Mit szólnának, ha egy tízszeres magyar válogatott futballista, akit addig csak a pályán láttak, becsöngetne önökhöz, és azt mondaná: „Jó napot kívánok! Sowunmi Thomas vagyok az LMP-től, és aláírásokat gyűjtök, hogy elindulhassak az önkormányzati választáson.”

Na, erről majd később.

Most maradjunk annyiban, hogy elég nagy bajban van az ajkai NB II.-es futballcsapat. Hat forduló után az utolsó előtti helyen állnak a bajnokságban, pedig az elmúlt hat évben hetediknél rosszabb helyen nem végeztek. Nagy szerepe volt ebben az Ajkán csodaedzőnek tartott Artner Tamásnak, akit 2011 decemberében vitt el a Haladás. Az utolsót, a Balmazújvárost fogadják, mikor induljanak meg fölfelé, ha nem most?

„Ne nekem akarjatok megfelelni.”

„Az első lépést megtettük, aztán letértünk erről az útról.”

„Most kell visszajönni.”

Ilyen mondatfoszlányok hallatszódnak ki az öltözőből a sorsdöntő meccs előtt két órával, majd becsukják az összes ablakot. Nem is baj, mert 394 kilométer és jó négyórás zötykölődés után befut a balmazújvárosiak busza.

Ebben a jobb sorsra érdemes ajkai csapatban futballozik 2012 óta a tízszeres válogatott Sowunmi Thomas, aki az október 12-i önkormányzati választáson a székesfehérvári egyes választókerületben az LMP színeiben indul képviselőjelöltként. Sowunmi – vagy ahogy a szurkolók becézik, Suvi – három játékosra hívja fel a figyelmet: a balhátvéd Zámbó Bencére, aki világbajnoki bronzérmet nyert az U20-as válogatottal, a 19 éves középhátvéd Asztalos Dávidra, aki az MTK-tól jött kölcsönbe, és az NB I.-es Haladástól igazolt balszélsőre, Major Norbertre, aki egy az egyben veri meg ellenfelét, ha éppen jó napja van.

De vannak más NB I.-es hírességek is a csapatban. Ott van például Lattenstein Norbert, aki vagy száz meccset játszott az első osztályban a Fehérvár, a Haladás és a Siófok színeiben vagy Weitner Ádám, aki a Vasasban játszott jó tíz éve.

A nigériai apától és magyar anyától származó Sowunmi igazi magyar futballista, bár az 1996-os olimpián aranyérmet nyert nigériai válogatott bővebb keretében is benne volt. Nigériában van ugyanis valami, ami Magyarországon nincs: egy adatbázis, amiben az összes nigériai származású futballista benne van, és akiket minél fiatalabban próbálnak maguknak lestoppolni. Szóval, Sowunmi igazi magyar futballista, amennyiben – és ezt maga is elismeri – sokkal több is volt a pályafutásában, mint amennyit végül kihozott belőle. A válogatottban tíz meccsen egy gólt lőtt, és mint a kilencvenes és a kétezres évek oly sok magyar válogatott játékosának, neki is egy csúnya zakó jelentette a végállomást: a 2006-os 1-4 hazai pályán a norvégok ellen, amikor a drukkerek kórusban kiabálták azt, amit talán se előtte, se azóta válogatott meccsen soha: „Egyszerűen senkik vagytok, hej!”

Szerencséje sem volt, klubváltásai se mindig sikerültek, edzői a kapus kivételével szinte minden poszton játszatták, és volt két súlyos sérülése is. A második különösen emlékezetes: a Fradiban játszott, amikor a debrecen elleni tartalékbajnokin nekicsúszott a vaskorlátnak és nyílt sípcsonttörést szenvedett. Kíváncsi voltam, mielőtt még a politikába merültünk volna, hogy érezte magát korábbi klubjaiban, amiből volt vagy nyolc:

Dunaferr (1995–1998, 2001–2002): „Dunaújvárosi vagyok, ott kezdtem futballozni. Rosszkor igazoltam el először, mert utána lett bajnok a csapat, és rosszkor mentem vissza, mert a Dunaferr akkor dőlt össze kártyavárként.”

Vasas (1998–2001, 2007–2009): „Illovszky Rudolf csábított a Vasashoz, az első három évet nem bántam meg. Másodszor azért igazoltam oda, hogy Pesten legyek, le tudjak államvizsgázni a TF-en, de ez a Vasas már nem az a Vasas volt, amit megismertem, akkorra már megindult a lejtőn.”

Ajaccio (2002): „Életem egyik legrosszabb döntése volt: a Bundesliga I.-es Cottbus helyett választottam az Ajacciót, de ahogy megérkeztem, sikkasztás gyanúja miatt őrizetbe vették az engem leigazoló edzőt, Rolland Courbist, anarchia volt a csapatnál, én pedig hazajöttem.”

Ferencváros (2003–2005): „Pintér Attila volt a Fradi edzője, és a csapat nem tudta átvenni a szemléletét. Egyszer azt nyilatkoztam, hogy bárhogy játszunk olyan, mintha Pintér ellen játszanánk. Pintér behívott, és megkérdezte: játszik-e valaki a csapatból ellene. Mondtam, hogy nem, nem így értettem a nyilatkozatomat. Ez egy teljesen normális beszélgetés volt, később mégis azzal vádolták meg Pintért, hogy azt akarta, legyek a spiclije, de erről szó se volt.”

Slovácko (2005–2006): „Elmentem próbajátékra a cseh csapathoz, tetszettem nekik, leigazoltak. Az én és csapattársam, Róth Ferenc teljesítményéről talán mindent elmond, hogy a cseh drukkerek volt, hogy kórusban kiabálták, hogy Ria-ria-Hungária. Csakhogy én egy évre írtam alá, a klub elnöke viszont mutatott egy papírt, hogy két évre, pedig semmi ilyet nem írtam alá. Okirat-hamisítás miatt feljelentést tettem, és eljöttem a klubtól.”

Hibernian (2007): „A skót klubnál nem játszottam sokat, de történelmi év volt, mert megnyertük a Ligakupát.” (A döntőben Sowunmi nem játszott.)

Siófok (2009–2010, 2011–2012): „Néha vissza kell lépni az NB II.-be, hogy előreléphessünk. Magyarországon egy játékos 33 év fölött már öregnek számít. Hogy milyen érzésekkel jöttem el a második siófoki időszakom után Ajkára, arról mindent elmond, hogy az Ajka színeiben eddig az összes meccsen gólt lőttem volt csapatomnak. Ha ellenük játszom, csak a győzelem számít.”

APÓP (2011): „A ciprusi bajnokság erősebb ugyan a magyarnál, de a pénzkeresés is motivált, amikor odaigazoltam. Na, ebből végül nem lett semmi, mert a csapat a bajnokság közben megszűnt.”

„A labdarúgásban nincs helye rasszizmusnak, politikai megnyilvánulásnak” – recsegi az MLSZ-ben írt sablonszöveget a hangosbeszélő, és kezdődhet a mérkőzés. A Balmazújváros kezd jobban, Jánosa kapusnak van dolga bőven. Sowunmi minden megmozdulását kommentálják a körülöttem álló drukkerek. Tény, hogy a legkönnyebben őt ismerik fel a csapatból, ráadásul a játékosok között alig van egy-két ajkai. Az egyik öreg szurkolónak, aki pedig itt van minden meccsen, én mondom meg, hogy a balhátvéd a világbajnoki bronzérmes Zámbó. Nekik ők már csak zsoldosok, nem úgy, mint a rendszerváltás előtti időkben, amikor még három csapata volt Ajkának, a Bányász, az Alumínium és az Üveggyár, tele ajkai és környékbeli játékosokkal. A Bányász- és az Alumínium-drukkerek között nem voltak ritkák az összetűzések sem, főleg verbálisak, de mesélik, hogy egy vita végére valamikor a 1976–77-es szezonban egy Bányász-drukker kalapjának megtaposása tett pontot.

Az Alu és a Bányász egyesülése után alapították meg a városi csapatot, a Bányász stadionját bezárták, az Alué lett a városi sporttelep, ott játsszák ma is a hazai meccseket. Az üveggyári csapatnak pedig lőttek.

A balmazújvárosiak nagy fölényben játszanak, a 89-es és 99-es számmal játszó Batizi Pócsit és Angyalt néha szemmel is nehezen követik az ajkai védők, a 27. percben Lattenstein a szünet előtt pedig Csordás Szabolcs góljával mégis az Ajka vezet 2-0-ra.

A második félidőre úgy jön ki a Balmazújváros, hogy most lesz, ami lesz, megfordítják a meccset, Jánosa kapus van, hogy fél percen belül véd három nagyot. Az 59. percben azonban jön Weitner, és máris 3-0. A 82. percben tizenegyest kap az Ajka. A drukkerek előre szólnak, hogy két eset van: vagy Kolontárról kell visszahozni a labdát, vagy pedig akkora gól lesz, hogy a kapust is beviszi a labda, ha véletlen eltalálja. Végül gól lett a bivalyerős lövésből, Gunther pedig az ajkai Magyar Imre Kórház felé mutogat, ott van ugyanis a felesége az előző nap született kisfiával. (Mindez megmagyarázza, hogy Gunther miért volt csere ezen a meccsen.) A végére maradt egy Major Nándor-gól, 5-0. A kiesés elől menekülő Ajka akkora, de akkora győzelmet aratott, hogy ekkorát utoljára még az Artner Tamás-féle aranykorban láthatott a Sport utcai stadion népe, amikor 2011. szeptember 10-én 7-0-ra verték meg az idén NB I.-essé lett Dunaújvárost.

És hogy játszott Sowunmi? Hát, nem ez volt élete meccse, gólt nem lőtt, viszonylag sokszor besegített a védőknek az ellenfél pontrúgásainál, volt egy-két szép keresztpassza, és lőtt egy lesgólt. Ideje hát, hogy elbeszélgessünk a politikus Sowunmival.

– Hogyan került az LMP-be?

– Nem vagyok LMP-s. Független vagyok, úgy is mondhatnám, csak az LMP támogat.

– És miért pont az LMP?

– Régóta ismerem Schiffer Andrást (az LMP elnöke nagy Vasas-drukker), ő kérte, hogy induljak a székesfehérvári 1-es választókerületben, ahová nemrég költöztem. Nem nagyon volt más választásom.

– Mekkora esélye van nyerni?

– Semekkora. Minimális.

– Miért? Kik az ellenfelek?

– Itt, a belvárosban indul a fideszes alpolgármester, Égi Tamás. Ellene nincs esélyem.

– Akkor miért indul?

– Talán van esély arra, hogy a választás után néhány elemet átvegyenek a programomból. Még több térfigyelő kamera kell, mert a rendőr nem tud mindenhol ott lenni, valamint az idősekre kellene több figyelmet fordítani.

– Az induláshoz szükséges ajánlások könnyen összejöttek?

Könnyebb dolgom lett volna, ha más párt színeiben indulok. De nem volt gond.

– Az utcán standolt az aláírásokért, vagy becsöngetett a lakásokba?

– Kopogtattam a lakásokban. Volt nagy meglepetés. Volt, aki azt mondta, hogyha a Fidesz színeiben indulnék, akkor aláírna. Volt, aki nem LMP-s, még aláírt miattam. Gyorsan meglett a 64 érvényes aláírás.

– Azt elárulja, hogy a korábbi választásokon melyik pártra szavazott?

– Nem. Annyit elárulok, hogy nem az LMP-re.