Nemcsak Juhász Rolandot, hanem az Anderlecht szurkolóit is meglepte a belga klub vezetősége, amely a hétvégén ünnepélyes keretek között elbúcsúztatta a magyar válogatott védőjét, és egykori csapattársát, Marcin Wasilewskit is.

„Néhány hete kérdezte az Anderlecht vezetősége, hogy melyik nap van meccse a Videotonnak ezen a hétvégén, mert ha szabad a vasárnapom, akkor meghívna a Genk elleni bajnokira. Azt már korábban jelezte a klub, hogy október 5-én búcsúztatják el Marcin Wasilewskit, de azt az utolsó pillanatig titokban tartották, hogy tőlem is ezen a meccsen köszönhetnek el a szurkolók – mindössze annyit tudott a tábor, még egy meglepetés vendég érkezik a stadionba. Örömmel fogadtam ezt a lehetőséget, nyolc évet töltöttem el az egyesületnél, csodálatos emlékeket őrzök Belgiumról.”

„Mivel előbb kölcsönben érkeztem haza, végül pedig a holtszezonban igazoltam Székesfehérvárra, nekem sem volt alkalmam elbúcsúzni a drukkerektől. Mindenki tudja, hogy az utolsó évem nem úgy alakult az Anderlechtnél, ahogy szerettem volna, de a vasárnap esti fogadtatás is azt bizonyítja: csak egy ember miatt kerültem rossz helyzetbe. Immár én is alá tudom támasztani, hogy az edző igenis hatással lehet egy labdarúgó pályafutására. Ki tudja, ha nem a holland tréner kerül a csapathoz, lehet, hogy a mai napig az Anderlechtben futballozom...”

„Mindegy, az idő megszépíti a történteket, most már tényleg csak a jóra emlékszem. Megható volt, ahogy a stadion a nevemet skandálta és érdekes, hogy éppen az AEK ellen szerzett gólom ünnepléséről készült fotót kaptam ajándékba - amelyik találatomat a nyolc brüsszeli év legszebb pillanataként emlegetem. Komoly érzelmi töltést adott ez az este, amit remélem, hogy a héten, majd a romániai meccsen is tudok hasznosítani. Nincs okom panaszra, a Vidinek jól megy és én is élvezem a játékot, bevallom, nagyon várom a románok elleni selejtezőt.”

„Az ilyen meccsek miatt érdemes focizni, érzem, érezzük, hogy az egész országot foglakoztatja ez az összecsapás. Ennek szellemében kell pályára lépnünk! Kíváncsian várom a közös munkát Dárdai Pállal, akinek jól ismerem a mentalitását. A válogatási elve, a meghatározott elvárásai is azt bizonyítják: olyan játékosokra számít, akik képesek küzdeni, akik maximalisták. Örülök, hogy Pali engem is a válogatott vezérei közé sorolt, igyekszem megfelelni ennek a felelősségteljes szerepnek, szeretném megmutatni, hogy joggal bízik bennem.”