A Real 3-1-re nyerte a Barcelona elleni rangadót, kielemezzük, miért.
Bármekkora meccs is és bármilyen fontos is az El Clásico, a Real Madrid időnként hajlamos volt elfelejteni, hogy ez is csak egy mérkőzés a többiből, és emiatt túlgondolták saját játékukat, elég csak arra gondolni, amikor José Mourinho Pepéből csinált védekező középpályást.
Ancelotti nem esett ebbe a csapdába, fogta a tavalyi Spanyol Kupa-döntőben bevált 4-4-2-es receptet, amire egyébként tökéletesen alkalmas volt a rendelkezésre álló 11 játékos Gareth Bale hiányában, és őket küldte a pályára.
A védekezésbe elég sokat besegített Cristiano Ronaldo is, a két 4-es vonal remekül vette fel a Barcelona támadásait, ebből pedig a fantasztikus sebességüket kihasználva jól építkeztek a kontrákra.
Nem variált, nem akart senkit a posztján kívül játszani, mindenkitől azt kérte, amiben a legjobb. És kitartott az elmúlt meccseken fantasztikus formában játszó Isco mellett is, aki a Barcelona ellen
Ez a második pontunk, kiegészítve James Rodríguezzel, aki szintén kiváló volt annak ellenére, hogy egyikük sem igazán a szélen érzi otthon magát, hanem a csatárok mögött, de kihozták a maximumot a játékukból.
Mindketten nagyon intelligensek, ha kell, jól tartják a labdát, de ha arra van szükség, tökéletesen veszik észre, kit és hova kell hosszan indítani ahhoz, hogy a legjobb helyzetbe kerülhessenek. Ennek tökéletes példája a Real harmadik gólja volt, amikor Isco pazar megoldásából indulhattak majd, James passzolt a ziccerben érkező Benzemának, aki nem is hibázott.
Nem véletlen, hogy amikor a 84. percben lecserélték Iscót, a közönség hatalmas tapssal búcsúztatta, Carlo Ancelotti pedig nagy öleléssel és egy puszival várta a kispad előtt.
Luis Suárez beadása után Neymar nagyon csúnyán megverte befelé törve Dani Carvajalt a gólja előtt, utána viszont a spanyol védő alaposan összekapta magát, és onnantól kezdve szinte hiba nélkül hozta le a mérkőzést. Marcelo rovásán még ennyi sem volt, az viszont róla és a jobbhátvédről is elmondható, hogy elképesztően sokat mozogtak fel-alá a széleken, besegítve a támadásokba.
Ez dupla fegyvertény volt, mert míg ők felléptek segíteni a többieknek, addig Neymar, Suárez és Messi nem nagyon követte őket hátra, így létszámfölényben volt a Madrid, míg a másik oldalon az előretörő Jeremy Mathieu és Dani Alves mellé pluszban visszaértek a realosok, akik alapból is meglettek volna a két hátsó négyesvonal miatt.
A Real két szélső védője lényegében úgy játszott, ahogy az Atléticónál Diego Simeone játszatja sajátjait ezeken a posztokon. Marcelonak ráadásul volt is helye, Suárez ugye nem ment vele, Xavi nem bírta a tempót, Dani Alves pedig nem bírt el vele - nem véletlen, hogy a hazaiak támadásainak 40 százaléka a bal szélen indult. Carvajal ugyanakkor csapata legtöbb szerelését és labdaszerzését mutatta be.
Claudio Bravo 754 percig bírta kapott gól nélkül a spanyol bajnokságban, de azért az már korábban is érezhető volt, hogy a Barcelona védelme nem ennyire stabil, mint azt a kapott gól nélküli széria mutatja - például már a PSG elleni BL-meccsen is láthattuk ezt.
Szombaton a chilei kapus előtt Dani Alves, Gerard Piqué, Javier Mascherano és Jeremy Mathieu alkották a védelmet. Piqué volt a mezőny talán legrosszabbja, akár két tizenegyest is befújhattak volna róla, amit pedig befújtak, annál is ő volt a szabálytalan. Mathieu-ről kiderült, hogy nem Barcelona-szintű védő, szinte csak annyi ötlete volt az egész mérkőzésen, hogy keresztlabdákkal próbálkozzon, és az sem véletlen, hogy csapatában neki volt a legrosszabb százalékú passzmutatója. Érthtetlen, hogy kezdhetett ő a balon, miközben Jordi Alba a kispadon ücsörgött. Dani Alves még a franciánál is több keresztlabdát indított, ketten együtt viszont 11-ből egyet sem juttattak célba.
A Barca-védelem egyetlen pozitívuma Javier Mascherano volt, aki középső védőként is megállja a helyét, pedig szűrőként a világ egyik legjobbja. Ezen a poszton Sergio Busquets játszott most is, nem túl jól, és amikor neki nem megy, a Barcelonának sem megy.
Hiába játszott egészen a 35. percig, vagyis bő fél óráig hátrányban a Real, Ancelotti nem esett kétségbe, hagyta, hogy az eredetileg felvázolt taktika kibontakozzon. Persze sokat segített a második félidőben, hogy már öt perc után megvolt a fordítás és a 61. percre szinte el is döntötték a mérkőzést, de ez után sem nyúlt bele a csapatba.
Az első cseréje a 84. percben volt, kitartott a kezdő 11 mellett, mert tudta, hogy ők képesek megfogni a Barcelonát, amely három relatíve korai csere ellenére a 80. percben már teljesen elkészült az erejével. Ivan Rakitic a 60., Pedro a 69., Sergi Roberto pedig a 72. percben állt be, de egyikük sem tudott lendületet hozni a sokkal fáradtabb madridiak ellen.
Mondhatnánk persze, hogy a végén a cserékkel Ancelotti biztosra ment, és a támadó Isco helyett a védekező Illarramendit hozta a középpályára, hogy Benzema helyett az ütköző Khedira érlezett és hogy a mérkőzésen hibátlanul passzoló Modricot a védő Arbeloa váltotta, de ez az utolsó 6 percben történt, vagyis nem a döntő, harmadik gól után állt be sündisznó módjára védekezni a Real, hanem szinte a végéig támadásban maradtak a Barcelona ellen, hogy esélyt se hagyjanak nekik
Nem is kezdhette volna jobban a mérkőzést a Barcelona szombaton, mint Neymar villámgyors góljával, de a 25. percre már akár el is dönthette volna a mérkőzést, hiszen Messi előtt is hatalmas helyzet adódott. Az argentin 2-0-ra növelhette volna csapata előnyét Luis Suárez passzából, de nem tudta Iker Casillas fölött a kapuba lőni a labdát.
Ez volt a fordulópont, a Real addig is nyomott ugyan, de ha ott elhúz a Barcelona, onnan már nem lett volna visszaút a hazaiak számára. Luis Suáreznek ugyan nem volt kapura lövése, de jól játszott, mint előkészítő, és hát Neymar és Messi mellett természetes, hogy az új fiúnak kell kiszolgálnia, nem rajta múlt.
Azt mostanra sajnos már meg kellett szoknunk, hogy az El Clásicókon sosincs a helyzet magaslatán a bíró, bárkit is küldjön a spanyol szövetség, és Jesús Gil sem volt olyan pocsék, mint pár kollégája korábban, de tény, hogy picit a hazaiak felé húzott a keze.
9-9 szabálytalanság mellett a Realnál csak két, míg a Barcelonánál 4 sárga lap volt, de ennél érdekesebb, mikor osztotta ki őket a játékvezető. Messi már a 9. percben figyelmeztetést kapott, Neymar rá öt percre, míg a védelem közepén Piqué a tizenegyesért kapott sárgát, és Iniesta is csatlakozott hozzá már a 40. perc előtt.
Vagyis még a szünet előtt már volt négy sárgalapos a Barcelonában, köztük a védelem oszlopa, akinek tehát kétszer is meg kellett gondolnia, mit művel a folytatásban. Ezzel szemben a hazaiaknál Carvajal a 74., Cristiano Ronaldo pedig az utolsó, 93. percben kapta a lapját, a mérkőzés jó részét tehát veszély nélkül játszhatták le, holott érzékelhető különbség nem volt a két csapat között durvaságban.