Hogy mit hozott a keletnémet futballkluboknak a német egyesítés, arra gyakorlatilag elég egy négy évvel ezelőtti történetet felidézni. A Bundesliga osztályozóján az FC Nürnberg 5-0-s összesítéssel győzte le az Energie Cottbust. A vesztes kiesett az élvonalból, a 2009/2010-es szezon úgy kezdődött, hogy egyetlen egykori keletnémet csapat sem indul a legjobbak között. Erre 1991 óta csak egyszer volt példa. A cottbusi sikerért Angela Merkel német kancellár is hiába szorított, aki a klubnál 10-es számú mez tiszteletbeli tulajdonosa.

Elképzelhető, hogy a Cottbus kiesésével jó időre véget ért egy fejezet a német labdarúgás történetében. A 2009-ben búcsúzott Hansa Rostock egy évvel később éppen csak bent maradt a másodosztályban.

Az 1990-es német egyesítés után az 1991-es szezontól szerepeltek egykori keletnémet csapatok a Bundesligában. Az elmúlt 18 év alatt a mostani szezon lesz a második, hogy egy sem lesz közülük élvonalbeli, igaz, egy szezonban kettőnél több sosem volt.

Az utolsó keletnémet szezon első és második helyezettje, a Dynamo Dresden és a Hansa Rostock szerepelt az első, akkor még 20 főre növelt Bundesligában, amelyben csak az átállás évében volt húsz csapat. A következő évben négyen búcsúztak, köztük a Rostock, amely egyedüli ex-NDK-sként mondhatja el magáról, hogy kétszer is a legjobb hatba verekedte magát. A rostockiak büszkélkedhetnek a legtöbb – 12 – élvonalbeli szezonnal.

Eddig mindössze négy olyan volt NDK-s együttes van, amely valaha eljutott a legjobbak közé. Az egykori nagycsapatok, mint az FC Magdeburg (1974-ben az AC Milant verve KEK-et nyert) vagy a Jena (már 1910-ben indult a német bajnokságban, háromszoros keletnémet bajnok, négyszeres kupagyőztes), vagy az NDK-s bajnoki rekorder, a tízszer első Dynamo Berlin még egyszer sem. 

Az idei Bundesliga 2-ben a Red Bull eurómillióiból összerakott RB Leipzig mentheti meg talán a keletiek becsületét, közel áll most is a feljutáshoz. Inkább a táblázat második feléhez tartozik az az Union Berlin, amely legalább arra büszke lehet, hogy 2001-ben kupadöntőt játszott. Hasonlóan a kiesés ellen küzd az Erzgebirge Aue. A harmadosztályban hat egykori NDK-s - Rot-Weiss Erfurt, Energie Cottbus, Dynamo Dresden, Hallescher FC, Hansa Rostock, Chemnitzer FC - szerepel, váltakozó sikerrel.

Az NDK 1949. október 7-ei megalakulása után az 1949/1950-es volt az első bajnoki szezon. A sorozat összesen 41 évadot élt meg, 12 csapat nyert bajnokságot. A már említett Dynamo Berlin mögött a Dynamo Dresden 8-szor, a Vorwäts Berlin hatszor volt első. Háromszoros bajnok a Carl Zeiss Jena, az FC Magdeburg és a Wismut Aue, kétszeres a Chemie Halle, a Chemie Leipzig, a Horch Zwickau és a Tubine Erfurt, egyszeres a Hansa Roctock és az FC Karl-Marx-Stadt (már újra Chemnitz a város és a csapat neve is). Ahhoz, hogy be tudjuk mutatni a két ország futballját, a három legnagyobb NDK-s csapatról írunk.

 Kelet-Németország egyik legsikeresebb csapata a Berliner Fussball Club Dynamo. Az egykori titkosrendőrség, a Stasi csapatának nevezték. 1949-ben Sportgemeinde Deutsche Volkspolizei Berlinként, azaz a német népi rendőrség sportcsapataként alakult. 1953. március 27-én erős politikai nyomásra egyesült a SC Volkspolizei Potsdammal, SG Dynamo Berlin néven szerepelt tovább. Miután a csapat első szezonjában, a harmadosztályban csak a 14. helyet szerezte meg, gyors névváltozás következett, Sport Club Dynamo Berlinre keresztelték.

1957-ben jutott fel a másodosztályba, egy év múlva már az élvonalban volt. Abban az esztendőben, amikor még egy másik berlini, a Vorwäts lett a bajnok. A Dynamo ekkor még nem töltött be meghatározó szerepet, 1967-ben ki is esett a legjobbak közül.

1966-ban újjászervezték a klubot, nevet változtattak megint, BFC Dynamo Berlinre, és Erich Mielke, a Stasi akkori vezetője állt mögé. Az 1966/1967-es szezonban a magyar Volentik Béla irányította az edzéseket. Erőszakos eszközökkel tették nagycsapattá a Dynamót. A játékvezetői részrehajlások, erőszakos játékosigazolások, elcsalt meccsek, játékosok megvesztegetése, illetve megfélemlítése után nem meglepő, hogy 1979 és 1988 között csak a Dynamo nyerte a keletnémet bajnokságot. Szinte minden évben akadtak gyanús meccseik. A nemzetközi sajtó is foglalkozott azzal az esettel, amely 1986-ban történt, amikor a Dynamónak egy pontot kellett szereznie a Dynamo–Lokomotiv Leipzig meccsen. Bernd Stumpf játékvezető hathatós segítségével 1-1 lett a végeredmény. Hiába tiltakoztak sokan, a játékvezető csak egyszerű dorgálásban részesült.

A Dynamo az európai kupákban is ért el sikereket, ahová már nem érhetett el a Stasi keze. Az 1971/1972-es szezonban csak büntetőkkel maradtak le a KEK-döntőről. A Cardiff Cityt kétszeri 1-1 után 11-esekkel ejtették ki, a belga Beerschotot simán, kettős győzelemmel. A negyeddöntőben a svéd Atvidaberggel szemben 2-0 és 2-2 lett a végeredmény. Az elődöntőben a Dinamo Moszkvával kétszer 1-1, majd 11-esekkel 1-4 lett a szovjetek javára.

1973-ben az UEFA-kupában csak a Liverpool állította meg a Dynamót. Kétszer jutottak el a BEK-negyeddöntőbe. 1980-ban a későbbi győztes Nottingham Forrest, 1984-ben az AS Roma volt jobb náluk.

Éppen a Dynamo előélete miatt nem is bánták sokan nyugaton, hogy az 1991-ben már FC Berlin néven szereplő csapat csak a 11. helyen fejezte be a NDK-élvonal utolsó szezonját. Ez azt jelentette, hogy a harmadosztálynak megfelelő Oberligába kapott besorolást a csapat. A klub azóta sem tudott kilábalni a sokkból, amit a korábbi támogatások megvonása jelentett. Az elmúlt közel két évtizedben a harmadosztálynál előbbre sosem sikerült jutnia. 1999-ben visszatért a Berliner FC Dynamo elnevezéshez, a 2008/2009-es szezont az amatőrligában, az ötödosztálynak megfelelő Oberliga-NOFV (Nord-Ostdeutschland Fussball Verband) északi csoportjának második helyén fejezték be. Majdnem húsz ponttal maradtak le a bajnok TeBe Berlin mögött.

 A szintén a rendőrség által patronált Dynamo Dresden elődje, az SG Friedrichstadt 1950 júliusában alakult. 1952-ben még ezen a néven érte el első sikerét, megnyerte a kupát. 1953. április 12-én a drezdai Schauburg moziban felvették a Dynamo Dresden nevet, és rá néhány hétre, az 1953-as szezon végén az első bajnoki címet is megünnepelhették.

A már emlegetett Erich Mielke nem nézte jó szemmel, hogy a Drezdában egyre-másra születnek a szép eredmények, miközben az ő csapata, a Dynamo Berlin semmit nem tud felmutatni. Így 1954 végén Mielke a Dynamo gyakorlatilag teljes játékosállományát Berlinbe költöztette, amivel a megszűnés határára sodorta klubot. A Dresden az ifjúsági játékosaival a másodosztályba zuhant vissza. A klub 1962-ben éledt újra, addigra sikerült olyan játékosokat igazolni, akikkel ismét elindult felfelé a csapat.

1968-ban vette fel a klub a mai napig népszerű sárga-fekete szint, 1970-ben került ismét a legjobbak közé, rögtön a harmadik helyen végzett. 1971 és 1978 között öt bajnoki cím és két kupagyőzelem került Drezdába. Walter Fritzsch irányította ekkor a klubot. A „Kis Generális” becenévre hallgató edző kereken 1900 meccsen ült a Dynamo kispadján, 1163 győzelmet aratott. Nem sokkal 77 születésnapja előtt, 1997. október 15-én hunyt el.

1979-től kevés babér jutott a drezdaiaknak, a rivális Dynamo Berlin szinte mindent vitt, de 3 kupagyőzelem, majd 1989-ben és 1990-ben két bajnoki cím következett.

A Dynamo Dresden az utolsó NDK-s szezonban a második helyen végzett, kivívta a jogot a Bundesliga-indulásra. Négy éven át volt a legjobbak között, de utána mélyrepülés következett. Anyagi nehézségei miatt 1995-ben megvonták a licencét, a harmadosztályba száműzték. 2001-ben már a negyedosztályban porosodtak. Innen sikerült még felkapaszkodni, 2004 és 2006 között a Bundesliga 2-ben két szezonon át futballoztak. Az idei évadot a harmadosztályban, a középmezőnyben zárták.

A Dynamo Dresden is szép sikereket ért el az európai kupákban. 1973-ben a VÖEST Linz, a Ruch Chorzów és az FC Porto kiverése után UEFA-kupa-negyeddöntőt játszott a Liverpoollal. Az angolok kettős győzelemmel léptek tovább. 1976-ban megint eljutottak UEFA-kupa negyeddöntőig, de megint a Liverpool bizonyult jobbnak. 1977-ben és 1979-ben kétszer is a legjobb nyolcig mentek a BEK-ben, előbb az FC Zürich, utóbb az Austria Wien állította meg a kelet-németeket. 1985-ben KEK-negyedöntő jött, majd az igazi nagy siker: 1989-ben UEFA-kupa-elődöntő.

 Csak háromszor nyert keletnémet bajnokságot, mégis a Magdeburg a legsikeresebb egykori NDK-s csapat. Egyedüliként nyert nemzetközi kupát, 1974-ben a Milan legyőzősével a KEK-et. Bár papíron fiatal klubról van szó, már a XIX. század végén létezett labdarúgás Magdeburgban. Az 1896. június 15-én alapított SV Victoria 96 Magdeburg többször részt vett a német futballdöntőben. Az előd a háború után a BSG Stahl Magdeburg, majd 1952-től a BSG Motor Mitte Magdeburg, 1957-től pedig az SC Aufbau Magdeburg nevet viselte. Az Aufbau alacsonyabb osztályokban szerepelt, de 1964-ben megnyerte a keletnémet kupát. 1965 év végén alakult át a klub, és vette fel a mai nevét.

A 70-es években két meghatározó egyesülete volt a keletnémet futballnak az 1. FC Magdeburg. 1972-ben minden idők legfiatalabb csapataként bajnok lett, 1973-ban kupát nyert a Lokomotiv Leipziggel szemben. Népszerű volt, a Juventussal vívott UEFA-kupa-meccset 50 ezren látták a helyszínen.

 A Magdeburg e sikere után 1977-ben és 1978-ben az UEFA-kupa-negyeddöntőig jutott, 1991-ben a Bordueaux ellen játszott utoljára európai kupameccset.