Mintha a most következő román-magyar Eb-selejtező nem is a futballról, hanem a pszichéről szólna. A megnyilatkozások, a kapitány eltökéltsége és a körülmények is egyre inkább a játékosok lelkiállapotával kapcsolatosak semmint azzal, melyik a jobb csapat. Ez utóbbival már foglalkoztunk, most kénytelenek vagyunk a hangulatról írni.
Az elmúlt három román-magyar futballmeccsen (1999, 2001, 2013) legkésőbb már az ötödik percben vezetést szereztek a románok, ami aztán befolyásolta az egész mérkőzés kimenetelét, és 1981-ig kell visszamenni az időben, amikor elkerültük a gyors gólt. Igaz, akkor az egész meccsen sikerült elkerülnünk, Mészöly Kálmán válogatottja 0-0-val kihúzta.
Az akkori kapitány dörzsöltségére és lélektani ismereteire jellemző, hogy játékosait korábban kiküldte melegíteni, hogy a drukkerek a kezdő sípszóra valamelyest elfáradjanak az üvöltözésben. Ha valakin bizonytalanságot látott, azonnal felrázta, nem hagyta lankadni a figyelmét, nem hagyta elbizonytalanodni.
A különleges lelkiállapotnak megvan az előzménye. 1958-tól 1981-ig például nem is volt barátságos válogatott mérkőzés a két ország csapatai között, amit azért kerültek, mert az utolsó, 1958. október 23-i találkozó noha a megbékélést szolgálta volna – a dátum sem véletlen -, kifejezetten ellenséges hangulatban zajlott le.
Két év múlva egy ifjúsági Eb-döntőn a két ország csapatai között, Bécsben, 30 ezer néző előtt, a románok büntetőhöz jutottak, és Jakab Sándor állt a labda mögé, Mészöly Kálmán odament hozzá és azt mondta neki, ha magyar vagy, kihagyod.
„Sanyika pedig fölé lőtte. Nagy botrány lett belőle, nem szeretném felnagyítani a szerepemet, nem hiszem, hogy közvetlen köze volt a hibához a mondatnak, de egy kicsit megzavarhatta. Beraktam a bogarat a fülébe. Nem megdumáltam, olyan nincs, hanem megzavartam. Jakabot utána ejtették, nem lett komoly játékos, később Amerikába ment” - emlékezett vissza Mészöly az esetre.
Mivel a mostani magyar szövetségi kapitány, Dárdai Pál már kétszer – 1999 és 2001 - is átélte játékosként az ellenséges bukaresti hangulatot, sőt a régi stadionban azt is, hogy féltéglák repültek feléjük, továbbá van berlini tapasztalata, milyen 70 ezer ember előtt játszani, a feladata az, hogy ezt a tapasztalatot meggyőzően átadja.
Dárdai ezen tapasztalata ahhoz kell, hogy még véletlenül se bizonytalanodjon el senki, és ne kövessen el óvodás hibákat, amitől még forróbb lenne a miliő, mert az román gólokhoz vezethet. A közönség hangulata alapjaiban befolyásolja a román játékosokat, akik meg is nyugodhatnak, de számunkra kedvező esetben, sokkolhatja is őket saját közegük.
A 38 éves, ideiglenes kapitány nem véletlenül hangoztatta sokszor játékosainak: „élvezzétek a hangulatot.” Dárdai azt is hozzátette, hogy az utolsó csepp vérig kell küzdeniük.
„Amikor ilyen helyzetben voltam, és egy félelmetes katlanba mentem a játékosaimmal, én is azt mondtam nekik, amit Pali is sulykolt. Élvezzék, hogy ennyien összegyűltek miattuk, éljék át az utolérhetetlen futballhangulatot, húzzák ki magukat, a futball ezektől a meccsektől szép és varázslatos, de közben tökéletesen koncentráljanak. Szeressék a futballt emiatt. Nigériában 80 ezren, Athénban 40 ezren vártak ránk. Lagosba Ugandával mentem, a görögökhöz a litvánokkal, és természetesen egyik helyszínen sem volt esélyes a csapatom, nem is nyertünk, de nem roppantunk össze, tartottuk magunkat egy erősebb csapattal szemben. Szerintem ez a legjobb mondat, mert nyugalmat adhat, és elűzi az esetleges félelmet” - mondta László Csaba, aki Uganda és Litvánia korábbi szövetségi kapitánya.
Két vereséggel a magyar futballválogatottnak 1986-ban (vagyis a múlhatatlan mexikói kudarc) indult utoljára az aktuális versenykiírás, igaz akkor egy bombaerős holland csapat nyert (0-1) Budapesten, nem egy középszerűnek is csak jóindulattal nevezhető északír (1-2), és utána pedig a görögök verték Komora Imre csapatát.
Egervári Sándor ideje alatt az elmúlt két selejtezőben kétszer egymás után csak a hollandoktól kaptunk ki. Erwin Koeman időszakáig kell visszatekinteni hogy három vereséget is összeszámláljunk, akkor a svédektől egyszer, a portugáloktól kétszer kaptunk ki a selejtezősorozat hajrájában.
A válogatott és a klubfutball sajátságos összekapcsolódása, hogy éppen amikor a Debrecen svéd (2009, Kalmar), a Videoton pedig török csapattal (2012, Trabzon) szemben bravúrt ért el a nemzetközi kupában, akkor válogatott szinten is sikerült eredményesnek lenni velük szemben. A svédeket és a törököket vertük, előbbit 2010-ben, utóbbit 2012-ben.
A románokkal szemben ez nem sikerült. A Steaua 2009-ben könnyen verte az Újpestet, 2013-ban pedig a román válogatott az utolsó percben döntetlent ért el Budapesten, míg Bukarestben jött az hírhedt 3-0.
Rossz előjel, hogy a Debrecen júliusban kiverte az északír Cliftonville-t, a válogatott - Pintér Attilával - ugyanakkor már sikertelen volt szeptemberben velük szemben.
Magyarországot a második kalapból sorsolták, ezért is kellemetlen lenne látni, hogy előzetesen gyengébben rangsorolt ellenfelekkel szemben nem sikerülne pontot szereznie. De egyelőre ne gondoljunk erre.
Amikor László Csaba a skót Heartsot irányította – megválasztották az ország legjobb menedzserének is -, a Glasgow Rangers vagy a Celtic otthonában is sok néző és elképesztő hangulat várt rájuk, de többnyire jól sikerült ily módon játékosai mentális felkészítése.
Mivel az 50 éves László Székelyudvarhelyen született, nyilvánvalóan különleges érzésekkel várja a meccset.
Amikor gyerek volt és nem adta a román tévé a magyarok meccseit, ő is a Hargitára, a Szarka-kőre járt, mert ott a rádiót valamennyire tisztán lehetett fogni.
„Vittünk magunkkal akkumulátort is, nehogy lemerüljön. De az antennát is állítgattuk, hogy képhez jussunk. Természetesen a magyaroknak drukkoltunk, hiszen még arra is külön figyeltünk, hogy a román bajnokságban mennyi magyar nevű játszik. Emlékszem, volt egy Bíró nevű csatár Iasiban, az ő teljesítményét is fokozatosan néztük. Az ő sikere, a mi sikerünk is volt a legnagyobb szegénységben. Emlékszem a 81-es meccs körüli nagy felhajtásra is, és mennyire boldogok voltunk, hogy nem sikerült a románoknak akkor sem nyerniük."
Reméli, hogy a két legutóbbi szerencsétlen meccs után most sem az elején, sem a végén nem kap gólt a magyar válogatott, mert így reálisan kiderülhetne a két csapat közötti különbség. Az előző meccsből egyébként sem szerencsés kiindulni, mert az is valószínű, hogy akkor az azóta Szaúd-Arábiába szerződő Pintilii élete gólját lőtte, és még egyszer nem találja úgy el a labdát.
Azt gondolja legfontosabbnak, hogy a védelem minimális hibákkal hozza le a 90 percet. Erre utalt egyébként a szintén erdélyi Bölöni László is az Adevarulnak. A magyar védelembe az elmúlt 10 évben 3-4 nagy hiba is kódolva volt a legfontosabb meccseken, az északírek ellen is láthattuk, mennyire összezavarodott.
A döntetlennek drukkoló Bölöni szerint most egyáltalán nem biztos, hogy ilyen hibái lesznek a Juhász Roland irányította alakzatnak. Ha mégis adódik, most nincs az eltiltott Marica, aki kihasználná.
A román válogatottban 108-szor szereplő, később a román kapitányi posztot is betöltő szakember úgy véli, Keserü és Marica között van különbség. Egy múltbeli román párhuzammal érzékeltette, aminek annyi a lényege, hogy Marica egyedül is képes meccset eldönteni, és a csapatnak döntetlennél nagy lendületet adni, míg Keserü inkább akkor jó, ha a csapatnak is jól megy. Keserü 10 gólos a ligában, ebből hatot egy meccsen jegyzett, ő lőtte mind a hatot. Az EL-ben a dán Aalborgnak vágott be hármat – 2-0 után, emberelőnyben villogott -, nem árt tehát vigyázni vele.
Bölöni azt is megemlítette, amit mi magunk is írtunk elemzésünkben, hogy egyik román kapus sincs igazán játékban, bár Tatarusanut legalább az Európa Ligában bevetette a Fiorentina.
László Csaba még egy fontos dolgot emelt ki: Piturca a sötétben tapogatózik, mert nem tudja, mire számítson Dárdai Palitól.
„Nem ismeri, milyen hadrendet szeretne Pali, nem ismeri, milyen szabadrúgás kombinációkat alkalmaz és gyakoroltat. Nem tudja, hogyan fog meccselni. Ebből akár előny is lehet. Piturca csupán a játékosanyag minőségét ismeri, annak gyengéivel és erősségeivel. Gyengeség lehet, hogy a védelem egy új összeállításban állhat fel. A magyar válogatott erőssége ugyanakkor a szélsőjátéka, és hogy lesz Szalai” - értékelt László.
A románoknak kifelé csak az látszik, Szalai ugyanott nem tudott meghatározó ember lenni, ahol Maricának sem sikerült, vagyis a Schalkéban. A Hoffenheimben ugyanakkor gólt lőtt a hétvégén is.
„Szalaiban biztosan dúl most a bizonyítási vágy, hiszen ő mégiscsak kegyvesztett lett a korábbi kapitányoknál, most azonban szeretné megmutatni, jó játékos” - így összegezte a kérdést László.
A románok tartanak is valamelyest Dárdai új felfogásától és mentális erejétől, a csapatra tett kisugárzásától, de talán jobban félnek saját szurkolóiktól, mert a görögök elleni idegenbeli győzelem egy hónapja egy kicsit megtévesztő lehet. A románok hajlamosak önmaguk túl, ezzel együtt az ellenfél lebecsülésére is. A megállapítás igaz a csapatra, szurkolóra is.
A futballvezetők azért félnek kifejezetten szurkolóik viselkedésétől, mert Athénban zárt kapus meccsen nyertek, és a renitens viselkedés, magyargyalázó rigmusok, transzparensek miatt előfordulhat, hogy őket is utoléri az európai szövetség haragja és szankciói. Legutóbb nyilvánvalóan volt bozgorozás, ki a magyarokkal az országból, mégse büntették őket, ugyanakkor legutóbb már rivális klubok szimpatizánsai estek egymásnak.
Egy éve a fogadóirodák sokkal kevésbé látták esélyesnek Romániát, mint most. 1,75-ös az oddsa a hazai győzelemnek, akkor 2,5 körüli volt. Akkor több veszítenivalónk volt, mint most. Ebből kellene most építkezni.
Az előző sorozatban a törökök ellen sikerült négy pontig jutni, a románokkal szemben viszont csak egyig. Ennyit vagy ennél többet csak egy görcs nélküli, felszabadult válogatott szerezhet. Hogy mire megyünk, azt szombaton hat órától meglátjuk.