnya vége lett, mert a németek 7-0-ra verték őket a visszavágón), tavaly pedig a Chelsea-t verték meg kétszer is.

A Monaco szezonja rettenetesen indult, öt meccs után négy ponttal kiesők a francia bajnokságban, úgyhogy nekik is ideje lenne elindulni felfelé. Persze a nagy pénzen megvett játékosok már nincsenek náluk, de a Leverkusen védelme sem állt még össze. Viszont jól támadnak a németek, emiatt akár rengeteg gól is eshet Monacóban. Az orosz csapatok hatból egyszer sem tudtak nyerni a Benfica otthonában, ezt a sort pedig nehéz lesz a Zenitnek megtörnie, ha Hulk és Garay nélkül kell játszaniuk kedden, de a Benfica védelmében is lesznek hiányzók, ráadásul a nyáron inkább gyengültek, mint erősödtek.

A Galatasaray-Anderlecht meccset elhomályosítja a Dortmund-Arsenal összecsapás, de a törököknek és a belgáknak nagyon fontos lesz, hiszen egymás ellen mennek a harmadik helyért, így a párharcuk két meccse döntő fontosságú lehet. Az Anderlecht két védő és a kezdőkapusa nélkül megy Törökországba, ami nem az ő esélyeiket növeli.

Tavaly az Arsenal és a Dortmund két meccsén egyaránt idegenbeli győzelem született, és idénre is legalább olyan megjósolhatatlan maradt a párharc, mint egy éve volt. A németeknél Mats Hummels, Nuri Sahin, Ilkay Gündogan, Jakub Blaszczykowski, Oliver Kirch és Dzsi Dung Von biztosan nem játszik, de Marco Reus sem biztos, hogy felépül a meccsre, lesz tehát gondja Jürgen Kloppnak.

Arsene Wenger csapatának támadójátéka is sokat gyengült Theo Walcott és Olivier Giroud sérülésével. A Dortmund a Leverkusen elleni hazai vereséget leszámítva remek formában van, az Arsenal viszont az elmúlt öt meccsén négyszer is csak döntetlenre volt jó.