Magyarország negyedik Európa-bajnoki selejtezőjén a szintén négypontos Finnországot fogadta. Az ideiglenes kapitány, Dárdai Pál hazai bemutatkozó meccse előtt minden igyekezetével próbálta lehűteni a kedélyeket: ne várjon senki szemet gyönyörködtető játékot, és kérte a közönséget, ha fél óra után nem vezetünk, ne szólaljon meg az „Ébresztő!” vagy a „Dolgozzatok!” kórus. A drukkerek maximálisan teljesítették az utasításait, a 13. percben őt éltették.

Hogy a játékosok mennyire követték a taktikai elképzeléseit, ahhoz inkább csak jóindulattal lehet közelíteni. Legyünk finomak: igen szerényen.

Az első tíz percben volt némi élet a mieinkben, Dzsudzsák például jól keresztbe vezette a bal oldalról a labdát, jobbal lőtt, de ez a jobb láb sajnos nem az, amit Hollandiában láthattunk évekkel ezelőtt, amikor még a tizenhatoson kívülről is pontosan tüzelt. Szinte veszélytelenül lőtte az ötös sarkáról keresztbe a labdát.

A meccs előtt arról írtunk, jó lenne, ha legalább egy csekélyke tudatosság, alapvető támadásbeli szervezettség szorulna belénk. Szomorúan kellett tapasztalni 45 perc után, ezen az akción kívül nem voltunk veszélyesek kapura.

Nem úgy a finnek, akik fél óra után nemcsak birtokolták a labdát, próbáltak elérni valamit, talán azt, amiről szól ez a játék. Lövést és esetleg gólt.

A 37. percben Eremenko lövése úgy pattant meg, hogy centikkel ment mellé a labda – Pukki ennél többet tévedett –, így a vetődő Királynak bele sem kellett érnie. A 44. percben viszont igen, akkor a váratlanul előre húzódó Uronen zavarba hozta Fiolát, aki messze lemaradt róla, de Király jobb kézzel a kapufára tolta a labdát. A kipattanó nem volt veszélyes.

Ha nem tudjuk, ki játszik hazai pályán, joggal gondolhattuk volna azt, hogy a finnek azok, akik megpróbáltak veszélyesen eljutni a kapuig.

Sokat elárul például Szalai játékáról, hogy a saját ötöséről fejelte ki egy szöglet után a labdát, nehogy nagyobb baj legyen.

Egyetlen jóindulattal veszélyesnek tekinthető akciónk Simon Krisztiánon halt el, akkor Gera és Szalai volt a labda útja, majd az újpesti szélső úgy lépett be a tizenhatoson belülre, ahogy a hazai ligában, de ami ott belefér, hogy még állít, az itt nem, utolérték, amivel odalett a lendület, és könnyedén felszabadítottak.

A jobb oldalunk halott volt, a balon Dzsudzsák úgy-ahogy próbálkozott, de a félidő végére már az ő beadása is csak arcon találta a nem túl nagy meggyőződéssel őt megtámadó védőt.

A második félidő elején is ő harcolta ki a finnek első sárga lapját, mintegy nyomatékot adva annak, hogy ő felfelé lóg ki ebből a csapatból. A magyar szélső visszahúzása utáni szabadrúgásból az 54. percben lőttünk először kapura, a védők rosszul számolták ki ugyanis a labda ívét, Gera elé került, aki ballal lőtt, de Hradecky könnyen felvette.

Ekkor mintha az élet visszaköltözött volna a csapatba, de mivel Juhász nem tudta folytatni a játékot – valószínűleg bordája törött –, egy balhátvédnek kellett a helyére állnia. Forró foglalta el a helyét, ami annyit jelentett, a védelem oszlopa távozott a pályáról. Lang és Kádár lett így a védelem tengelyében, de mivel előttük koncentráltan és tudatosan játszottak, lehozták a meccset kapott gól nélkül.

A 63. percben lejött Szalai, Nikolics ment a helyére, ezzel szerkezetileg is átalakultunk valamelyest, Gera egyre inkább feljebb lépett, volt is egy nem túl erős, de legalább kapura tartó fejese. Dzsudzsáknak egy ennél brutálisabb lövése volt, ami célt tévesztett.

A 72. percben fontos helyzetben Forró blokkolt, egy perc sem telt, amikor Hetemaj blokkolta le társa erős lövését a tizenhatos vonalánál.

Megélénkült a meccs, de továbbra sem sikerült uralni a játékot, élvezhetően futballozni. Dzsudzsák kapott sárgát, amikor törlesztett, és felrúgta riválisát. A bíró előtte szerinte méltánytalanul nem vette észre, hogy megrúgták, ezért lépett közbe.

A utolsó negyedórára a „Harcoljatok!” kiáltással küldte csatába a közönség a csapatot, de Királynak kellett védenie egy lövést.

Amikor alighogy felharsant az első füttyszó, váratlanul vezetéshez jutottunk. A csereként beálló Lovrencsicsnek jobbal nem sikerült első szándékból beadni a labdát, ballal azonban jobban sikerült neki, mint elsőre, Gera egy védővel a nyakán emelkedett, és tökéletesen a hosszú sarokba fejelte a labdát.

A közönség hangulata egy pillanat alatt megváltozott, de még ki kellett bekkelni a győzelmet. A finnek esetlenül támadtak, egyszer ugyan az oldalhálóba lőttek az ötperces ráadásban, de veszélyes helyzet már nem alakult ki.

A csoport harmadik helyén állunk, és várjuk a Feröertől hazai pályán kikapó, ezzel a csoport utolsó helyére sodródó görögöket márciusban.